Page 19

„A folklór a vallásom” Beszélgetés Varga Jánossal

Az április 27-én kezdődő Zalai Kamaratánc Fesztivál apropóján beszélgettünk Varga János „Bokszossal” – mozgalomról, gondokról, örömökről és persze a közelgő fesztiválról.

– Mennyire örvend megbecsülésnek a néptánc ma Magyarországon? Mennyire része a hétköznapoknak? – Tömegek találkoznak a néptánccal. Nagyon sok gyerekcsoport van az iskolákban, a néptánc része a nevelésnek, és ez nagyon jó. A felnőttek viszont kevés minőségi néptánccal találkoznak, pedig számukra csak az igazán jó minőség a vonzó, csak azzal lehet közöttük közösségeket és közönségbázist teremteni. Igaz, hogy a művészeti iskolák megmutatkozásait tömegek látják, de közülük sok nem képvisel olyan minőséget, amely a felnőttek számára igazán vonzó lehetne. Itt kellene előrébb lépni, hogy a művészeti iskolák gyerekműsorai is jó minőséget képviseljenek! Ehhez a koreográfusképzést kellene erősíteni. Magyarországon szükség lenne intézményesített koreográfusképzésre, és a koreográfusokat rendszeresen foglalkoztatni kellene versenyeken, fesztiválokon, hogy minél jobb produkciókkal tudjanak előállni. Nagyon nem mindegy, hogyan tálalják a színpadon a néptáncot. Szóval, a tömeg megvan, de a minőség nincs minden esetben mellette. – Koreográfushiány van? Sokkal több koreográfust tudna foglalkoztatni a mozgalom? – Azt nem mondanám. Számszerűen van elég, csak a minőség... Fontos lenne a továbbképzés. Mi Zala megyében indítottunk is koreográfusképzést, most próbáljuk kiterjeszteni a nagyobb régióra. – Minden viszonyítás kérdése. Te jól ismered az erdélyi viszonyokat is, hiszen rendszeresen jársz ki hivatásos együtteseknek koreografálni. De azt gondolom, nemcsak Romániában, hanem a világ egyetlen országában sincs a néptáncnak a magyarországihoz hasonló presztízse, képzési rendszere, tudományosan feldolgozott gyűjteménye, sok-sok évtizedre visszatekintő tömegmozgalma. Erre joggal büszkék lehetünk, nem? – Ez abszolút így van. Nálunk megbecsült műfaj a néptánc, de koreográfusképzésre szükség volna, hogy még nagyobb tömegek még jobb minőséget kapjanak. – Elsősorban a te személyes elismerésed, de a műfaj megbecsültségét is jelzi, hogy az idei március 15-i nemzeti ünnepen megkaptad az igen rangos szakmai kitüntetést, a Martin György-díjat. Te mit gondolsz: a díj odaítélésekor szerteágazó munkásságod mely része nyomott a legtöbbet a latban? – Azt gondolom, nagyon sok szakember van az országban, aki ezt szintén megérdemelné.

Én is elgondolkodtam azon, hogy vajon most miért éppen én... Megpróbáltam számokba önteni a munkásságomat, és bizony szép számok jöttek ki. Ha a táncos múltamat nem számítom, tizenkét évig vezettem a Sopron Táncegyüttest, huszonhat éve vezetem a Zalai Táncegyüttest és húsz éve koreografálok hivatásos együttesekben. Harminchárom nemzetközi zenei és népművészeti tábort szerveztem Erdélyben, tanítványaimnak mondhatom a mai néptánc meghatározó alakjait, köztük olyan nevekkel, mint Fitos Dezső, Hajdú Flórián, Antal Áron, hogy csak néhányat említsek. Gyűjtőmunkám sem jelentéktelen. Maros megyéről például komoly áttekintést tudok nyújtani a gyűjtéseim alapján. És hát sok fesztivált, találkozót szerveztem a Kárpát-medencében, amelyek közül persze a legfontosabb a Zalai Kamaratánc Fesztivál. Ennyit tudtam hirtelen összehadarni a kérdésedre, de ismét hangsúlyozom: még nagyon sokan vannak, akik megérdemelnék a díjat, és remélem, mindenki meg is fogja kapni. – Úgy legyen! Április 27-én indul a XXVIII. Zalai Kamaratánc Fesztivál. Átfutva az indulók listáját és belekukkantva a tervezett műsorba az a benyomásom, hogy jó nagy fesztivál lesz. Számszerűen és sokszínűségében is, hiszen olyanok is eljönnek, akiket még nem, vagy a közelmúltban nemigen láthattunk Egerszegen. – Az indulók számát tekintve ez normális, megszokott fesztiválnak ígérkezik, mindig voltak ennyien. Talán tavaly volt egy kicsit kisebb, visszafogottabb a találkozó. Visszatérve a koreográfusképzéshez: például ez a fesztivál egy olyan terep, ahol a fiatal alkotók próbálgathatják a szárnyaikat – olyan környezetben, ahol a legjobbak versenyeznek. Ide kívánkozik Énekes Istvánnak egy mondása, amely kicsit a fesztivál szlogenjévé vált: „Zalában egyszer nyerni kell, ez a belépő a szakmába”. És tényleg: Zalában ott van egy bűvös ajtó, amin át lehet lépni, és a néptáncban komoly szakemberré lehet válni. – Lesznek nagy meglepetések? Olyan még ismeretlen fiatal koreográfusok, akik nagyot fognak szólni? Egyáltalán, ismersz mindenkit a jelentkezők közül? – Nem, nem ismerek mindenkit. De jó néhány fiatal koreográfust magam ambicionáltam, hogy jelenjen meg a versenyen, mert a táncos pályafutásában már eljött az a pont, hogy meg kell mutatnia, hogyan gondolkodik a színpadi néptáncról. Ilyen például a Háromszék Táncegyüttesből Melles Endre,

