{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 32

BENEDEK ELEK APÓ SZENT LÁSZLÓJA pusztította a magyarok seregét. Mindnyájan Szent László király csudálatos dolgairól regéelcsüggedtek, csak László nem. Ő bízott Istenlek most, olvassátok, hallgassátok kegyeletes nek megmérhetetlen jóságában. Imára kulcsolszívvel! ta a kezét: Sem azelőtt, sem azóta nem volt a magyar –  Ó, égnek-földnek atyja, teremtője, ne nak királya, aki véle vetekedhetnék vitézséghagyd el népemet nagy nyomorúságában, teben. És tündökölt az ő lelkének tisztasága, nem kints le rá! volt azon mákszemnyi folt. Szent életéért sze S ím, egyszerre mindenféle vadállatok húrette az Isten, s valahányszor nagy veszedelem zódtak keresztül a pusztán nagy seregben. Az fenyegette a kegyes szívű királyt és népeit, seéhínségtől elgyötört vitézek lelkébe visszaszállt gedelmére küldé Isten az ő angyalait, s népeia bizalom. Zúgott a levegő a vitézek nyilaitól, s vel együtt csudálatos módon megmenekedék. rakásra hullottak a vadak. Nem kellett meghal Egyetlenegyszer kényszerült megfutamodniok éhhalállal. Erőre kaptak, s továbbmentek. ni a világhíres vitéz – László király – az elLászló pedig imádkozott újra: lenség elől, mert egymagára maradt, a fűszál –  Ó, Uram, fakassz forrást is az én népemis feltámadt ellene, s amint körülnézett, látta, nek! hogy szüksége van rá még a magyarnak. Meg És fakadt forrás, tiszta, üdítő. S eloltván sarkantyúzta hát kedves Szög paripáját, s neszomjúságukat, lelkesülten követték Lászlót kivágtatott a tordai hegyeknek. tűzbe-vízbe, mindenüvé. –  Utána! Utána! – ordították a kunok, Hanem Isten újabb csapást küldött a mahogy ég-föld zúgott az ordításuktól. gyar seregre. Akkor küldötte rájuk, mikor szer Ha Lászlót kézre keríthetik, övék lesz a matelen nagy volt az örömük, győzedelmeskedvén gyar föld! Mind László után vetették hát maaz ellenségen. Halomban hevertek a holttestek gukat. Véres hab vert ki a paripáján, már-már Szent László és a kun a csatamezőn, folyók, tavak piroslottak a vérutolérték a kunok. Még egy pillanat, s a ma(Forrás: Thuróczi-krónika) től. Napokig, hetekig vigadoztak a magyarok, gyarok aztán sirathatják Szent László királyt! de egyszerre csak vége szakadt a vigadozásnak: a holttestek rettentő sza –  Ó, Uram, segélj! – fohászkodott föl László, szemét az égre emelga megrontotta a levegőt, s mindenféle förtelmes, ragadós betegségek távén. madtak, és pusztították a magyart. Siralom földje lett a magyarok föld S ím, abban a pillanatban kettéhasadt a tordai hegy, László háta möje. És zúgni-búgni kezdett a nép: gött rettentő nagy hasadék tátongott. A kunok döbbenve állottak meg –  Lássátok, büntet a magyarok Istene, mert elhagytuk igazi hitüna hasadék partján. Tehetetlenül néztek erre, arra, hol kerülhetnének isket! Nem használ a szent király imádkozása. mét László nyomába, de amerre néztek, nagy hosszúságban húzódott a És összeverődtek minden rendű és rangú emberek, mentek a király hasadék. László meg csöndes, lassú léptekben mendegélt tovább, vissza sátorába. A szent király imádkozott. az ő népéhez. Mondta a szószóló: Többet aztán nem is történt, hogy László a kunok elől fusson. Min –  Hiába imádkozol, felséges király, úgysem hallgatja meg a magyadig a kunok futottak őelőtte. Egyszer azonban a nagy diadalnak szinte rok Istene. Térjünk vissza mind a pogány hitre, meglásd, megszűnik a szörnyű kudarc lett a vége. Eszük nélkül szaladtak a kunok hegyen-völpestis! gyön át, s talán kiszaladnak a világból, ha a kunok vezérének ördöngös A szent király megbotránkozással nézett