Page 3

A TARTALOMBÓL: 4. Erdélyi kalandozások – II. Simoncsics János

Búcsú Antal Zoltántól, Gyimesközéplok vak prímásától

6. A Csemadok országos fesztiváljai Takács András 12. Alakváltozatok Móser Ádám 16. TALLÓZÓ A gyűjtésekről, utoljára Maácz László 19. SZÉKI TÖRTÉNETEK Kíméletes leányság – I. Kocsis Rózsi Juhos Kiss Sándor rovata 22. Hogyan találtunk rá újra Losonci Jánosra Redő Júlia 23. KÉPGALÉRIA Bonchidai gyűjtés, 1969. Martin György fotói 27. Képzelt interjú Bartók Bélával Fehér Anikó 30. BUKOVINA, BUKOVINA – II. Kóka Rozália 32. MAGTÁR – „Látom életemet...” – IV. Simó Márton – Széki Soós János 36. „Hátra van még a java” Szász József Árpád 38. Gyergyó háromszor Juhász Erika 39. Túl a vízen Dsupin Pál 40. 2017 – SZENT LÁSZLÓ ÉV „Szent Lászlórul az a regebeszéd...” Kóka Rozália 42. Láttalak, Barátom! Kovács Norbert „Cimbi” 43. ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK Szalonna – I. rész Juhász Katalin 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

2017. február 28-án, húshagyatra virradó éjszaka Gyimesközéplokon, 81 esztendős korában meghalt Antal Zoltán, helyi nevén „Vak Zolti”, „Finánc Zolti”, vagy ahogyan ő nevezte magát, „az utolsó nagy gyimesi prímás”. Valóban „nagy” volt a maga nemében, hiszen már kisgyermek korában elvesztette szeme világát, s mégis népe rangos művésze lett. A hagyományos gyimesi paraszti világban egy megvakult gyermekre kegyetlen sors várt, ő pedig igen korán még árvaságra is jutott. Szerető és tehetős nagyapja segítségével sikerült elkerülnie a koldusbotot, és istenadta zenei tehetségével, a legjobb gyimesi prímások támogatásával hamarosan úgy elsajátította a hagyományos táncrend zenei anyagát, hogy tizenkét esztendős korában már „lakodalmat muzsikált”, ami akkoriban legalább három napos, szinte megszakítatlan munkát jelentett. Kiváló zenei képességei mellett gazdálkodott is, rakott szekerekkel járta a meredek utakat, mert neki mindegy volt, hogy nappal van vagy éjszaka. Ebben különbözött tanítóitól, a cigány prímásoktól. Muzsikálásáról csodákat meséltek. Világtalan létére is felismerte, hogy mikor ki ropogtat. Észben tartotta, hogy kinek melyik a keservese. A gyimesi népzenét gyűjtők, kutatók kedvelt nótafája volt. Muzsikált és énekelt Andrásfalvy Bertalannak, Kallós Zoltánnak, Peso-

vár Ferencnek, Sárosi Bálintnak, Sebő Ferencnek, de a legbüszkébb arra volt, hogy 1960ban muzsikálhatott és énekelhetett Budapesten Kodály Zoltánnak, aki emlékei szerint azt mondta volt neki: „Sokat jártam a világon keresztül, Amerikáig mindenütt, de ilyen szép éneket soha, senkitől nem hallottam.”. 2008-ban megkapta a Népművészet Mestere kitüntetést, amit örömmel fogadott. Aztán, felesége 2010-ben bekövetkezett halála után már egyre ritkábban vette elő a hegedűjét. Az idők is elkerülték a szépséges gyimesi muzsika művészét. A lakodalmakon már nem kell a prímás meg a gardonyos, gépből szól az idegen zene. Zolti lábai is egyre nehezebben szolgáltak, két bottal járt, de inkább üldögélt, s szívesen beszélgetett, ha volt kivel. Hosszú idő óta egyre gyengébben, ágyban betegeskedve morzsolta éveit, de ha felkereste egy-egy olyan ismerős, akivel feleleveníthették a „régi jó időket”, sok mindenre emlékezett. Kedvenc nótája jellemző sorával búcsúzom tőle: számára immár véglegesen „felsütött a nap sugára”. Búcsúztatására és temetésére 2017. március 2-án 11 órakor került sor a gyimesközéploki, Mária Magdolna nevére szentelt templomban. Halász Péter (fotó: Romhányi András)

Címlap: Antal Zoltán „Finánc”, Zerkula János, Fikó Regina – fotó: Farkas József, Gyimesközéplok, 2001.

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

Advertisement