aki kitűnő táncos, és itt az ideje, hogy koreográfusként is megmutatkozzon, de másokat is említhetnék. És olyanok is eljönnek, akik már többször nyertek. Újra itt lesz Fundák Kristóf, Fitos Dezső, Kádár Ignác, Sánta Gergő, Appelshoffer János... – Minden alkotó maga döntheti el, hogy autentikus vagy táncszínházi kategóriában akar-e indulni. Idén a körülbelül negyven versenyszám majdnem fele táncszínházi. Én ezt nem tartom rossz aránynak. Te mit olvasol ki belőle? – Én is jónak tartom az arányt, mindamellett hogy folklorista vagyok, a közös folklór az én vallásom. Kitekintgetek a táncszínház felé, de én nem megújulást látok benne, hanem egy másfajta nyelvet. Én megújulásnak azt tartom, hogy minél élvezhetőbb, értékesebb, pontosabb folklórt tegyünk a színpadra. Nagyon nehéz a néptáncot olyan színvonalon színpadra vinni, hogy az vonzó legyen a nem szakmai néző számára is, hogy „üssön”, legyen ereje, hatása. A megújulás ezen belül a fontos. A táncszínház egy másik beszélt nyelvünk, amelyen szintén meg kell tudnunk szólalni. Sok fiatalnak vannak olyan gondolatai, amelyeket csak ezen a nyelven tud megfogalmazni, a maga eszközeivel, néptánc-technikájával kifejezni. Nagy rajongója vagyok a jól sikerült táncszínházi koreográfiáknak, de a folklór a vallásom. – Ez teljesen érthető, és a te szádból – kicsit belelátva a munkásságodba – abszolút hitelesen, önazonosan hangzik. Visszatérve a beszélgetésünk elejére, megkockáztatom: sok-sok egyéb ok mellett lehet, azért is vonzódik kevesebb fiatal felnőtt a néptánchoz, mert más, mai témájú, stílusú művészetekben jobban ráismer önmagára, a minket körülvevő világra, a problémáinkra, az érzéseinkre. Ha ilyenből néptánc-nyelven is lenne színvonalas kínálat, több felnőtt érdeklődne az autentikus folklór iránt is. Jól gondolom? – Valamennyire igazad van, magam is megtapasztaltam. Amikor a Kutyakölykök nevű csapatommal egy nagyon kicsit kiléptünk az autentikus műfajból, könnyedén, szórakoztatóan megfogalmaztuk a véleményünket, gondolatainkat is, nagyon megsokszorozódott a nézőink száma. De én változatlanul hiszem, hogy ugyanez a nagyon jó minőségű autentikus folklórral is elérhető. Igazából csak a rossz vagy középszerű koreográfiák ellen vagyok. – Milyen fesztivált vársz idén Zalaegerszegen? – Nagyon jó hangulatot várok a színpadon, a büfében, a táncházban és a beszélgetéseken is. És persze nagyon jó produkciókat is, köztük komoly, iránymutató koreográfiákat, tudva és elfogadva, hogy persze nem lehet mindegyik az. Kutszegi Csaba (Megjelent: tanckritika.hu, 2018. április 16.)

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/3  

A TARTALOMBÓL: Végső István – Széki Soós János: Vass Lóri elment; Balogh Sándor: Régi citeraiskola új köntösben; 2018 – Mátyás király emléké...

folkMAGazin 2018/3  

A TARTALOMBÓL: Végső István – Széki Soós János: Vass Lóri elment; Balogh Sándor: Régi citeraiskola új köntösben; 2018 – Mátyás király emléké...

Advertisement