Page 30

Baranya megyei sokácok és bosnyákok Baranyai horvát népviseletek • Dráva menti sokácok • Tanac Kulturális Egyesület, Pécs, 2017.

A

Sokác menyasszony édesanyjával (fotó: Körtvélyesi László) • Alsószentmártoni sokác anya gyermekeivel (archív)

két legnépesebb Baranya megyei horvát népcsoport, a sokácok és bosnyákok elődei jelenlegi lakhelyükre, a háborús események következtében kifosztott és elnéptelenedett, korábban magyarok által lakott településekre tömegesen, ferences papok vezetésével, több hullámban érkeztek Kelet-Szlavóniából és Bosznia középső és északi részéből a 17. század második felében, valamint a 18. század elején. Ezzel magyarázható, hogy a helységnevek magyar és horvát elnevezése azonos, pontosabban a korábbi magyar településneveket az új lakók, saját horvát nyelvjárási, kiejtési szabályaikhoz igazítva használták. Földrajzi tekintetben e települések a Mohácsot Pécscsel összekötő út két oldalán helyezkednek el. A sokácok, ahogy említettük, Szlavónia keleti feléből és Bosznia középső részéből érkezve telepedtek le az alábbi, a múlt század közepéig többségi illetve nagyobb számú sokác-horvátok által is lakott településekre: Lothárd (Lotar), Birján (Birjan), Belvárdgyula (Belvar), Töttös (Titoš), Kásád (Kašad), Alsószentmárton (Semartin), Nagykozár (Kozar), Magyarsarlós (Šoroš), Kátoly (Katolj), Olasz (Olas), Maráza (Maraza), Márok (Marok), Monyoród (Minjorod), Versend (Vršenda), Lánycsók (Lančug) és Mohács (Mohač/Muvač) város. Ezeknek a sokác helységeknek a tömbje azután délebbre, a Drávaszögben, a jelenlegi Horvát Köztársaság területén folytatódott a A sorozat 2016-ban megjelent első kötetét (Baranyai horvát népviseletek – Bosnyákok) a folkMAGazin 2016/4. számában ismertettük.

30

következő településekkel: Dályok (Duboševica), Izsép (Topolje), Hercegmárok (Gajić), Darázs (Draž), Kiskőszeg (Batina), Nagybodoja (Podolje), Hercegszöllős (Kneževi Vinogradi), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč), Petárda (Baranjsko Petrovo Selo) és Torjánc (Torjanci). A horvátországi szakirodalom a Duna, a Dráva és a magyar országhatár övezte térségben, vagyis a Drávaszögben élő sokácokat két csoportba sorolja: Duna és Dráva menti sokácokra. Ahogyan az elnevezésekből is kikövetkeztethető, a Duna mentiek a Duna közelében lévő településeken lakó sokácok, a Dráva mentiek pedig a Dráva folyó melletti településeken élők. A Duna menti sokácokhoz tartoznak az alábbi horvátországi települések: Dályok (Duboševica), Darázs (Draž), Hercegmárok (Gajić) és Izsép (Topolje), a Dráva mentiekhez pedig Petárda (Baranjsko Petrovo Selo), Baranyavár (Branjin Vrh), Benge (Šumarina), Lőcs (Luč) és Torjánc (Torjanci). Ez utóbbi csoporthoz tartoznak történeti, viseleti és nyelvjárási sajátosságaik alapján a Magyarországhoz tartozó baranyai részen lévő (egykori) sokác települések: Alsószentmárton (Semartin), Kásád (Kašad) és Beremend (Breme). Egy 19. századi feljegyzés szerint a környékbeliek Kásád falu lakóit kásásoknak illetve podravinciknek nevezték. Itt jegyezzük meg, hogy napjainkban a felsorolt helységek, valamint a Bács-Kiskun megyei Hercegszántó mellett a sokác horvát népcsoporthoz tartozó települések találhatók Szlavóniában (Hor-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/1  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A mesemondó Pál István; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előszó; Tampu Krisztián: Mikecs...

folkMAGazin 2018/1  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A mesemondó Pál István; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előszó; Tampu Krisztián: Mikecs...

Advertisement