__MAIN_TEXT__

Page 18

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Mécsvilág Írta: Novák Ferenc

Uraim, barátaim, üljetek ismét az asztalomhoz...! Valamikor, 1985 telén, sokszor jöttünk össze, ültünk az asztalomhoz. Főztem nektek, szokásom szerint szeretettel, gondosan, mert szeretem a barátaimat, és akiket szeretek, azokat szívesen ültetem „legendás” kékfestős asztalomhoz. S ha már eszünk-iszunk, akkor beszélgetünk is, ha jó a társaság, a finom étkekhez szellemi étlap is jár, amelyen van ez is, az is. Politika, művészet, munka, nők – mert mi, férfiak, elképesztők vagyunk, a hozzánk tartozó hölgyek társaságában is gátlástalanul a nőkről... Persze volt ilyenkor mókázás, tréfa is bőven, s véget nem érő történetek a közelebbi és távolabbi múltunkból. Néha tizenöten-tizenhatan is összegyűltünk. Nem volt rossz társaság: Csoóri Sándor, Bodor Pál, Deák Tamás, Böjte József, Heleszta Sándor, Sütő András, Karikás Péter, Keserű Kati, Böszörményi Nagy György, Ablonczy László, Kallós Zoltán, Korniss Péter. A ma túlontúl is közkeletű kifejezéssel élve: volt közöttünk úgynevezett népi, urbánus, nemzeti gondolkodású, liberális is... A besorolás inkább a mai, fájdalmasan szétválasztó-szétválasztott gondolkodásunk türelmetlenségének felel meg. Csakhogy mi akkor vitatkoztunk ugyan, de sosem rajzoltunk fehér krétakeresztet egymás hátára... Egy este, mint egy varázslat, köztünk termett Sebestyén Márta. S természetesen bekövetkezett a pillanat, amikor énekelt nekünk. Csodálatos melegségű hangja, szerelmes dalai, balladái talán mást jelentettek Csoórinak, mást Helesztának, megint mást Bodornak, Sütőnek, Deák Tamásnak. A rögtönzött, gyönyörű kis koncert végén Tamás kezet csókolt Mártának, rám nézett, és – mintegy vitáinkra emlékeztetve – megszólalt: –  Uram, ez más! Ez valóban európai és minden mércével mérve: a legmagasabb művészet.

18

Boldog voltam, hogy ilyen meghitt közelről találkozhatott e csodával, amelynek helyéről az értékrendben évek óta vitatkoztunk. Tamás fölényes műveltsége valóban átfogta a világ kultúráját irodalomban, zenében, képzőművészetben egyaránt. Azt vallotta, amit Márai: az európai kultúra a gazdag városállamokban, városokban született, a néprajz tárgyához tartozó paraszti kultúra úgyszólván csak „felülről” veszi mintáit. Ez a kis koncert fordulópont volt visszatérő vitáinkban. A történetet azért meséltem el, hogy jelezzem: e sarkalatos – valójában tudományos – kérdésben vendégeim, barátaim véleménye – vélhetően más-más indíttatásuk szerint – különbözött. A mai, immár nyilvános vita, noha persze visszanyúlik korábbi előzményekhez is, egy kicsit innen is eredeztethető: nép, nemzet, provincializmus, kozmopolitizmus, a Magyarország- és azonosságtudat túlhangsúlyozása, elhallgatása, le- meg fölértékelése... Innen szakadt ki sok elfajuló vita, haragvás. Rémes, hogy nemzeti türelmetlenségünkben egyáltalán vitatkozunk ezen, meg ótestamentumi átkokat szórunk egymásra. Rémes, hogy e feszültségből aztán másfajta, végletes kinyilatkoztatások, következtetések is gerjednek, melyek aztán újabb és újabb indulatokban és sértettségekben csapódnak ki. Régen – nem is olyan régen! – itt, az én asztalomnál e viták soha nem csaptak át viszályba, haragba. Utálom leírni a minősítést: mi, „urbánusok” és „népiesek” sokkal több kérdésben értettünk egyet, mint amennyiben nem. Urbánusok? Népiesek? Micsoda ökörség! Konrád György tehát, akit elszakíthatatlan szálak fűznek Berettyóújfaluhoz és környezetéhez, urbánus lenne, Csoóri Sándor pedig, aki a politikai változások egyik motorja volt, és a nagyvilágot járja előadásaival, népi? Persze,

25

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2018/1  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A mesemondó Pál István; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előszó; Tampu Krisztián: Mikecs...

folkMAGazin 2018/1  

A TARTALOMBÓL: Agócs Gergely: A mesemondó Pál István; 2018 – MÁTYÁS KIRÁLY EMLÉKÉV: Bajcsy-Zsilinszky Endre: Előszó; Tampu Krisztián: Mikecs...

Advertisement