Page 40

„SZENT LÁSZLÓRUL AZ A REGEBESZÉD...” Szent László emlékezete a szájhagyományban Szent László király dombja A pannonhalmi dombvidéknek Ménfőcsanak határában van egy kis kiemelkedése, amit Szent László király dombjának vagy csak röviden Királydombjának hívnak. Ménfőn ezt tudják róla. Szent László király igen derék, jó király volt. Egyik rokona, egy Salamon nevű, mégis föllázadt ellene. El akarta venni tőle a királyságot. Egymaga nem bírt vele, mert a nép Szent Lászlót szerette, ezért hát [Salamon] a német királynak ígérte a fele országát, ha katonákat ad neki. Adott is az szívesen, így hát ezekkel a vasas németekkel tört be az országba Óvár felől. De Szent László király neszét vette a dolognak még jó idejében. Fogta a seregét és eljött eleikbe egészen idáig, Ménfőig. Itt volt ez a szép, széles domb, ezen ütött tábort, mert innen jól lehetett látni az egész győri utat. Itt várta be az ellenséget. Gyöttek is azok hamarosan. Nekik a lápban jutott hely, a király dombjával szemközt. Innen két német éccaka föllopódzott a dombra, hogy megölik a szent királyt, mert akkor nekik másnap nem kellett volna csatázni. Volt itt a dombokon egy híres pásztor, télen-nyáron kint őrizte a marhákat. Volt neki két nagy komondor kutyája. Azok egyszer csak vonyítani kezdtek. „Nyughassatok!” – szólt oda nekik a pásztor, de azok nekiszaladtak az éccakának. A kutyák megérzik előre a bajt. Ezekkel is úgy volt. Szaladtak egyenest a király tábora felé. Éppen akkor értek oda a szent király sátrához, amikor a két gyilkos be akart osonni. A kutyák rájuk ugrottak, tépték, harapták őket. A nagy zajra felébredtek az őrök, meg a király is, de addigra a két németnek már vége volt. Így menekült meg csodálatos módon a szent király. Másnap legyőzte a vasas németeket. Attól kezdve igen megszerette Szent László ezt a helyet. Később is visszajárt ide, amikor igazságot tett a népnek. Azóta hívják a dombot Királydombnak, az alatta lévő lápot pedig Veszettnémet dűlőnek mondják. (Dr. Timaffy László gyűjtése)

„Lászlóverés” Egy nagy terület van erre, a penészleki út felé, Lászlóverésnek hívták és az a legenda van róla, hogy László király, amikor harcolt, akkor ott verte meg a kunokat. És amikor a penészleki utat építették, akkor én még iskolás gyerek voltam, a tanító bácsink kivitt bennünket oda. (Nagy Ferencné, Nyírbéltek, 1924. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * Szent László kútja I. Búcsúszentlászlóra el szoktunk menni búcsúra, és ott van egy forrás. Amikor dúlt a háború, Szent László vót ugye a király, és a katonák nem akartak harcóni a szomjúságtól. Akkor a király leborút, imádkozott és a sziklában forrás fakadt. Szent László kútjának is mondják. Ott itatta meg a lovát, meg a katonáit.(Mike Ferencné, Pogányszentpéter, 1929. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * Szent László kútja II. Aztán nem messze van attul a helységtül, mai napig is úgy mondják, hogy Szent László kútja. S aztán még máma is a lova patájának a nyoma egy kőbe’ látszik. Ez a Tordai-hasadék mellett van. A Járai-vőgy felől van egy község, amit Járának mondanak, a Járai-patak mellett én magam is láttam azon a kövön a patának a helyét. (Székely István, Szék, 1922. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * Szent László kútja III. Szent László király mönt a csapatával, aztán hát már nagyon szomjúhoz-

Felhasznált irodalom: Bosnyák Sándor: A magyarok krónikája napjaink szájhagyományában. Örökség. 2. szám. 1993. Dr. Timaffy László: Táltosok, tudósok, boszorkányok, Kisalföldi népmondák. Hazánk, Győr, 1992.

40

tak, a sziklák között nem vót víz, aztán Szent László a fokosáva’ megütötte a sziklát, vágott ott egy rést, aztán most az a Szent László kútja. (Szakáll Miklósné, Nemespátró, 1932. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * A mátraverebélyi templom Szent László, mikor menekült a kunok elől, akkor megrepedt a föld, és úgy tudott elmenekőnyi a kunok elől. Aztán azt mondta Szent László: – Ha győzünk, a vőgyben templomot építünk. Hát az a Szent László-beli templom, a mátraverebélyi templom. Akkor építette. (Gaspari János, Drégelypalánk, 1904. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * „Három órát meghosszabbította Isten a napot” Szent Lászlórul az a regebeszéd, hogy nagy csatába’ vót a tatárokkal, s már megcsappant az ereje, attól tartott, hogy ha besötétedik, hát elveszthetik a csatát. S akkor kérte az Istent, hogy ne menjen le a nap, amíg meg nem nyerik a csatát, mert ha sötétben harcolnak, akkor elveszthetik. Isten meghallgatta az imáját, s lehet, vagy három órával meghosszabbította a napot. Így nyerte meg Szent László a csatát. (Csorba János, Szék,1925. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * „A környéket ellepte a sok fürj” Egyszer Szent László háborúban volt, s elfogyott az élelmük. Úgy látszott, hogy elvesztik a csatát. Szent László akkor az Istenhez fohászkodott, hogy adjon valami élelmet a részikre. S nagy csoda történt: az egész környéket ellepte a rengeteg sok fürj, úgy hogy mindegyik katona fogott, amennyit akart, s az éhségüket elverték. S így erőre kaptak, s az ellenséget leverték. (Gáspár Simon Antal, Istensegíts, 1895. – Bosnyák Sándor gyűjtése) * „A nyoma ottmaradt a sziklában” Mikor elmentünk a Szentkúthoz, mindig azt szoktuk nézni, hogy látszik Szent László lóugrása a domboldalon. Én magam is láttam már. A pata nyomai ott vannak valóban most is. A kunok kergették Szent Lászlót egyik dombról a másikra, és meghasadt a hegy, és akkor ugrott keresztül úgy,

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

Advertisement