Page 30

Örömmel jelentem... „Világítás” Magyarpalatkán Ez az írás örömteli jelentés több szempontból is. Belekezdek, aztán szépen, sorjában kiderül minden. * Szokásomtól eltérően, idén nem tudtam eljutni a feketetói vásárba. Pedig ez számomra már évek – szinte két évtized – óta rituális ügy, egyszerűen hozzá tartozik az őszi „menetrendemhez”. Az embernek időnként le kell mondania dolgokról. (Most ez a munkám miatt történt, ami rendjén való). Sajnálkoztam, de végül a „belátás, lemondás” gyümölcsöző lett: egy nagyszerű konferencián vettem részt, szakmai és emberi gazdagodással. Végül is, ennek így kell lennie. „Ki mire szegődött” – szokás mondani. Aztán csak adóznom kellett annak a szokásomnak, ami idestova húsz éve az életem része. Az éves, őszi, erdélyi kiruccanásnak, amikor nincs nyári tábor, nincs nyüzsgés. Ez a télre való készülés ideje, a betakarítás utáni időszak, szilvaíz és pálinkafőzés, a táj ködös képe, a tüzektől füstszagú levegő, a reggeltől estig tartó párás-harmatos, időnként deres, lassan, de biztosan fagyossá váló táj. Nagyon szeretem ezt a bezárkózó, de talán legintimebb időszakát a beszélgetéseknek, a nyugodt, anekdotázós estéknek. Mindenki otthon van, sütőtök a kemencékben, szilvaíz-főzés az üstökben: micsoda illatok! A kicsi ablakok fénye! Minden lassabb, minden készül a megnyugvásra. Befelé fordulás... Egyszóval: a normális lét így, a késő őszben. Szeretem ezt nagyon. Nem csoda, így nőttem fel az Őrségben. Nagy szükségem van rá, ezért megyek, ezért érzem mindig a késztetést, hogy mennem kell. Jó, hogy nem veszítettem el a vágyat. Mindig nagy ajándékokkal térek vissza. Hiszek abban, hogy ez (is) rendet tesz az emberben. Kodoba Béla temetése – még 1999 novemberében – örök kötődést adott Palatkához és a zenészekhez. Akkor leesett az első hó, a fehér paplan betakarta a sírt. Valahogy megnyugtató volt. Ott megismerhettem még Mácsingó Sanyi bácsit és Kodoba Károlyt, „Ica bácsit” is. Nem sokkal ezután ők is elmentek szép csendességben. Azóta sok időt töltöttünk együtt a zenészekkel táncházakban, koncerteken, számtalan helyen és alkalommal. Palatkán is felkeresem őket mindig, ha ott járok. Különösen azóta, hogy a megmaradt öreg kedvenceim, Moldován Stafán, Kovács Márton „Puki”, Kodoba Lőrinc már nem muzsikálnak jó ideje. De erre még visszatérek.

30

„Kis palatkaiak” a világításon (fotó: Henics Tamás, 2017.)

Gyertyagyújtás. Kodoba Márton leánytestvére (fotó: Henics Tamás, 2017.)

Az idei látogatásom a világításra esett. Mindenképpen el szerettem volna menni végre egyszer ilyenkor, hogy láthassam, átélhessem ezt a sokat emlegetett szokást. A zenészek és néhány hozzátartozó szépen felöltözve gyülekeztek a cigány kocsma udvarán. Florinnal megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Kalotaszegről, Mérából indultam és örömmel eljöttek velem régi kedves baráta-

im, Tötszegi Böske és Sándor. Nem ez volt az első ilyen alkalom, mondhatnám inkább, a sokadik. Mindig nagy kedvvel jönnek velem egy-egy utamra Kalotaszeg más falvaiba vagy a Mezőségre. Korán érkeztünk. Gondoltam, menjünk fel a cigánysorra, nézzük meg az öreg zenészeket. Előző nap leesett az első hó, ami aztán érkezésünkkor, a gyönyörű napsütésben el is olvadt. Nem kellett sok idő, Stefán

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/6  

A TARTALOMBÓL: Richter Pál: Tízéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenész képzése; Farkas Tamás: Gyűjtések a Gyergyói-medencében; d...

folkMAGazin 2017/6  

A TARTALOMBÓL: Richter Pál: Tízéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenész képzése; Farkas Tamás: Gyűjtések a Gyergyói-medencében; d...

Advertisement