Page 12

Alakváltozatok Kiss Ferenc: Leánydicsérő

Kiss Ferenc „Leánydicsérő” című lemezének a legizgalmasabb, s egyben talán legfontosabb jellemzője a mindent átható többszólamúság. A többszólamúságot azonban itt nem csupán a szó zenei értelmében használom. Nem csupán a zene szövetének, összetettségének sokféleségeként. Nem csupán a megidézett hagyományok találkozásaként. Nem csupán a szövegek, illetve azok jelentéseinek egymásra írottságaként. Nem csupán a dalokban megidézett élethelyzetek, létpozíciók, előadói identitások egymásra rétegzettségét tekintve. Mindezek folyamatos többszólamúságát értem rajta. Mindezek egymásba fonódását, amely létrehozza azt az izgalmas szövegi és zenei univerzumot, amely – mintegy a lemez lényegeként – a nőiséget, a női létezés fontos pillanatait mutatja be. Azokat a fontos pillanatokat, amelyek fordulópontot jelentenek a nők sorsában, életében. Egészen a születéstől a halálig. Keresést, barátságot, szerelmet, anyaságot. Nem egyetlen nő élményeinek lehetünk részesei, a szerző egyetemes érvényűvé emeli az egyes szövegekben megszólaló hangok összetett identitását, ugyanakkor – ahogyan azt később látni fogjuk – ennek az általános alanyiságnak erősen személyes vonásai vannak.

A

Herczku Ágnes, Paár Julianna, Szalóki Ági – fotó: Csernyus Lőrinc

lemez anyagát először 2015-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon mutatta be a kitűnő zenészekből álló Etnofon Zenei Társulás Kiss Ferenc vezetésével, illetve a három, „főszereplővé” emelt énekesnővel: Bognár Szilviával, Herczku Ágival és Szalóki Ágival. Az akkori színházi produkciót Novák Ferenc „Tata” rendezte, koreografálta. A lemezen a három, az ősbemutatóban részt vett énekesnőn kívül Paár Julcsi is énekel, aki hangjával tökéletesen illeszkedik a produkcióba, olyan színekkel gazdagítva azt, amelyek nélkül a lemez nem lenne teljes. Az énekek megszólalása hihetetlenül gazdag érzelmi, zenei, stiláris skálán mozog attól függően, hogy az egyes szövegek milyen létpozícióban mutatják be a nőiséget, illetve milyen szerepbe helyezik az énekesnőket. Akik ismerik Kiss Ferenc nagy múltú és sokak által okkal méltatott előadói, illetve zeneszerzői pályáját egészen a Kolindától kezdve a Vízöntőn keresztül az Etnofon Zenei Társulásig, azoknak nem okoz meglepetést a Leánydicsérő. Egyértelműen és konzekvensen viszi tovább a korábbi albumok zenei világát, minden pillanatban felismerhetően „kissferis”. Ugyanakkor, annyi lemez után a szerző még mindig képes megújulni. Egy pillanatig sem érzi az ember az önismétlés,

12

vagy a rossz értelemben vett „recept szerinti” zeneszerzés, alkotás jelenlétét. Egy jól kiérlelt, pontosan felépített zeneszerzői koncepció darabjai ezek. Kiváló példa ennek az egyszerre koherens és sokfelé mutató zenei világnak a linearitására a lemez újra felvett, címadó darabja. A Leánydicsérő az 1994-es Vízöntő kor című albumról való. Lényegében megegyezik a korábbi változattal. A hangszerelés sem változott sokat: szellősebb, zengőbb lett. Ez a leginkább hangzásbeli változtatás azonban kitűnően alátámasztja az újrahangszerelés legfontosabb pontját, azt, hogy míg az 1994-es lemezen maga a szerző, addig itt a lányok éneklik a dalt. Ezzel a gesztussal Kiss alapvetően változtatja meg a szöveg monda-

nivalóját. A beszélői pozíció megváltoztatása mintegy elemeli a dalt korábbi megjelenésétől, újraértelmezi a szöveget, új érzelmi, illetve jelentéskonstrukciókat alkot benne, ugyanakkor a hangszerelés lényegileg érintetlenül hagyása vissza is utal az 1994-es változatra. Ez által az újraértelmező gesztus által marad friss a Leánydicsérő Kiss Ferenc munkásságában anélkül, hogy az önismétlés kínosságát kellene éreznünk vele kapcsolatban. Ez a fajta újraértelmezés, illetve a dal újrajátszása ugyanakkor azért is simul ilyen könnyen a szerző munkásságába, mivel maga a zeneszerzői koncepció eleve a különböző (nép)zenék újraértelmezésén alapul. Kiss Ferenc ezen a lemezen is a tőle megszokott jó arányérzékkel nyúl a Kárpát-medence népeinek zenéihez, ötvözi azokat a legkülönfélébb zenei stílusok elemeivel, hangulataival. Kortárs zenét alkot, kortárs népzenét, nevezzük jobb híján világzenének. A lemezen hallható zenei találkozások azonban minden esetben – mint azt érintőlegesen láthattuk is – olyan jól átgondolt hangszerelési megoldások, amelyek jócskán túllépnek a manapság oly könnyen elsütött világzenei receptek, unalmas patronok esztétikai minőségén. Méltó folytatása ez a korábbi Szájról szájra, illetve Pávaének című

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

folkMAGazin 2017/2  

A TARTALOMBÓL: Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (II. rész); Takács András: A Csemadok országos fesztiváljai; Móser Ádám: Alakváltozato...

Advertisement