Page 32

TÁR

SIMÓ MÁRTON – SZÉKI SOÓS JÁNOS

„LÁTOM ÉLETEMET, NEM IGEN GYÖNYÖRŰ...” – IV. (Szék megközelítése – másodszor)

„Ma is szemembe villan a széki református templom fogasára akasztott, talán kétszáznál is több egyforma szalmakalap, de az istentisztelet után egyik sem cserél gazdát soha. Viselői az egység és a rend szimbólumai voltak. Nekem még megadatott, hogy közöttük lehessek, örök hálával és megbecsüléssel tartozom nekik a bőséges útravalóért.” Hasonló közös alkalmak a temetések, amelyeknek ugyancsak szabott rendje van, s a szokás azt hordozza, hogy az elhunyt asszony-e, ember-e, fiatal-e vagy idős? A lakodalmakhoz is évszázados szokások tartoznak. Manapság már annyi is sokat segít a község életébe való betekintéshez, ha beírjuk a „gugli”-ba, hogy „nótázó széki férfiak”, és rákattintunk a videó-kategóriára. Ha valakinek sikerül meghallgatnia azt a felvételt, amelyen az Árvább vagyok a lehulló levélnél... dalt éneklik, vagy azt, hogy Akkor szép az erdő, mikor zöld..., biztos lehet benne, hogy maga is azonnal odavágyódik, és elhatározza, hogy előbb vagy utóbb el fog menni Székre. „Ma is el lehet mondani Székről, hogy unikum. Az egész Kárpát-medencében, a teljes magyar nyelvterületen egyedinek számít, hiszen itt még hétköznapokon is használják a népviseletet, a tájnyelvet, a népdalok, a népi táncok nemcsak a gyűjteményekben és az adathordozókon léteznek, hanem működnek, részei a hétköznapoknak és az ünnepeknek. Ilyenkor gyorsan hozzá szoktam tenni, hogy az utóbbi két évtizedben minden, ami hagyományos, erősen megkopott, hiszen annyira radikális életmódváltozás következett be, amilyen talán soha, de azért fentmaradtak a hagyományaink.” (SJ) Hagyományok nélkül Szék képtelen lesz megmaradni olyannak, amilyennek ismerjük. Úgy látszik, hogy ennek tudatában él a mostani közösség. Ha nem vette észre, ak-

32

kor megmondták neki az öregek és a városi tudósok, csak még nem tért teljesen magához ebben a fene-nagy, nyitott világban. Az ének, a zene, a tánc teszi igazán értékessé, illetve mindezt az az életmód kerekíthetné egésszé – hiszen azért hétköznapok is vannak minden esztendőben! –, az az élet, amely az archaikus paraszti közösségekre volt és lehet jellemző. „...De nemcsak az utcákon dúdaltak,1 a fonóból vagy a táncból hazajövet, hanem a táncon is, éppen tánc közben, mikor a lassút járták. Ez a lassú tánc olyan volt, hogy a legény tánc közben is ki tudta magát panaszolni, mert amilyen szomorúan fújta a nótát, úgy lépett, és úgy húzta a cigány. Mert a cigány, ha a legény ránézett, már tudta, hogy hol fáj néki és úgy húzta, hogy nemcsak a gyenge leányszív, hanem a vas is meglágyult volna. Mert a nóta mindég szól valakinek.”2 Trianon, a régi román világ, a bécsi döntés, majd az azt követő trauma, Sztálin és Ceauşescu sem tudta abban a nagyon hosszú huszadik században lerombolni a hagyományos paraszti világot, de most úgy látszik, hogy az Európai Uniónak mindez sikerülhet. Nem kell nagy törődés és sok idő! Brüsszel nem erőszakkal, nem embertelen törvényekkel és ideológiákkal, hanem demokráciával, nyitott határokkal, pénzzel bomlaszt ebben az új rendben. Senki nem emlékszik ehhez hasonló időszakra, amikor ennyire értelmetlen lett volna a mezőgazdasággal foglalkozni. Senki nem tudta ezelőtt elképzelni, hogy minden egyes kapavágással, minden kitépett gyommal, minden egyes tehénnel vagy tyúkkal csak a saját nyomorát növeli, hiszen nem gazdaságos, és ráadásul anakronisztikus dolog manapság kisgazdának lenni vagy háztájit művelni, mert a marketing és a logisztika mindent lehengerel, a kapuig hozza a dán sertéshúst, a német tejet, a kaliforniai bort és a

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

Advertisement