Page 20

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Nem kell a zöldinges Kocsis lánya A faluban nem tudták még elképzelni se, hogy lehet még tarka ingben is járni. Mindenkin kékítős fehér ing volt, fiatal, öreg, nincs kivétel. Ez szent, ezt így kell, így hagyták ránk az őseink. Nálunk van az apám barátja diskurálgatni. Szeretem hallgatni. Kicsi Józsi Pistának hívták, megjárták az orosz fogságot apámmal, négy évig voltak Szibériában. Jó nagyokat tudott dumálni: –  Te, Márton! Mikor összetalálkoztunk, mint két szerelmes, úgy tudtunk egymásnak örülni. Hát, mentünk az úton valami német fiúval – vagy sváb-szász, tudja az áldás –, azok mutattak egy fára, ők nem tudták kiolvasni, rá volt írva: Kocsis Márton. Nekem nem volt nyugtam, minden alakulatnál összejártam, hogy megkeresselek. Nem felejtem, hogy haltak meg mellettünk a foglyok. Amelyik jó húsban volt, csak úgy hulltak el mellőlünk, mint a legyek. Münk, mint két száraz csontváz megmaradtunk, de ezt mind végignézni iszonyú volt. Arra emlékszel, szorosan egymás mellett mentünk át a hídon, mire átértünk, a híd felrobbant? Ha már egyszer hazasegített a jó Isten, én minden vasárnap elmegyek a templomba. Te, Márton, te is így kéne, hogy tegyél! – mondta apámnak, aki szívesebben elment a kocsmába. Egy pohár pálinka mellett szivaroztak, diskurálgattak. –  Te, mi az a kockás, zöld, idegen anyag? Anyám inget varr apámnak. –  Inget? – csodálkozik Pista báty’. –  Tá’ csak nem kacagtatod magad, Márton testvér, hogy ezt felveszed? Te megbolondultál? Te, inkább járnék csurdén! Mi a fogságból hazajöttünk, mi meg kéne erősítsük az őseink fogadalmát! Te, te! Le fogom tépni rólad! Ez hoz szégyent a fehéringes falura, megbánod. Nahát, ezt a nagy szégyent! Az őseink ránk hagyták a fehér inget, ezt kell vinni! Ha megszegjük, csapás éri a falut. –  Tudod, én városszolga vagyok – mondta apám. Pista báty’: –  Hí, a kutya mindenedet, hát ipeg azért járj fehér ingbe’, mert ott lógsz egész nap a piacon, ne szürkítsd bé magad! –  Ezt a zöld ingnek valót a hivatalban ajándékozta nekem egy úr. Az ing elkészült, apám fel is vette. –  Na, ez könnyű – mondta apám, és hozzátette: – Ezt nem kell szapulni, sulykolni.

20

Apám nézegeti magát a tükörben, még be is pödörítette a bajuszát is. Közben Pista báty’ egyet mond: –  Te, tedd el, vidd el, dugd el! Olyan vagy, mint a darázs a mézben. A két kezével megfogta a fejét, eljajgatta magát. Pista báty’ köszönés nélkül elment. Apámon az ing két napig volt, elnevezték zöldinges Kocsisnak. Apám hazajött, mérgében letépte magáról az inget, kivett a nagyládából egy fehér inget, ezt mondta: –  Jól mondta Pista: ezt ne vedd fel, dugd el, ez olyan, mint a darázs a mézben.. Kocsis Rózsi (1996. február 1.) Közreadja: Juhos Kiss Sándor és Juhos-Kiss János Grafika: Juhos Kiss Sándor

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/1  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A mesemondó Pál István; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előszó; Tampu Krisztián: Mikecs...

folkMAGazin 2018/1  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A mesemondó Pál István; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előszó; Tampu Krisztián: Mikecs...

Advertisement