{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 21

„FOLYAMATOS EMLÉKEZET” Beszélgetés Novák Ferenccel Korniss Péter életműkiállítása kapcsán

Az első Kossuth-díjas magyar fotográfus, a nemzet művésze, Pulitzer-emlédíjas, Prima-díjas művész „Folyamatos emlékezet” című életmű-kiállítása 2017. szeptember 28-án nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában. Az eredetileg januárig tervezett nyitvatartást a nagy érdeklődésre való tekintettel február 11-ig meghosszabbították. A kiállítás kapcsán Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfusnak, a nemzet művészének, Korniss barátjának és munkatársának benyomásaira, gondolataira voltunk kiváncsiak. – Milyennek láttad a kiállítást? – Korniss kiállítása – megérdemelten – hallatlanul nagyvonalúan volt megrendezve. El kell mondanom, hogy sok magyarországi és európai fotókiállítást láttam már – nagyon szeretem ezt a műfajt –, de ilyen nagyvonalút még soha. Ez természetesen köszönhető a két kurátornak, Baki Péternek és elsősorban Jerger Krisztinának, akitől sok gyönyörű kiállítást láthattunk már. De Kornissé különlegesen nagyvonalúan volt megrendezve. A több teremre kiterjedő életmű-tárlat teljes képet adott Korniss Péterről és Korniss Péter művészetéről, de arról a szellemi vagyonról is, amit a magyar és a Kárpát-medencei népek képviselnek. –   Véleményed szerint mi a jelentősége a kiállításnak? –  Míg az mindenkinek természetes volt, hogy lenyűgöző a kiállítás sokoldalúsága, színessége és lelkiismeretes precizitása, nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy ezen felül ideológiailag, szellemiségében mi is a jelentősége. A következőt tudom erről elmondani. Én úgy gondolom, hogy Magyarország szinte egyedülálló abban a tekintetben, hogy a XIX. század végétől a falukutatás minden területén

csodálatos munkát tapasztalunk. Kezdjük azzal, hogy a XIX. század végén Vikár Béla, akihez Bartók és Kodály is csatlakozott, majd később sokan mások – felsorolhatatlan a teljes névsor –, elkezdték felkutatni a magyarság népzenéjét. Fantasztikusan fontos ez a dolog, mivel a XIX. század végén még hetven-nyolcvanéves adatközlőket rögzítettek a fonográfhengeren, így tulajdonképpen mi teljesen biztosan tudjuk, hogy a magyarság mit énekelt, muzsikált a XIX. században. Ők nem mint szociográfusok kezdték el ezt a munkát, –nagyon fontos ezt megjegyezni –, tehát eredetileg nem tudós emberek voltak, csak ezen keresztül váltak azzá. Ők a legzseniálisabb zeneszerzők közé tartoztak, főleg Bartók és Kodály, később Lajtha László és sokan mások, akik ezt a munkát felvállalták. Aztán bekövetkezett a trianoni tragédia. Ezután az irodalomban is megkezdődött ez a falukutatás. Itt sem tudósok és szociológusok, vagy – ahogy a világban mondják – szociálantropológusok kezdtek ezzel foglalkozni, hanem a magyar irodalom legjobbjai, és teljes kiterjedésében kezdték feltárni a magyar

A táncházban – fotó: Korniss Péter, 1967

21

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/2  

A TARTALOMBÓL: Péterbencze Anikó – Papp Imre: Kallós Zoltán (1926–2018); Tánczos Vilmos: A Jóisten legyen magával odaát is...!; 2018 – MÁTYÁ...

folkMAGazin 2018/2  

A TARTALOMBÓL: Péterbencze Anikó – Papp Imre: Kallós Zoltán (1926–2018); Tánczos Vilmos: A Jóisten legyen magával odaát is...!; 2018 – MÁTYÁ...

Advertisement