a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 18

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Ne kaszáljátok le a temetőt! A ház mögött a kiskertben álldogáltam és néztem, amint négy ember kaszál a temetőkertben. A kezemet tördeltem, és elkeseredetten mondtam magamban: „Ne, ne!”. A tegnap még itt futkároztam, és azt hittem, hogy az enyém is ez a temetőkert, a sok tarka-barka virág. Úgy fáj ez nekem! Sírva ábrándozok, s tovább nézem, nézem. Csak úgy hersegnek a kaszák nyomán a rendek, összekeverődve, ölelgetőzve a tarka virágok a zöld fűvel. Ezek együtt nőttek, ezek mind testvérek! Oh, bárcsak ne ismerném őket! Tányérvirág, szegfű, késővirág, rezeda. Még tudnám sorolni őket, de minek? – Szervusztok, kis virágok, hát nem féltek? – Nem, nem! – bólogatnak, hogy nem félnek. Figyelem őket. Kissé remegve, zizegve, de feltartott fejjel kerülnek a kaszák elébe. Ne kaszáljátok le a temetőt, fehéringes emberek, ne kaszáljátok le! Az emberek izzadtan vágják tovább a rendet, minden mozdulatukra fehér ingujj lebben. Szalmakalapjuk itt-ott elhagyva fehérlenek, mintha valami nagy csiperkegombák lennének. A kaszák pengenek, hersedve tapadnak, meg-megvillannak a temetőkert e gyilkosai. A virágok szépen összefogódzva a zöld fűvel, sóhajtva, nyögve zuhannak le a földre. Most még szép zölden feküsznek a rendek, de délutánra a nap rájuk nyomja a hervadás pecsétjét. Gyászol a temetőkert. Miért kaszáltátok le, emberek, miért? Úgy érzem, mintha gyászolnék. Gyászol a pillangó is a virágok között, nem repdeshet. A tücsök is kevesebbet muzsikál, menekül a földről ezernyi kis bogár. Búsan kereng fent a madár, már nem zümmög a légy, a darázs. Még a békák sem kuruttyolnak lenn a réten. A gólyamadár fél lábon áll a rét melletti patak vizében, leeresztett szárnnyal, félrefacsart fejjel, szomorúan néz a temetőkertre, mintha egy csatatér lenne. Nincs kedve most békát fogni. Két szárnyát kitárja, búsan felrebben, és tovább repül, repülget. Piros csőre, lába még látszik a patak vizében. – Gólyamadár, két hét múlva visszagyere! Vissza­ gyere, gólyamadár! Ne, ne kaszáljátok le a temetőt, fehéringes emberek, ne kaszáljátok le! Oh, de ki törődik velem, hogy én mit érzek? Már fent a sírok között is kaszálnak az emberek. Itt már nem megy könnyen. Meg-megbotlik a kasza a sírokban. Káromkodnak is az emberek. Itt sok a bokor, bozót, fa. Én egy nagy sírkő mellé húzódtam, de észrevettek. Csokorra való mezei virágot szedtem, de rám szóltak: – Te, te gyermek! Ne szedd a virágot, összetapodod a füvet! A gyalogösvényhez mentem, ott nyúlt végig a temető közepén. Az emberek kaszálnak, de itt nincs a kasza után rend. Itt-ott feküsznek a virágok s a füvek lent a földön, vagy a sírok tetején, fent. Itt nincs cementből a sírkert, de vannak erre-arra elkajszult sírkövek. A kaszapengésre a kis gyíkok ide-oda futkosnak, és az elhasadt, repedt sírkövek üregeibe bújnak. A madarak ijedten repdesnek. Otthagyják a fészküket a fán, vagy a sűrűbb bokrokban lenn. Bús madárcsicsergés hallik, ez hívogató. A zabolás kis madárfiókákat vigasztalják.

18

A kaszák pendülnek, meg-megakadnak a bokor vagy a fa törzsében. Nem megy jól a kaszálás, de megy jól a káromkodás! Zizeg a virágos sűrű fű, sziszegve menekül egy kicsi kígyó a kasza elől. Itt csúszott át a gyalogösvényen a másik részére a temetőnek. Fürge hangyacsalád lakik a sír tetején, de egy fűszál, virág sincs a síron, mintha ők kibérelték volna. Csak egy nagyobbacska üres hant, ezer lyuk rajta. Szárnyas hangyák futkosnak ki s bé rajta. A bozontos levelek alatt egy-egy zöld béka el-elbrekegi magát, jelzi, hogy itt van, ne bántsák. Már csak kétméternyire vannak a kaszások tőlem, s én még mindig itt állok a gyalogösvényen. Az egyik fehéringes ember megszólít: –  Na, mi van, te kicsi Kocsis-leány? A vállamat vonogatva mondom: –  Igaz, ketek nem vágják el a szentjánosbogarakat? –  Na, megállj te, rafinált kölyke! Ez mindig itt van a temetőben – hallom, hogy mondják, s leszaladok a gyalogösvényen. Ne kaszáljátok le a temetőt, fehéringes emberek, ne kaszáljátok le! Ki törődik velem, hogy mit érzek? Lekaszálták a temetőkertet. Már nem hívogat, nincs mit szedni. Nincs virág. Fejét lehajtja, mint akit kifosztottak. Fű és virág nélkül gyászol a temető. Miért kaszáltátok le a temetőt? Miért? Oh, ezek a hideg sírkövek! Úgy néznek ki, mint a mezítlábas, rongyos édesanyák. Miért kaszáltátok le a temetőt? Miért?! Kocsis Rózsi Közreadja: Juhos Kiss Sándor és Juhos-Kiss János Grafika: Juhos Kiss Sándor

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/3  

A TARTALOMBÓL: Végső István – Széki Soós János: Vass Lóri elment; Balogh Sándor: Régi citeraiskola új köntösben; 2018 – Mátyás király emléké...

folkMAGazin 2018/3  

A TARTALOMBÓL: Végső István – Széki Soós János: Vass Lóri elment; Balogh Sándor: Régi citeraiskola új köntösben; 2018 – Mátyás király emléké...

Advertisement