Page 34

A Bihari Kínában Az erzsébetvárosi, Prima Primissima-díjas Bihari János Táncegyüttes felejthetetlen két hetet töltött Kínában. A turné első felében a Pekingi Magyar Intézet szervezésében és segítségével a Xi’an-i Tolmácsképző Egyetemnek, majd a Pekingi Nemzetközi Tanulmányok Egyetemének a vendégei voltunk, azután részt vettünk a XVIII. Pekingi Nemzetközi Turisztikai Fesztiválon.

A

turné nem hétköznapian fárasztó utazással indult. A menet a következő volt: szeptember 20-án 13 órakor találka a Liszt Ferenc reptéren, 16-kor indulás, öt óra repülés, majd négy és fél óra várakozás Dubaiban; ezután nyolc óra tízezer méter magasságban a világ jelenlegi legnagyobb, kétszintes, hatszáztizenöt férőhelyes A 380-as Airbus-ával; érkezés Pekingbe magyar idő szerint délelőtt 9.25-kor. Ekkor tartottunk húsz és fél óránál. Aztán idegtépő öt és fél óra következett, hogy elérjük-e a Xi’anba tartó vonatot a számunkra szokatlan pekingi giga-dugóban. Tíz perccel a vonat indulása előtt estünk be az állomásra, majd újabb tizenegy óra vonatozás következett, de itt már aki tudott, aludhatott, mert négyágyas hálófülkékben lettünk elhelyezve. Én, speciel, nem tudtam pihenni, mert egy igen kedves kínai házaspárral voltunk egy kupéban, amelynek férfi tagja jól aludt az alsó ágyon, csak hangosan. Ezért a felső helyen csak időnkénti szundítgatással töltöttem a kilencszáz-ezer kilométeres, tizenegy órás utat Xi’anba. Így a Pekingbe való megérkezés húsz és fél órás idejéhez hozzájött még tizenhat és fél óra. Végül is röpke harminchét óra alatt, magyar idő szerint 22-én hajnali két órakor megérkeztünk Xi’anba. Ám ott nem a magyar idő, hanem a kínai szerint jár az óra, így a reggel nyolcas érkezés után már folyamatos programunk volt. Elfoglaltuk a szállásunkat egy remek, ötcsillagos hotelban. Fürdés, civil cuccok kipakolása, majd ebéd, és indulás első kétrészes műsorunkra, amit a csapat nagy energiával, fényesen teljesített is, ezért aztán a siker sem maradt el. Ahogyan másnap sem, amikor egy sportcsarnokban, ezerötszáz-kétezer diák néző előtt nyomtunk újabb „kétrészest”, amit megtetéztünk egy kis táncházzal, amiben szerintem mintegy ezren részt is vettek. Kavalkád volt a javából! Esténként sétáltunk a – Kínában nem nagynak számító – nyolcmilliós városban, éreztük lüktetését, hiszen a tereken, utcákon emberek sokasága táncolt, hallgatta a zenét, vagy éppen barátaival, társaival kártyázott, társasjátékozott. Nálunk ilyen jellegű táncos-zenés csoportosulások nincsenek. Igaz, egy-egy zenész, táncos nálunk is felbukkan a tereken, aluljárókban, de száz, egyszerre mozgó vagy legalábbis azt megpróbáló semmiképpen. Kínában ez megszokott.

34

Második pekingi szállásunkkal szemben is ment esténkén a break, a társas- és discotánc. De vissza Xi’anba! Meg kell adni, a Tolmácsképző Egyetem vendéglátása fantasztikus, csupa kedvesség, figyelmesség, segítőkészség vette körül az együttest. Minden tagnak akadt kísérője, akik lesték kívánságainkat, olyan étkezdébe, étterembe vittek minket, amilyet éppen akkor kívántunk. Tényleg, elképzelhetetlenül szívélyes fogadtatásban volt részünk! Az is látszott, hogy azon a vidéken nem találkoznak sűrűn nem kínaiakkal, így akinek volt mersze, oda is kéredzkedett hozzánk egy-egy közös szelfire, amik a műsorok után aztán tömegesen készültek. Szintén megemlíteni való momentum egyik kísérőnk kérése, aki kamerával a kezében minden biharistól kért egy-egy mondatot, mert azt mondta, hogy anyukája csak akkor fogja elhinni, hogy külföldieket kísért, ha ezt látja is, így az ő meggyőzésére készítette a rövid riportokat. A Xi’an-i első két napban mi adtunk magyar néptánc- és népzene-kultúrát, a harmadik napon viszont mi kaptunk kínait, nem is akármilyet. Elvittek minket az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelyét őrző agyaghadsereghez! Hát, nehéz jelzőket találni... Döbbenetes látni az ezerféle módon megformált arcokat, testeket! Jártunk egy Xi’an-i múzeumban is, ahol az agyaghadsereg katonáinak legalább száz fotója látható. Keresik a jelenben azokat az embereket, akiknek vonásai hasonlítanak a képeken bemutatottakkal. Hogy mennyien jelentkeztek, jelentkeznek, erről nem tudok beszámolni, de gyönyörűség az egész. Aki eljut Kínába és megteheti, Xi’an­t ne hagyja ki! Nekünk szeptember 25-én lejárt a Xi’an-i időnk. Vendéglátóink a 300 km/óra sebességgel száguldó gyorsvasútra vettek jegyet, így azt is kipróbáltuk, öt óra száguldással Pekingbe érve, a Nemzetközi Tanulmányok Egyetemére. Itt az együttesben népszerű programmal, azaz szabadnappal kezdtünk. Magyar szakos kínai oktatók, diákok segítettek nekünk, akik magyar neveket választottak maguknak. Így volt kínai Istvánunk, két Emesénk és Veronikánk. Az egyik Emesével vágtunk bele első nagy pekingi kalandunkba: harmincöt fővel és Emesével met-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

Advertisement