{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 20

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Nekem nem kell özvegy menyecske, lányom! A fiatal menyecske az asztalnál állva rakja ki a pulickát. Bele-belemártja a kanalat egy csupor hideg vízbe, majd a fazékból kivesz egy kanálnyi pulickát és szép sorjában a lapítóra rakja. Az ura duzzog, mérges. –  Te, Rózsi, miért nem rakad ki egyenlően, fényes simán azt a puszkát? A fiatal menyecske nem szól. Jól tudja, hogy nem a fényes simára rakott puliszka a baj. Mosolyogva néz az urára és hallgat. A szomszéd Budai Andrásnak két szép ökre van, itt jár el velük előttük. Az ura mindig megbámulja őket. – Micsa’ két ökör! – szokta mondani. Ilyenkor haragszik a menyecskére, mert nem kapott vele semmi állatot. Mindig azt hajtogatja: – Bár egy malac farkad lett volna! – Mint a veres kakas meséjét, egyre fújja. Na, csak duzzagj! – gondolja magában a menyecske s jókedvűen mondja: –  Jöhet ke’ enni! Úgy forgatja a lapítót, hogy az első kanál puliszka az felől legyen, hogy meg ne sértődjön. Ez így szokás. Az első kanál puliszka az emberé. –  Jöjjen, ke’, mártunk egy tángyérból. Csirkemártással puliszka. A szép fiatalember rákiált: –  Tegyél külen! A menyecske nem szól, elővesz egy pléh tángyért és tesz magának is a mártásból. Az asztal fiókjából elővesz két villát, az egyiket az ura felé nyújtja: –  Ehet ke’, s ha ettünk, indulhatunk a mezőre. –  Ha lenne jármos marhánk, szekérrel mennénk a mezőre – mordul rá az ura. –  Úgyis elég kövér ke’, jót tesz egy kis gyaloglás kednek is – mondja a menyecske. –  Én kövér? – mérgelődik az ember. – Kövér volt az a szegény nagyapád! –  Hát, nem is kövér ked, csak jó húsban van ked. Egy kis hallgatás. A menyecske evés közben arra gondol, hogy ez a nap is jól kezdődik. Megreggeliztek, csörögnek a pléh tángyérok. A menyecske mosogat. Egy késsel kereken kaparja a puliszkás fazék belsejét. Kintről behallatszik a szekérnyikorgás, ostorpattogás. – Daru, ne! – hajtja valaki a marhát. Az ember felkiált: – Rózsi, te, gyere hamar! A menyecske lecsapja a mosót a kezéből, az ajtón levő

20

kendőben megtöröli a kezét. Milyen jó, hogy az ura szólítja. Odasiet, meg is öleli az urát. –  Hát mi van, drága uram? Az ura lerázza a válláról a kezét. –  Né, látod azt a két szép fehér ökret? Nézd meg jól őket! Ezek az enyémek lettek volna, ha elveszem Zsuzsát. De bolond voltam. Nem kellett, mert csúf. Néztem a te zöld kacagó szemed. Hülye voltam, hogy elvettelek! Elbolondítottál. Hogyis nem tudtak nekem eszet adni a gazdag rokonaim. Most jó két ökröm lenne. De hát néztem a szemed. Szerelem? Semmi! Hülyeség az egész! A menyecskét ölte már a sírás. „Azért sem sírok!” Közben odament a kemencéhez, a puliszkás fazekat kétszer, háromszor is megrántotta a teli vízzel. Kilöcsögett a plattenre. Az ura kacagja. – Na mi van, kicsi Rózsi? A menyecskét már erősen öli a sírás. Szó nélkül kimegy, nehogy az a gőgös ura meglássa, hogy elbőgi magát. „Itthagyom” – gondolta. Lassan indul az utcaajtó felé, de vis�-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/6  

A TARTALOMBÓL: Richter Pál: Tízéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenész képzése; Farkas Tamás: Gyűjtések a Gyergyói-medencében; d...

folkMAGazin 2017/6  

A TARTALOMBÓL: Richter Pál: Tízéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenész képzése; Farkas Tamás: Gyűjtések a Gyergyói-medencében; d...

Advertisement