Page 7

„Górale, górale”, zbójnicki és Arany Fokos A zakopanei folklórfesztiválon járt a Szökős Néptáncegyüttes A zakopanei nemzetközi néptáncfesztivál nem ismeretlen a magyar táncegyüttesek számára. Az elmúlt évtizedek során legalább tucatnyi hazai csoport vett részt a gurál vidék minden bizonnyal egyik legjelentősebb fesztiválján, a Kárpátok túloldalán fekvő üdülővároskában. Az idei alkalomra a szombathelyi NYME SEK Szökős Néptáncegyüttes kapott meghívást, amelynek tagjaira a lenyűgöző táj mellett nagy hatást gyakorolt a helyiek öntudata – a gurál gyökerek és tradíciók tisztelete.

A Tátra északi oldalán fekvő Zakopanéban idén augusztusban negyvennyolcadik alkalommal rendezték meg a „Hegyi Népek Folklórfesztiválját”, amely a bemutatkozás mellett versengést is kínált a résztvevőknek. A hegyi település festői helyszínként szolgált a nemzetközi találkozó megrendezéséhez. A fekvő óriást mintázó hatalmas sziklatömb, a Giewont árnyékában felállított cirkuszi sátorban esténként két-háromezer főnyi közönség fogadta a kitűnő színpadi körülmények és látványos külsőségek között fellépő csoportokat. A tizenöt országból – többek között Indiából, Indonéziából, Mexikóból, Törökországból, Spanyolországból, Bulgáriából és más európai országokból – érkező együttesek, valamint több hazai csoport is igyekezett kivívni a népes közönség megelégedését, s megmutatni saját tánc- és zenekultúrájának gyöngyszemeit. Így voltak ezzel természetesen a szombathelyiek is, akik a Kárpát-medence hét néprajzi tájának táncait, dallamait és viseletét vitték magukkal Lengyelországba. A Szökős félórás versenyprogramját vasi, nógrádi és kalotaszegi táncok köré építette – körutazást nyújtva a közönség számára az Alpokaljától az Erdélyi-szigethegységig. A műsorban a magyar nép-

tánckincs szinte valamennyi rétege, színezete felvillant – ez a sokszínűség és a lendületes előadásmód méltán nyerte el a tízfős nemzetközi zsűri elismerését, s hozta meg a legmagasabb pontszámot a teljes mezőnyben. A táncosok sikere mellett a fesztiválra melléjük szegődő vonósbanda, a Sárarany zenekar szereplése is említésre méltó, hiszen a muzsikusok – amellett, hogy kiválóan

szolgáltatták a talpalávalót – a zenészek és énekesek versenyében elnyerték az első díjat. A magyar sikerek élményét és a lengyel Tátra lenyűgöző szépségét már csak a fesztiválszervezők és környékbeli lakosok lelkesedésének és gurál öntudatának megtapasztalása múlta felül. Tiszteletet érdemel az az igyekezet, amellyel ez a hegyvidéki nép ápolja sajátos kultúráját, s közvetíti nem csak a közönség, hanem a fesztiválra vendégként érkező külföldi csoportok felé is. A fesztiválprogramok rendre a gurál havasi kürt hívószavára vették kezdetüket, a műsorvezetők pedig szavak helyett a sátor levegőjébe hasító énekszóval köszöntötték az egybegyűlteket – természetesen viseletet öltve. A Zakopanéból hazatérő magyarok fülében még most is ott cseng a „Górale, górale” dallama, amelynek közös éneklése felemelő pillanatokat okozott, a szombathelyi fiúk combizmaiban pedig még minden bizonnyal ott él a zbójnicki, azaz a helyi fokossal járt pásztortánc élménye. Adni és kapni is sikerült tehát a nemzeti kultúrából, így megerősítést nyert az ismert mondás, amellyel a Szökős nagy sikert aratva búcsúzott a fesztiválzáró gálaest közönségétől: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki“.  (Molnár Péter)

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

Advertisement