a hitetlenekre, arca elbogondolata nem támad. Egyszerre csak – mit gondolt, mit nem – szórrult, szeméből megeredt a könny, s mondá nekik: ni kezdte tarsolyából a csengő aranyat, ezüstöt, s intett a vitézeinek is, –  Eredjetek haza békességgel, megtévelyedettek! Ne zavarjatok hogy csak hányják el azok is, ami pénzük van, majd meglátják, mi nagy imádkozásomban! Én hiszek az egy Istenben, mindenható Atyámban. haszna lesz ennek. Na, az ármányos vezér jól számított, mert a magyaMeg-meglátogat, próbára tesz, de nem hagy el, s letörli könnyeinket. rok egyszeriben félbehagyták az üldözést, s mohón szedték föl a pénzt. A hitetlenek megzavarodva indultak kifelé, de e pillanatban, mintha –  Hagyjátok! Hagyjátok! – csendült végig a magyarok sorain Lászföldbe gyökerezett volna a lábuk, állottak, mint megannyi szobor. Hirló hangja. – Ráértek erre később is. Utánam! Hajtsuk a kunt, hajtsuk! telen vakító világosság támadt a sátorban, és hallották a mennyei szó De hiába, a magyarok nem hallották László szavait. A pénzre gonzatot: doltak most mind. Hát nem is csoda, hogy eltántorította, különösen a –  Ne csüggedj, Szent László! Isten meghallgatta sűrű imádságaiszegényebb rendű vitézeket, hiszen csak úgy ragyogott, fénylett a föld dat, s leküldött hozzád engem az angyalok seregéből, hogy megmonda tenger aranytól, ezüsttől. jam néked, mit tégy. Öltsd fel ruhádat, tedd fejedre koronádat, s kimen Hiszen csak ez kellett a kunoknak. Amint a magyarok a pénznek esvén a sátorból, lődd el nyiladat a virágos réten! És menj a nyíl után! tek, megállapodtak a futásban, s visszafordultak, hogy rácsapjanak a Ahol leesik, találsz egy füvet, amely meggyógyítja a te népedet. pénzszedő magyarokra. Ezt mondván az angyal felszállott az égbe. László szomorúan tekintett föl az égre: onnan várt segedelmet. Is Akkor fölkelt László, magára öltötte királyi ruháját, fejére tette a koten meghallgatta a szent életű király imádságát, s ím, halljatok csudát, ronát, kezébe vette nyilát, s kilépett a sátorból, utána a hitetlenek csönazok a ragyogó sárga aranyok, azok a tejfehér ezüstök egytől egyig kővé desen, levett kalappal. A szent király még egyszer fölnézett az égre, azváltoztak. Ez volt a magyarok szerencséje. Megértették Istennek csudás tán ellőtte a nyilát. És ment abban az irányban, a nép meg a nyomában. intését, lóra kaptak mind, s „haj, kun, haj!” kiáltással újra űzőbe fogták –  Ihol a nyílvessző – kiáltott fel László. – Nézzetek ide! a kunokat, s meg sem is pihenhettek, míg az országból ki nem kergették Fölvette a nyílvesszőt, mely egy széles levelű növényben akadt meg, őket. keresztülhasítván azt. Abaúj vármegyében, Jászó-Döbröd határán van egy kút, Szent Lász –  Olyan, mint egy kereszt – mondták a népek, s térdre borultak. ló kútja. A szent király életében fakadt ennek a kútnak forrása. És találtak ehhez a fűhöz hasonlatost még sokat a népek, s ennek cso Napok óta bolyongott László az ő seregével a végtelen pusztaságon, daereje meggyógyítá őket. sehol nem találtak forrást, seregestől dőltek el a rettentő szomjúságtól Kóka Rozália összeállítása eltikkadt vitézek. Sem eleség, sem ital... Éhínség, szomjúság gyötörte,

32

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/4  

A TARTALOMBÓL: Bolya Mátyás – Fügedi János: A magyar népzenészképzésről; Horsa István: Az én Ördöngösfüzesem; Juhász Katalin: Gregorián és n...

folkMAGazin 2017/4  

A TARTALOMBÓL: Bolya Mátyás – Fügedi János: A magyar népzenészképzésről; Horsa István: Az én Ördöngösfüzesem; Juhász Katalin: Gregorián és n...

Advertisement