{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 40

TÁR

SZÉKI SOÓS JÁNOS

KOMÁZÁSUNK A HALÁLLAL

A

rcomat hideg eső szapulta, villámok cikáztak a mennydörgő égen, s anyám erősen szorított magához. „Istenem, ne hagyj el!” – kiáltotta, miközben a szomszéd ház felé rohant velem és a nővéremmel. A faluban veszettül kongtak a viharűző harangok. A hegyről lezúdult szennyes esővíz tengerárként borította el a kék sóvirággal terített Tekenyős völgyét. Bal kezemmel anyám nyakát öleltem, jobb kezem ujjaival hétsoros gyöngyfüzérébe markoltam, a csiszolt gyöngyökből egy szem sem maradt, sárba hullott mindahány, amire keresztanyám háza elé értünk. Erőből csukva tartott szememet a vakító fényű villámok kifeszítették, féltem a nehéz dörrenésektől, remegésemtől szétrázódtak az arcomon meggyűlt esőcseppek és nyakamba folytak. „Ha halljuk a dörgést, az jó, életben maradtunk, nem csapott belénk a villám!” - nyugtatott anyám, bár éreztem, szíve egyre erőteljesebben dobogott. Keresztanyám, ha nagyidő jött, már az első csattanás után kaput nyitott nekünk, ha éjszaka volt, akkor is. Anyám ilyenkor megragadott minket, mint macska a kölykeit és átgázolva csalánoson, bokorerdőn iramodott velünk hozzá. Menedékünk felé tartva az járt eszünkben, hogy a következő dörgést meghalljuk-e? Keresztanyám szerint, kár volt ilyesmin gondolkodni. „Ha nem halljátok meg, akkor nektek már mindegy!” „Könnyen mondod, komámasszony, te nem láttad a legénykorú Ferkő Pistát villámcsapástól szénfeketére égve! Nálunk, az elő házban volt kiterítve, amíg szülei egy létrára fektetve haza nem vitték.” Anyám egy megtörtént szomorú eset felidézésével igyekezett érvet találni félénkségére, de kereszt-

40

anyám nem hatódott meg: „Az én házamban is belénk üthet a villám! Az alattomos vándorvillámról hallottál már? Bejön az ajtón és az ablakon távozik, hacsak nem ütközik valamelyikünkbe, mint abba a fiatalasszonyba, aki a nyitott ajtajú csikó kemence előtt ülve szoptatta kicsinyét. Náluk a kéményen ment be és a kemence száján távozott, egyenesen az asszonyka háta közepébe csapva. A csecsemőt azonnal kiejtette kezéből. Földön fekvő halott anyja mellett sírt a kicsi árva, amikor rátaláltak...” Keresztapám öreg rádióját bújta, de csak érces recsegést tudott elővarázsolni belőle, ami a sűrűsödő dörgések következtében egyre erőteljesebbé vált. Megunva az idegtépő hangzavart, mérgesen kikapcsolta zöld szemű tranzisztorosát. „Pofa súlyba! A félelem a hitvány önsajnálat gyümölcse! Nem a kurvák barlangjában vagyunk, mert sületlen beszédetek oda való!” – fojtotta csírájába az asszonyok vészjósló történeteinek továbbgyűrűzését. Az egymást túlszárnyalni próbáló mesélés hevétől pirosodó arcú asszonyok bocsánatkérő pillantást vetettek egymásra, majd dolog után néztek. Anyám egy félbehagyott csipkefüggöny horgolásába kezdett, mert az volt hozzá legközelebb. Keresztanyám gyapotvásznat feszített fel egy ablakméretű fenyőfakeretre, majd tintaceruzájával terebélyes farkú pávákat rajzolt rá. Keresztapám a Falvak Népe újság böngészésbe fogott, ahelyett, hogy a vacsorájukból maradt két szilvalekváros palacsintával kínált volna engem és a testvéremet. Nem neheztelhettünk rá, tud-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/2  

A TARTALOMBÓL: Péterbencze Anikó – Papp Imre: Kallós Zoltán (1926–2018); Tánczos Vilmos: A Jóisten legyen magával odaát is...!; 2018 – MÁTYÁ...

folkMAGazin 2018/2  

A TARTALOMBÓL: Péterbencze Anikó – Papp Imre: Kallós Zoltán (1926–2018); Tánczos Vilmos: A Jóisten legyen magával odaát is...!; 2018 – MÁTYÁ...

Advertisement