Page 17

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Kinizsi tánca a XV. és XVI. századi forrásokban II. rész

Írta: Martin György

2. Fegyveres tánc – huszártánc – toborzó A vizsgált forráscsoport képet ad a XV. és XVI. századi vitézi táncok terminológiájáról, s itt jelennek meg nyelvtörténetünkben az első kifejezett táncnevek. Az adatok utalnak a férfitánc jellemző mozgásfajtáira, előadásmódjára, s bizonyos esztétikai minősítést is tartalmaznak. A katonatáncnál is megfigyelhető az átértékelődés – mint a vitézi-históriás ének esetén –, mely szintén műfajváltozásban illetve bizonyos társadalmi, műfaji s mozgásfajták szerinti differenciálódás irányába mutat. Bonfini latin szövege a Mátyás-kori vitézi fegyveres haditáncot kétszer egymásután más-más szavakkal írja körül: 1. „militarem pyrrhiciam saltarunt”; 2. „armati Martiales choreas agerent”. A két kifejezés – régi szótárainkban szereplő első jelentésekhez ragaszkodva – magyarul így hangzik: 1. „vitézi fegyveres táncot ugrándoztak, szöktek”; 2. „a fegyveresek hadakozó táncokat cselekedtek, ill. táncoltak”. Az első kifejezés kulcsszava a pyrrhicia, amely egy görög eredetű szó latinos formája, s a magyarországi latinban is mindig a fegyvertánc egyik jelölője: »fegyveres tánc; fegyveres tántz neme, ein gewisser Waffentanz«. (Ilyenek még: armata saltatio, bellicrepa, xiphisma, s néha a tripudium, tripudatio). Figyelemre méltó, hogy egy 1669-ben Magyarországon járt angol utazó, Edward Brown is ezt a szót alkalmazta a hajdútánc jellemzésekor. „Before I came

into Hungary I obserwed no shadow or shew of the old Pyrrhical Saltation, or Warlike way of Dancing, which the Heyducks practise in this Country”. (Edward Brown: A Brief Account of some Travels in Hungaria, Servia, Bulgaria etc. London, 1673.) Bonfini második mondata ugyanezt a fegyveres táncot más, általánosabb szavakkal írja körül. A magyar fordítások háromféle verzióban tolmácsolják a latint. A leghívebb, szó szerinti fordító Temesvári. A táncjellemzés a versben is kétszer fordul elő, szinte ugyanúgy, de nem ismétlő, hanem visszatérő komponálással: „kezdének fegyverben szép táncokat járni”, majd öt sorral alább: „nagy fegyveres táncot mezőben ők járnak”. A fegyveres tánc kifejezést tarthatjuk a katonatánc legrégibb megjelölésének, hiszen a „fegyver” szó már a XIII., a „tánc” pedig a XIV. századtól adatolható nyelvtörténetünkben. A magyarok fegyveres mulatságára vonatkozó első történeti adatot a Sankt Gallen-i kaland leírásában találjuk: „Conveniunt omnes, qui aderant, ad insolitum captivorum cantum, et effusa laetetia saltant coram principibus et lucantur. Quidam etiam armis concurrentes, quantum disciplinae bellicae nossent, ostenderant.”. A Nikolsburgi Névtelen szabadabban változtat a latin szövegen: a fegyveres táncról nem ejt szót (ezt talán tudott dolognak veszi), helyette viszont nyelvtörténetünkben először használja a „huszártánc” nevet; „mindnyájan el-felszökdesének, / Nagy szép huszártáncot mindnyá-

Az eredeti tanulmányt formailag némiképpen leegyszerűsítve közöljük az olvasmányosság kedvéért. Így a nagyon alapos, de a laikusok számára valószínűleg érdektelen utalásokat (szótárak stb.) kihagytuk, illetve a hivatkozott szövegeket, forrásokat is közérthetőbbé formáltuk. Az évszázadokat – lapunk gyakorlata szerint – nem arab, hanem latin számokkal adtuk meg. Az eredeti szövegben alkalmazott gyakorlattal ellentétben az egyes források szerzőinek vezetéknevét kiírtuk, nem csak a kezdőbetűvel jelöltük őket. (A szerk.)

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/6  

A TARTALOMBÓL: Richter Pál: Tízéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenész képzése; Farkas Tamás: Gyűjtések a Gyergyói-medencében; d...

folkMAGazin 2017/6  

A TARTALOMBÓL: Richter Pál: Tízéves a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzenész képzése; Farkas Tamás: Gyűjtések a Gyergyói-medencében; d...

Advertisement