Page 18

Grafika: Juhos Kiss Sándor szat elfelejtettem, nem jött ki a számon még egy rossz szó se. Csak ott ültünk belső csendünkben, csak néztük egymást, hol kacagva, hol éppen szomorkásan. Én mondtam: –  Né, Márton, az árnyék hogy elment, mindjárt napon ülünk. –  A napot nem lehet megállítani, mint a szerelmet sem! Nem tud parancsolni az ember saját magának – s még közelebb vont magához. Már három pár is lejárt, s a nap már hazafelé tart. Nincs semmi ereje, csak éppen hogy reánk süt. Már hozza a moslékot Mányi néni (a háziasszony), ad enni a disznónak. Meg is kérdi: – Na, mi van, miért nem táncoltok? – Márton csak vállat von: –

18

Há nem is tudom! – Még sokáig ott ültünk, csak néztük, néztük, hogyan megyen le a nap, szürkülödik. Feljébb, a facsomónál üldögél négy leány, dúdalásznak. A csűrből fáradtan pislákol a lámpa, gyengén rávilágít a dúdaló leányokra. Ezt fújják: Kinn a pusztán nádfedeles kis ház, Abba' lakik egy kökényszemű kislány. Üzend meg, hogy szeretsz úgy, mint régen, Mert én akkor szabadságot kérek. Csak még egyszer haza tudnék menni...

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2017/1  

A TARTALOMBÓL: Békéscsaba 2017; Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (I. rész); Szabó Kata: A magyar folk története; Jávorszky Béla Szilár...

folkMAGazin 2017/1  

A TARTALOMBÓL: Békéscsaba 2017; Simoncsics János: Erdélyi kalandozások (I. rész); Szabó Kata: A magyar folk története; Jávorszky Béla Szilár...

Advertisement