Page 41

ta, amikor ideért. Ő az ellenséget kikerülte, felment a Bagolykőre, körülnezett, hogy elől nincs-e ellenség. Ahogy leült a kőre, a két lábát letette, még a sarka helyei es meglátszódnak. Látszik a fenekének a helye es. Ahol a lovával átment a sziklán, a patkónak a nyomai es látszódnak. Szent Lászlót erőst kerítették a pogányok, mivel a kő lágy vót, nem erőst tudott haladni, met a lova lába beléragadott a kőbe. Mit tudjon csinálni? Felkapcsolta a kezeit, s azt mondotta: –  Uram, teremtőm, a követ teremtsd kővé, s a földet földdé! S akkor a Jóisten a követ kővé teremtette s a földet földdé. Na, többet sohasem élt a kő, megkeményedett. A nyomok mamáig es látszódnak. * Szent László virágos kertje Szent László virágoskertje a Bárány havasába’ vót. Alsó–Hagymás kövibe még most es megvan a lakhelye. Látszik a virágoskertje még most es. A szegfüvek, azok a gyönyörű szép virágok nyílnak azótától. A magjik minden esztendőben visszahullik, s nyílnak meg. Ott látszódnak még a helyei, ahol élt, ahol volt a tanyája. Rendesen van egy olyan, mint egy oltár, egy körszerűség, ott volt Szent László tanyája. Látszik még a lovának is a helye. *

Szent László király s a húshagyat Szent László király, miután a pogányokat kiűzte az országból, el kellett menjen vagy harminc esztendőre messze külországokba, háborúba. Amikor elindult otthonról, a felesége már áldott állapotban volt, de se ő, se Szent László király nem tudott róla, hogy gyermeket vár. Mielőtt Szent László király elindult volna a háborúba, a jegygyűrűjét kettétörte, felit otthon hagyta, felit magához vette. A jegykendőjét es kettéhasította, a felit a feleségének adta, felit magával vitte. Teltek, múltak az esztendők, Szent Lászlóról nem jött semmi hír, a felesége se tudta, hogy él-e, hal-e. Szent László se tudott semmit a családjáról. Azt sem tudta, hogy miután ő elment a háborúba, a feleségének született két szép ikergyermeke. A királyné a gyermekeit szépen felnevelte, kiiskoláztatta, mind a kettő papnak tanult. Abban az időben úgy volt vége a farsangnak, hogy mindig vasárnapra esett a húshagyat. Mikor Szent László király hazaindult a háborúból, nagy vágtában sietett haza a lovával, de látta, hogy húshagyó vasárnapra semmiképpen nem tud hazaérni. Akkor megkérte az anyaszentegyházat, hogy tegyék a húshagyatot keddre, hogy ő es hazaérhessen, s egyet mulathasson a feleségével. Az anyaszentegyház belé es egyezett. Na, hazaért Szent László az életjibe, bénezett az ablakon, hát, a felesége ül az asztalnál két úr között s nagy vígan vacsoráztak. A király bé akart lőni az ablakon nagy felindulásában, de előbb megkérdezte a lovát, ami féltáltos volt, hogy bélőjön-e. A lova kezdte kapálni a földet, hogy: Ne! A fejit es rázta, hogy: Ne! Akkor Szent László leengedte a puskáját, bément a szomszédba s érdeklődni kezdett: –  Itt, a kendtek szomszédjában ki lakott régen? A szomszédok nem ismerték meg, mert olyan régen elment, nagy szakálla volt, a ruhája es elszennyült, mert a háborúban nem tudott tisztálkodni. Azt mondták a szomszédok: –  Itt, ebben a szomszédban egy nagyon ügyes ember lakott. Szent László királynak hívták, de már régen elhalt szegény. Harminc esztendeje, hogy elment a háborúba, azóta felőle soha semmi hír nem érkezett.

–  S most kik vannak a házban? –  A felesége s a feleséginek a két iker gyermeke jött ma haza, az as�szony velük vacsorázik. Mikor a király elment hazulról, ez a két fiú még nem született meg, az apjik nem es tudta meg soha, hogy fiai vannak. Akkor Szent László visszament az életjibe, megkérte a házvezetőnét, hogy engedje be a házba. Tőle es megkérdezte, hogy ki lakik itt? –  Itt Szent László király lakott, de ő már rég elveszett a háborúban. A felesége s a fiai vannak a szobában, ők vacsoráznak az asztalnál. Valami olyan étel volt vacsorára, hogy kenyeret aprítottak a tányérba, úgy tették reá a levest. Szent László megkérdezte a házvezetőné asszonytól, hogy segíthet-e neki egy kicsit. A házvezetőné szembenézett vele, ügyes, jóravaló embernek látta, megengedte, hogy segítsen. Szent László elvette a tányért, belepottyantotta a fél gyűrűjét, kenyeret aprított rá és rátöltötte a levest. A házvezetőnő bevitte a tányért s letette az asszony elé. A királyné kikanalazta a levest s látta, hogy a tányér fenekében van egy fél gyűrű. – Ki van itt? Ki segített neked? – kérdezte a házvezetőnétől. –  Egy igen ügyes ember. –  Küldd bé, hadd lássam, milyen ügyes ember! Szent László bement, de a felesége nem ismerte meg. –  Miféle fél gyűrű ez? Honnan van? Akkor Szent László király csak an�nyit mondott: –  Vedd elő a társát! Az asszony elővette a maga fél gyűrűjét, összepasszították, hát talált. Akkor Lászó király elővette a fél jegykendőjét. –  Vedd csak elő a tiedet es! – mondta a királyénak. A királyné elővette az ő fél jegykendőjét, összepasszítottak, hát az es talált. Így ismerkedtek meg újra harminc esztendő után. Akkor az as�szony bemutatta az urának a fiait es. Szent László hálát adott a mindenható Istennek, hogy nem lőtt be az ablakon, s hogy a két szép pap fia életben maradott. Attól az időtől fogva végződik bé a farsang keddi napon. Azért van húshagyó kedd. Kóka Rozália (Magyar Zoltán mondagyűjtései nyomán)

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/1  

A TARTALOMBÓL: Békéscsaba 2017; Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (I. rész); Szabó Kata: A magyar folk története; Jávorszky Béla Szilár...

folkMAGazin 2017/1  

A TARTALOMBÓL: Békéscsaba 2017; Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (I. rész); Szabó Kata: A magyar folk története; Jávorszky Béla Szilár...

Advertisement