a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 37

BUKOVINA, BUKOVINA Részletek Kóka Rozália készülő könyvéből – IV. rész

Utam végén visszanézek Az első jelmezbál 1957 farsangján – az iskolánkban először – ifjú tanítóink jelmezbált rendeztek. Nagy volt az örömünk, felbolydult az egész iskola. Mindenki titkolózott, nem árultuk el egymásnak, hogy kinek mi lesz a jelmeze. Édesanyám a húgomat és az egyik kis osztálytársát bohócnak öltöztette, engem rokokó babának. Óriási, abroncsos szoknyámat a csipkefüggönyünkből varrta, csigákba bodorított műhajamat festett kenderből készítette. Rózsaszínű taft kalapomra lila bársonyból biggyesztett ibolyacsokrot. Volt selyem retikülöm és napernyőm is. Úgy gondoltuk, hogy biztosan én nyerem meg a jelmezversenyt, én leszek a legszebb. Ahogy most, a megfakult kis fényképet nézegetem, valóban nagyon szép volt a jelmezem. Egy színházban is megállná a helyét. A bálban közölték velünk, hogy szavazócédulákat kell vásárolni, és akinek a legtöbbet veszik, az lesz a jelmezverseny győztese. Édesanyámat nagyon felháborította a nyilvánvaló nyerészkedési szándék. Amíg öltöztetett, megbeszélte velem, hogy mi nem veszünk egyetlenegy szavazócédulát se. Megértettem és zokszó nélkül beleegyeztem, hogy nem szállunk be a versenybe. Az egyik törtető család pulykatojásképű leánykája lett a „legszebb”. Nekem viszont három „szerelmes levelecskét” is hozott azon az estén a későbbi sógorom, mint „szívpostás”. Köztük volt a padomon elfenekelt „örökszerelmem” cédulácskája is, „Imádom Önt!” szöveggel. Jancsi akkor már elvégezte az általános iskolát és a falunk boltjában inaskodott. Most ő is ott ácsorgott a nézők között. Az én fogadalmamról, hogy

Barátaimmal a felsőnánai halastónál, 1957 nyarán (Csasznyi Marika, Illés Bernát, Kóka Rozália, Dárdai Jancsi)

Iskolai néptáncegyüttesünk tagjai sárközi ruhában, a Keszthelyi Helikon ünnepségen (Kelemen Olgi, Kóka Rozália, Szállási Györgyi és húga)

örökké fogom szeretni, természetesen semmit nem tudott, máig se tud, de ettől függetlenül nagyon tetszettünk egymásnak. Néhány hónap volt már csak hátra az 1956–57-es tanévből, amikor értesítették az iskolát, hogy a következő tanévtől megszűnik a középfokú tanítóképző: attól kezdve előbb gimnáziumot kell végezni, és csak érettségi után lehet a felsőfokú tanítóképzőbe felvételizni. A hír végtelenül lesújtott. Édesanyám sokat betegeskedett. Édesapám valami végzetes tévedésből kiváltotta az iparengedélyt és magánvállalkozóként próbált valahogy eltartani bennünket. Kevés volt a munkája, mint mondta, csupa „csip-csup”dolgokat rendeltek tőle a falubeliek, amiből nem lehetett megélni. Megnyomorították az adóval is, örökösen hátralékban volt. Egy alkalommal édesanyám éppen kórházban feküdt, apám se volt otthon, amikor megjelentek nálunk a végrehajtók. Amit elől-hátul találtak a házban, lefoglalták. Édesanyám varrógépére is cédulát ragasztottak. Sírva könyörögtem nekik, hogy a varrógépet ne foglalják le. Édesapám végül valahogy megfizette az adóhátralékot, nem vittek el semmit, de kitörölhetetlen, szörnyű emlékem ma is a végrehajtókkal való találkozás. Amikor a szüleimnek bejelentettem, hogy nincs középfokú tanítóképző, előbb gimnáziumot kell végezni, akkor megszületett a családi döntés, hogy nem tanulhatok tovább. Értsem meg, nem tudnak taníttatni! Rengeteget sírtam, könyörögtem a szüleimnek, a tanítóim is győzködték őket, hogy nagy kár lenne értem, de ők hajthatatlanok voltak. –  Itthon maradsz szépen, én majd megtanítalak varrni – vigasztalt édesanyám. Kétségbeestem. Sem tehetségem, sem kedvem nem volt a varráshoz, főleg az otthonmaradáshoz. El akartam menni a faluból, tanulni akartam, ki akartam törni a felnevelő közösségemből. Szabadulni akartam a megvetettség megnyomorító állapotából – és ami még kínzóbb volt számomra –, a bűnösség belénk sulykolt érzeté-

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/4  

A TARTALOMBÓL: Bolya Mátyás – Fügedi János: A magyar népzenészképzésről; Horsa István: Az én Ördöngösfüzesem; Juhász Katalin: Gregorián és n...

folkMAGazin 2017/4  

A TARTALOMBÓL: Bolya Mátyás – Fügedi János: A magyar népzenészképzésről; Horsa István: Az én Ördöngösfüzesem; Juhász Katalin: Gregorián és n...

Advertisement