Page 10

A műfaji határok illékony volta Világzene és klasszikus zene

Idén egy klasszikus vonósnégyes – a Kronos Quartet – kapja a legfontosabb világzenei díjat, a WOMEX életműdíját, ami majdnem annyira vitát ingerlő fejlemény, mint Bob Dylan irodalmi Nobel-díja volt nemrég. De ennek a vitának sincs túl sok értelme. A világzene bizonyos értelemben a zene ENSZ-e: olyan tér, amelyben minden nép, műfaj és stílus egyenlő és a legkülönbözőbb felállásokban kötnek alkalmi vagy tartós koalíciókat egymással. Ebből fakadóan a világzenének a leginkább légneműek a határai más műfajokkal, vagy neki van a legtöbb közös halmaza, metszete a többivel. Ebben az értelemben az elhatárolás másoktól mindig egyszerre nehéz is, fölösleges is. * Klasszikus, de világzenének érzékeljük A klasszikus zene és a világzene viszonyában sincs ez másként. A külsőségek azok, amelyekben éles a határ: egy klasszikus zenei koncertre egyszerűen másképp öltözik fel a zenész is, a közönség is, máshogy néz ki a színpadkép és igen különböző a mögöttes intézményrendszer. De a zenében sokkal kevesebb a különbség. Amit köznyelvileg (és nem zenetörténetileg) klasszikus zenének nevezünk, az egy európai zenei hagyomány, amelynek a szerkezete és a külsőségei eléggé megszilárdultak ahhoz, hogy önálló műfajként tekintsünk rá. De rengeteg Európán kívüli klasszikus zenét a világ közízlését meghatározó nyugati közönség világzenének érzékel. Ilyen a például a hindusztáni klasszikus zene, a raga, az azerbajdzsáni mugham, a bizánci udvari zenére alapuló ottomán hagyományú klasszikus zenék, a perzsa klasszikus zene vagy a pansorira épülő koreai opera. A klasszikus zene és a népzene közötti különbséget leginkább a tudás átadásának és elsajá-

10

tításának, illetve a repertoár továbbörökítésének módjában szokták megragadni. Egyszerűen szólva, míg az egyik lejegyzett, lekottázott és merev, a tanulás formái pedig intézményesek, addig a másik nem lejegyzett, változó, improvizatív elemeket is tartalmazó, a tanulás formája pedig inkább informális. De ez persze semmit nem mond a zenéről magáról, arról, amit hallunk, és az élményről, amely ér minket. Nem utolsósorban pedig csak az európai klasszikus zene és népzene közötti különbséget írja le – hiszen például a fent felsorolt, Európán kívüli klasszikus zenei tradíciókban van helye az improvizációknak, és nem mindig intézményesült a tanulás formája, inkább az idétlen keleti harcművészeti filmekből ismert mester-tanítvány viszonyt érdemes elképzelni. * Komoly vagy népi? Ha univerzálisabbá akarjuk tenni ezt a definíciós különbséget a komolyzene és a népzene között, akkor inkább arra érdemes figyelnünk, hogy mennyire megközelíthető, men�nyire bevonó az adott zene. Míg a klasszikus zenében hosszú évek tanulására van szükség ahhoz, hogy az ember legalább mások számára elviselhető minőségben tudjon játszani, a végeredményben pedig kevés kiemelkedő tudású, a tanulás fázisain végigment alkotót figyel egy nagy számú passzív befogadó közönség, addig a népzenében a „népi” összetevő leginkább abban ragadható meg, hogy sokkal kön�nyebb benne részt venni. Hamarabb el lehet jutni egy olyan szintre, ahol még nem virtuóz, de már kompetens előadó lehet valaki, nem feltétel az elméleti tudás, és az előadó, illetve a közönség közötti határ is illékonyabb: a közönség, ami a régebbi időkben gyakran az egy helyen lakók közössége volt, részese az előadás-

nak tánccal, tapssal, énekkel vagy mással. Míg az minden további nélkül elképzelhető, hogy a közönségből valaki be tud állni gardonozni, djembézni vagy kannázni, amíg a zenész pihen, elképzelhetetlen, hogy egy klasszikus koncerten valaki a közönségből beüljön fagottozni, mert a zenésznek pisilnie kell. Ebben a különbségtételben már a hindusztáni klasszikus zene vagy a többi fent felsorolt műfaj is egy kalapba kerül az európai klasszikus zenével, hiszen tablázni vagy kamanchézni sem tud valaki spontán beugrani. Tehát a fő különbség véleményem szerint, hogy kevés, hosszú képzésben részesült előadó játszik passzív befogadó keveseknek, vagy könnyebben megközelíthető a zene és folyékonyabban a határok előadó és közönség között. (Ami persze nem jelenti azt, hogy a népzenének ne lennének meg a magukat hosszú időn át képző virtuózai, vagy ne lehetne ott is elérni a tudásnak egy olyan magas fokát, amit nem tud csak úgy akárki reprodukálni). * Hindusztáni klasszikus zene Vegyünk két, teljesen különböző példát, amelyeken keresztül jobban érzékeljük, hogy hogyan is viselkednek ezek a határok. Talán a hindusztáni klasszikus zene a legismertebb azok közül a mi számunkra esztétikailag világzenének érzékelt, de legalább annyira komolyzeneként viselkedő műfajok közül, amelyeket fentebb felsoroltam. A kulturális különbségek miatt nem könnyű megfeleltetni az egyes kifejezéseket a mi gondolkodási kategóriáinknak, de azért próbáljunk elképzelni egy egyszerre nagyon merev és közben mégis rugalmas zenei szerkezetet. A hindusztáni klas�szikus zene műfaja, műformája a raga, amely azonban nem csak egy forma, mint például a szonáta, hanem egyfajta előadási rendszer, sorvezető, olyan keret is, amely megszabja az egyéni művészi-előadói értelmezés határait. Egy-egy raga kötött hangsorokkal dolgozik, három és hét között lehet a hangok száma egy kompozícióban. Ugyanakkor az indiai klasszikus zenében az oktáv huszonkét hangra oszlik, a félhangnál valamivel kisebb, a negyedhangnál nagyobb közökre osztva és ezeket beleszámítva huszonkettő a lehetséges hangok száma. A ritmus sem a nyugati kultúrából ismert értelemben van jelen: elsősorban a hangok zengésének és a köztük lévő szüneteknek a hossza, illetve egyes hangok hangsúlyossága és hangsúlytalansága adja a ritmust. Fontos, hogy a raga improvizatív forma is, ami látszólag ellentmond annak, hogy kötött műfajról beszélünk. De megint csak azt kell monda-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

folkMAGazin 2018/5  

A TARTALOMBÓL: P. Vas János – „Honnan járják, honnan hozták?"; Lányi György – A Téka együttes megalakulása ; Timár Sándor – Cédrus Táncegyüt...

Advertisement