Page 11

46 ’72 ’46 72 Nem vagyok otthon a számmisztikában, de ez az összefüggés kedves a szívemnek. Idén májusban ünnepeltük a magyarországi táncházmozgalom kezdetének 46. évfordulóját a Táncház Napja keretein belül. * Egy kis visszatekintő. A mozgalom kezdetét ’72. május 6-ra datáljuk, hiszen ezen a napon volt az első táncház a Liszt Ferenc téren, a mai Írók Boltja helyén. Négy jelentős amatőr táncegyüttes (Bartók, Bihari, Vadrózsák, Vasas) táncosai a maguk szórakoztatására szervezték meg „úgy, mint Széken”. A talpalávalót a Halmos-Sebő-Éri trió szolgáltatta. Ezzel az eseménnyel egy rendkívüli mozgalom, valamint Halmos Béla ‒ a mozgalom első prímása ‒ színes életpályája vette kezdetét, még ha ebben egy kölcsönhegedű is volt a segítségére. [L. Jávorszky Béla Szilárd: Halmos Béla emlékezete, folkMAGazin, X. különszám, 2014.] Halmos Béla ’46. június 4-én született Szombathelyen. Gyermekkori zenei tanulmányait már Gyulán folytatta, ahol előbb hegedülni, majd brácsázni kezdett. Később játszott zeneiskolai, egyetemi zenekarokban és kamaraegyüttesekben. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán diplomázott, ahol – tervező mérnökként – városrendezésre szakosodott. 1969 őszén a Magyar Televízió által szervezett, „Röpülj, páva!” népdalversenyen, Sebő Ferenccel duóban és egyéni versenyzőként is indult. A táncházmozgalom indulása után a Sebő együttes egyik alapító tagjaként énekelt versekkel és népzenével tartott klub­esteket heti rendszerességgel a Kassák-klubban. Mélyebb népzenei ismereteit, a – főként erdélyi – falvakban végzett gyűjtőútjai során szerezte. Munkáját olyan kiemelkedő tudósok segítették, mint Martin György, Kallós Zoltán, Sárosi Bálint és Vargyas Lajos. Tagja volt az MTA Népzenekutató Csoportjának, a Magyar Művelődési Intézet főmunkatársaként pedig megszervezte a Hangszeres Népzenekutató Csoportot. 1990-2009 között a Kalamajka együttes prímásaként a Molnár utcai Művelődési Ház (később az Aranytíz) táncházában muzsikált hétről-hétre. 1989 és 2001 között Szomjas György filmrendezővel és Rosta Katalin szerkesztővel tizenkét dokumentumfilmet készített, amelyek a népzene legfontosabb muzsikusai közül adatközlő paraszt- és cigányzenészeket, illetve a táncházmozgalom kulcsfiguráit mutatják be. 1999-ben kezdett neki a Táncház Archívum létrehozásának, amellyel a ’70-es években induló táncházmozgalom történeti dokumentálására, archiválására törekedett. A Táncház Archívumot 2001-től ‒ 2013-ban bekövetkezett haláláig ‒ vezette a Hagyományok Háza munkatársaként, ennek során hatalmas anyagot gyűjtött össze. A gyűjtemény részét képezi az úgynevezett Orális Archívum is, amely a mozgalom meghatározó személyiségeivel készített interjúkat tartalmazza. Sosem gondoltam volna, hogy egy ember ‒ ismeretlenül is ‒ ilyen hatással lesz a munkámra, a világnézetemre. Az interjúk nem csupán a táncházmozgalomról szólnak, a különböző életutak által számos történet, élettapasztalat birtokába jutok. Halmos széles ismeretségi hálója, érdeklődő személyisége, életszeretete révén pontosan tudta, hogy kitől, mit kell kérdeznie. Örömmel és lelkesedéssel fordult mindenki felé, a mozgalomban élte életét, ennek köszönhetően őszinte és tartalmas beszélgetéseket folytatott az interjúalanyaival. Megtisztelő számomra a feladat, hogy immár ezt a gyűjteményt én gondozhatom és legjobb tudásom szerint vihetem tovább a munkáját. Az interjúk által minden nap egy másik korszakba csöppenek, és napról-napra egyre jobban megismerem Halmos Bélát. Ma lenne 72 éves. Budapest, 2018. június 4. Szecsődi Barbara

Szakmai díjak és elismerések a Tánc Világnapja alkalmából Az évad legjobb pályakezdő táncművésze Sáfrán Balázs (Duna Művészegyüttes) Az évad legjobb férfi táncművésze Barka Dávid (Magyar Nemzeti Táncegyüttes) Az évad legjobb női táncművésze Hetényi-Kulcsár Klára (Magyar Állami Népi Együttes) A tánctudományért díj Bolvári-Takács Gábor (Magyar Táncművészeti Egyetem) Imre Zoltán-díj Orza Călin koreográfus, rendező, táncoktató * A Magyar Táncművészek Szövetsége díjakat adományoz minden év április 29-én, a Táncművészet Világnapja alkalmából. Az idén régi adósságot törlesztett azzal, hogy határon túli művész kollégákat tüntetett ki Életműdíjjal. Így Takács Andrást, aki az 1940-es évek végétől a felvidéki magyar táncélet meghatározó egyénisége, alapítója az egykori, első csehszlovákai magyar hivatásos néptáncegyüttesnek, a NÉPES-nek. Nagy jelentőségűek a felvidéki magyarság körében végzett gyűjtései, számos könyve jelent meg e témában. Napjainkban is újabb kötetet rendez sajtó alá. Életműdíjat kapott a marosvásárhelyi Domokos István, aki idén töltötte be 90. életévét. Ő volt az egyik megalapítója az Állami Székely Együttesnek, amely a Romániai Magyar Autonóm Tartomány fővárosában, Marosvásárhelyen működött. Posztumusz Életműdíjat kapott Székely Dénes, aki Domokos Istvánnal együtt vett részt a marosvásárhelyi hivatásos néptáncegyüttes létrehozásában. A kitüntetést Magyarországon élő leánya vette át. Domokos István (képünkön jobbra) a díjat május 25-én, Marosvásárhelyen, a Maros Együttes által rendezett ünnepségen vette át Novák Ferenctől, a Magyar Táncművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökétől. (Fotó: Rab Zoltán)

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/3  

A TARTALOMBÓL: Végső István – Széki Soós János: Vass Lóri elment; Balogh Sándor: Régi citeraiskola új köntösben; 2018 – Mátyás király emléké...

folkMAGazin 2018/3  

A TARTALOMBÓL: Végső István – Széki Soós János: Vass Lóri elment; Balogh Sándor: Régi citeraiskola új köntösben; 2018 – Mátyás király emléké...

Advertisement