Page 29

„Allegro barbaro”

A

Jandó Jenő és a Muzsikás koncertje – Pécs, 2017. május 30.

koncert vége felé vagyunk. Jandó meggörnyedve – szinte magába roskadva – ül a zongoraszéken, bal keze a kottatartó előtt, a zongorán. Tőle alig pár lépésre a Muzsikás játssza eredetiben azokat a dallamokat, amiket aztán Bartók kiemelkedő műveiben szereplőkként ismert meg a világ. Nem a hatvanöt év, nem a millió leütött zongorabillentyű, amitől itt az ember magába roskad, hanem az a ritka pillanat, amikor géniuszok találkoznak. A parasztzene mint szinte megismételhetetlen zenei remekmű. A huszadik századi zene egyik óriása, Bartók, aki a parasztzenéből koncerttermek katarzisát alkotta meg. És a Muzsikás, akiknek zenéje az évekig érlelt, minden ízében rendkívüli bor. A legnagyobb koncertek nem csak zenei események, amikor az adott város, település úri, avagy szélfútta zeneértő közönsége beül a súlyos függönyök és fények közé. Ez a koncert szertartás, mágia, felmagasztalás, átváltozás. Olyan történik, ami a mindennapokban ritkán, talán néha egy-egy emberi élet során, talán még a hit bizonyos templomaiban. Ott és akkor, a helyszínen átélhető a csoda. Ott és akkor, a partitúrák hangjegyei (sokaknak csak hieroglifák) elszabadulnak a papírról és áradó, szívünket betöltő zenévé lesznek.

Fotó: Opitz Tamás

Éri Péter csak fogja a hosszúfurulyát és megfújja, de a hang nemcsak az övé. Valamikori somogyi pásztorok, egykorvolt világ béresei, földművesei ülnek ott azokon a nyári estéken, mikor már jut egy kicsi idő ilyen bolondságra is, mint a muzsika. Sipos Mihály sem marad fehér hajával szárnyaló önmaga a gyimesi virrasztások dallamait hegedülve, hanem ő lesz „a” Halmágyi, „a” Zerkula, ott áll a halott mellett és zenél az élőknek, hogy el tudják viselni a fájdalmat,

24. Szolnoki Országos Néptáncfesztivál (2017. május 26–27.) Együttesi díj: I.: Szentendre Táncegyüttes II.: Jászság Népi Együttes; Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes III.: Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes Koreográfusi díj: I.: Fundák-Kaszai Lili és Fundák Kristóf II.: Lévay Andrea és Ágfalvi György; Kocsis Enikő és Fitos Dezső Zenei díj: I.: Szabó Dániel és Tókos Attila II.: Samu Zoltán és zenekara; Buda Folk Band III.: ifj. Csoóri Sándor és Berecz István; Kovács Márton Táncos szólista díj: Tókos Attila; ifj. Zsuráfszky Zoltán; Kádár Kata A „legderűsebb percekért” a Duna Művészeti Társaság alkotói különdíja: Lévay Andrea és Ágfalvi György Magyar Táncművészek Szövetsége különdíja: Gödöllő Táncegyüttes Nagykamasz Csoportja; Angyalföldi Kis Vadvirág Táncegyüttes Hagyományok Háza különdíja: Tisza Táncegyüttes Csángó Fesztivál Alapítvány különdíja: Bihari János Táncegyüttes Folkpédia különdíja: Gödöllő Táncegyüttes női kara Foltin Jolán-díj: Vasas Művészegyüttes női kara; ELTE Néptáncegyüttes női kara; Fundák-Kaszai Lili Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés különdíja: Tisza Táncegyüttes

hogy először még jobban fájjon, aztán lassan tűnjön el, mert élni kell tovább. Porteleki László az erdélyi Mezőség porából hozza és húzza azt a zenét, ami a leglassúbbtól az eksztázisig fokozódik. Hamar Dániel eggyé válik bőgővel és gardonnal. Amikor meg beszélni kell, a dolgokat helyükre tenni, a rendet áttekinteni, akkor beszél és a szavai szigetek a zene tengerében. Petrás Mária, bárhol énekeljen, katedrálist teremt. A mezítlábas szegénységből, a számkivetettségből, az évszázadok mélyéről jön a moldvai ballada, éneklés és zene. Isten áldjon benneteket! – ez az ő üzenete, és mire lehet a mai káoszban nagyobb szükségünk, mint áldásra? Batyu és Fecske, „Magyarország táncospárja”, a jó itatóspapír, amibe a zene felszívódik és gyönyörködtető látvánnyá alakul. Ők sem egyszerűen jelen vannak, ők sem csak táncolnak valami zenére. Ők ugyanott vannak, ahol a múlt század elején az a madárcsontú, budapesti tanárember, aki estefelé, amikor már elpakolta a fonográfot, s hengereit, elment a táncba, a mulatságba, és látott, és értett. Ő csak lelkében táncolt és a fekete-fehér billentyűsoron. Táncospárunk viszont átváltozik, eltávolodik tőlünk, hogy elérjen hozzánk a tánc, a mozgás sodrásával. Így ingázott az est minden szereplője múlt és jelen pillanatai között. Emlékeztünk egy emberre, aki a száműzetésben, New York-i lakásából kipillantva poros falusi utcákat látott, és fájó, gyönyörű dallamokat hallott: „Elindultam szép hazámból…” Nekünk kell tennünk, hogy a haza haza maradjon. Szávai József

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/3  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Halmos Béla emlékére; Rácz Mihály: Cserepes – Blacklake; Lőrincz Beáta –Andrásfalvy Bertalan – Pávai István...

folkMAGazin 2017/3  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Halmos Béla emlékére; Rácz Mihály: Cserepes – Blacklake; Lőrincz Beáta –Andrásfalvy Bertalan – Pávai István...

Advertisement