Page 11

Szent László király. In: A magyarok krónikája / Thuróczy János; fordította Horváth János; az 1486-ban Augsburgban nyomtatott, az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött ősnyomtatvány színezett fametszeteinek hasonmásával illusztrálva. [Budapest]: M. Helikon, 1978. p. 169.

(Lészped és Lujzikalagor) is Szent István a monda hőse. A magyar nyelvterület legkeletebbi településén, Gajcsánán ugyancsak Szent István alakjához kapcsolja a mondát a néphagyomány. A gyimesi csángó falvakban általában naiv életképekbe ágyazódik a mondai história. Ahogyan korábban utaltunk rá, a monda Moldvából került át a Gyimesekbe, de egyik variánsa az észak-erdélyi Mezőségben is felbukkan. Népszerűségére jellemző, hogy még a XX. század végén is élőnek mondható a moldvai csángó falvakban. Több olyan monda is ismeretes, amelyekben az adott vidéken járó Szent László ad nevet a különféle földrajzi helyeknek. A moldvai magyar hagyomány például a Szeret folyó etimológiáját hozza kapcsolatba Szent Lászlóval. Ezt a mondát is Eustratie logofat krónikája, illetve a közel kétszáz évvel előtte keletkezett Magyar Évkönyv jegyezte fel. „Így üldözve őket a havasok között, azokat a tatárokat is elkergették, akik Moldvában laktak, mert addig űzték őket, míg csak

át nem keltek a Szereten. Ott László király, akit lengyelül Sztaniszlávnak hívnak, a folyó partján megállva magyarul kiáltotta: Szeretem, szeretem, vagyis: jaj de szép (asa mi place). Később, amikor megalapították az országot, a folyót Szeretnek nevezték el a király szava után, ki azt mondta: szeretem.” Egy másik moldvai csángó monda (Forrófalva) szerint László király különleges csel segítségével győzedelmeskedett az ellenség felett. Ennek variánsára az Úz völgyében felvő Csinódon találhatunk rá. A monda moldvai és csíki eredete egyaránt feltehető, hiszen Csinód mint gyimesi kirajzás keletkezett a XX. század elején, népi kapcsolatai pedig a moldvai határon fekvő Kóstelekkel voltak a legszorosabbak. Hasonlóképpen ismertek gyimesi mondák is, amelyek a csángó név eredetére kínálnak magyarázatot. „S ment a moldvai hegyeken, verekedett a pogányokval, s vótak csángók. S azok kísérték. Mentek, László pártjára álltak, azok is ültek lóhátra, s mentek. Azoknak mind csengő vót a nyakikon.

S amint László ment, s ezek is vágtattak utána, ügettek, hát visszafordult s azt mondta: Ezek miféle csángatók? Osztán, hogy má csengők vótak, a nyakikon csengő vót, hát csángattak, csengettek. S aztán, hogy a csángók nevik erről kezdődött volna, hogy csángatók, s osztán csak csángók lettek”. A monda központi motívuma a székely és a moldvai csángó szájhagyományban széles körben ismeretes, de a bukovinai és al-dunai székelyek körében is feljegyezték. A csángó név eredetét illetően a nyelvészet máig sem jutott megegyezésre az immáron több mint kétszáz éves kutatás során. Teleki Domokos gróf a XVIII. század végén a „kóborló, vándorló” értelmezés mellett kardoskodott, majd Horger Antal foglalkozott a XX. század elején a kérdéssel, de megállapításai nem bizonyultak helytállónak. A Szent Lászlóval kapcsolatos helynevekhez tartozó mondák közül ismerünk egy olyat, amely a Klézse határában található Laslai-hoz kapcsolódik. A moldvai Csík falu határában található Szent László fája, amely alatt gyakran megpihentek és étkeztek az arra járók egy pár falatot is hátrahagyva, és amellyel a II. világháború alatt villámcsapás végzett. Klézse határában is tudtak a helyiek ilyen fáról, amelyet a hagyomány szerint maga a szent király ültetett. A gyimesiek hagyományvilágában a széphavasi kápolna körül elterülő kaszálót úgy hívják, Szent László-telek. A legendás alapításokról szóló mondák szintén ismeretesek a moldvai magyarság körében. Ilyen a már említett, Dnyeszterfehérvárott épített templom, amely Szent László nevéhez kapcsolódik, és amely még 1799-ben is állt. Az alapításokról szóló mondák körébe illeszkednek azok az adatok, amelyek az egyes falvak kialakulását szintén Szent László nevéhez kötik. A moldvai csángók körében igen elterjedt azon nézet, miszerint őseik még Szent László idején kerültek mai lakóhelyükre, Gajcsána és Lábnik lakossága egyenesen akkor, amikor Szent László kiűzte Moldvából a tatárokat és Magyarország határait a mitikus Száraz-Szeretig tolta ki. Néhány világi jellegű építmény (vár) is Szent Lászlóról nyerte nevét, amelyek eredetük révén szintén az említett mondák körébe sorolhatók. Egy moldvai csángó szöveg szerint Szent László székhelye eredetileg Jásban volt. A Bogdánfalva határában magasodó Bolcháta nevű hegy tetején a helyiek szerint szintén a szent király egyik vára volt egykor. Ugyancsak Szent Lászlóé volt az egykor a tatároktól elfoglalt barládi vár is, amelyre már utaltunk, és amelynek töltéseit és sáncait Bandinus püspök még látta a XVII. század közepén.

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/5  

A TARTALOMBÓL: Karakas Zoltán: Dunán innen, Lajtán túl...; Richter Pál: Viszontválasz Sánta Gergőnek; V. Nagy Viktória: „Ez a világ el fog t...

folkMAGazin 2017/5  

A TARTALOMBÓL: Karakas Zoltán: Dunán innen, Lajtán túl...; Richter Pál: Viszontválasz Sánta Gergőnek; V. Nagy Viktória: „Ez a világ el fog t...

Advertisement