Page 20

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Tálasi István Írta: Maácz László (1982)

Jó okom van rá, hogy Tálasi professzorról csak megbecsüléssel szóljak. A második tanév [1949/1950] elején Lengyelfivel nyakig ültünk válságunkban, természetesen a tánc miatt. [Lengyelfi Miklós később az Állami Népi Együttes táncosából lett a televízió népzenei osztályának vezetője, a hetvenes években a „Röpülj Páva!” vetélkedők kitalálója és megvalósítója – a szerk.] A MEFESZ együttes első csehszlovákiai turnéja ugyanis elsodorta előző év végi vizsgáinkat, s bár nagy sietve megbirkóztunk néhány tárg�gyal, maradt utóvizsga őszre is. Jellemző: épp a szaktárgyunkat hagytuk legjobban hátra. „Igen, ebből kell majd jobban felkészülni” – mondogattuk magunkat áltatva, miközben könyörtelenül múlt az idő. És közben kezdtünk észrevétlenül lemondani mindenről. Tálasi persze észrevette a bitangolást. „No, gyerekek” – mondta mély, mormogó hangján –, „a jövő héten ekkor Tálasi István (1910 –1984) néprajzkutató. Laskón született. Középiskolai tanulmányait Kunszentmiklóson végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Eötvös-kollégiumába nyert felvételt, ahol 1933ban magyar–német szakos tanári oklevelet szerzett. Egyetemi évei alatt turkológiával és etnográfiával is foglalkozott, majd néprajzból doktorált Györffy István professzornál. 1935 és 1939 között a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban tanított. 1942-ben a budapesti Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársává nevezték ki. 1949-ben az ELTE Néprajzi Intézetének tanára, 1951-től 1980-ig a tárgyi néprajzi tanszék tanszékvezető egyetemi tanára, 1967-től haláláig az MTA Néprajzi Bizottság elnöke volt. Részt vett több tudományos folyóirat szerkesztésében. Kutatásait, amelyek felölelik az egész anyagi kultúra területét, interdiszciplinaritás jellemzi. Különösen a nép állattartási és földművelési hagyományainak kutatásában alkotott jelentőset. Forrás: www.emlekpont.hu/hodmezovasarhely/vasarhelyiek

20

és ekkor bejönnek hozzám vizsgázni.” „Igenis, profes�szor úr” – vágtuk össze bokánkat. Egy csapásra véget vetett a válsághangulatnak. Fejest ugrottunk jegyzeteinkbe; már akkor éreztük, hogy előtte nem szabad leégni. Nem utolsó dolog: a megtörtént vizsgával önérzetünkhöz is visszasegített minket. Szívesen időzöm Tálasi professzor alakjánál, hatalmas tudása és embersége miatt. Úgy hiszem, jó néhány évfolyam hallgatói elmondhatták: azért válhattak igazán etnográfussá, mert elsősorban Tálasinál tanultak. Anyagismerete, adatbeli tudása lenyűgözött bennünket. Mégsem bízott semmit a véletlenre, óráira mindig kiadós adag könyvvel, folyóirattal érkezett, s egy további csomag papírsalátával. (Akadt köztük adathordozónak öreg levélboríték is, sőt, egyik vihogó társam egyszer még egy szeletke cigarettapapírt is felfedezett valami adattal.) A nevezetes tananyag ott állt egybe előadás közben, mi pedig az írógörcsig jegyzeteltünk. Tálasi tekintettel volt ránk, s míg cigarettájával a hamut kavargatta a hamutartóban, igen lassú tempóban adott elő. Viszont minden szavának súlya volt; nem lehetett lazítani. Előadásait egyébként következetesen az előző alkalommal leadott anyag negyedórás összefoglalásával kezdte, s úgy tért át az újabb anyagegységre. Módszerességben bárki példát vehetett tőle. Miután pedig a néprajzot sokan csupán kuriózumok gyűjteményének tekintették (amely attitűd sajnos, ma sem ismeretlen), szótárunkból következetesen kiirtotta az „érdekes” és „érdekesség” szavakat, fejünkbe kalapálván, hogy semmi sem lehet „érdekes”, ellenben sok minden „tanulságos”.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/1  

A TARTALOMBÓL: Békéscsaba 2017; Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (I. rész); Szabó Kata: A magyar folk története; Jávorszky Béla Szilár...

folkMAGazin 2017/1  

A TARTALOMBÓL: Békéscsaba 2017; Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (I. rész); Szabó Kata: A magyar folk története; Jávorszky Béla Szilár...

Advertisement