__MAIN_TEXT__

Page 24

– Ilyesmiről természetesen nincsen szó, Kemecsi Lajos főigazgató úr, aki a Néprajzi Múzeumot vezeti, nagyon komoly gyűjtemények fölött rendelkezik. Persze, ezzel együtt azért vannak nálunk ritkaságok. Például a dél-amerikai indiánok kultúrájából ízelítőt adó tolldíszek, amelyeket Kutasi Kovács Lajos gyűjteményéből kaphattunk meg, vagy ilyen kuriózumnak számít Prinz Gyula Kirgizföldről származó gyűjteménye, és sok néprajzi vonatkozása van a Xantus János-anyagnak is... – Ha elhagyjuk a távolabbi vidékeket, adódik a kérdés: mi az, ami a gyűjteményt néprajzi szempontból a Kárpát-medencéhez köti. – Kiemelném az erdélyi utazók munkásságát, például Tulogdi Jánosét, aki geográfus volt, de nagyon jól ismerte a tájak és népek kapcsolatait. Érdemes megemlíteni Orbán Balázst, bár tőle eredeti anyagunk nincsen, de ő volt, aki A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei szempontból című munkájában a földrajz mellett a néprajzra is nagy hangsúlyt fektetett. Az ilyen szemlélet nélkül nem is érthetnénk meg a világot, hiszen a népekkel való kapcsolat szükségszerűen végigkíséri az utazók munkásságát. Kőrösi Csoma Sándor is számtalan tájon, klímatartományon áthaladt, így utazásai során számos népcsoporttal találkozott. Megismerte az arab világot, kapcsolatba került a perzsákkal, az üzbégekkel, az afgánokkal, a tibetiekkel és természetesen Bengáliában az ottani közösséggel is. Ezek mind-mind hatottak rá, és ez a hatás konkrét módon tetten is érhető a munkáiban.

Kaszás paraszt Szolnok környékéről, 1908. (FORTEPAN / Magyar Földrajzi Múzeum / Erdélyi Mór cége)

A Kárpát-medence tudományos feltáróiról szóló kiállításhoz irányítanám azokat, akiket kimondottan a Kárpát-medencei kérdések izgatnak. A kiállítás szerintem nagyon jól megmutatja, hogy ebben a szűkebb körben is milyen sokszínű a világ, milyen sokféle ember élt és dolgozott itt. Konkrétan pedig felhívnám a figyelmet a Kárpát-medence etnikumait bemutató térképre, ami Teleki Pál alkotása. Ez az 1910-ben készült térkép bemutatja, hogy milyen népcsopor-

tok éltek akkor ezen a tájon. Teleki gyakran idézte barátja, a belgrádi Cvi Jován tanítását: „A földrajzi értelemben vett táj lelke az ember, akinek nem csak háza, falvai, városai, megművelt földjei vannak, hanem közössége és költészete is.”. – Kérdéseimhez az adta meg az indítást, hogy a fortepan.hu oldalon találtunk fényképeket, amelyek Erdélyi Mór neve alatt szerepelnek, és a képek forrásaként az Önök múzeuma van feltüntetve. Erdélyi Mórról mit lehet tudni?

Erdélyi Mórral Pozsonytól Zimonyig, és még tovább Igazi kuriózumot adott át az érdi Magyar Földrajzi Múzeum a Fortepannak: Erdélyi Mór közel ezer negatívjáról van szó, amin a régi Magyarország tájai mellett megismerkedhetünk lakóival is. A 612 digitalizálásra kiválasztott fotó, jórészt még azonosítatlanul, de már datálva, megtekinthető a fortepan.hu weboldalon. Az 1866-os születésű Erdélyi Mór nem kedvtelésből, hanem jobbára megrendelésre örökítette meg a millenniumi Magyarország hegyeit, völgyeit, folyóit, városait, falvait és fürdőit. Meglehetősen nehéz apparátjával, ezüstözött üveglemezeivel lejutott az Adriára és Dalmáciába is, és a Duna mentén pedig Pozsonytól Zimonyig, és egészen a bolgár Tutrakánig. A múzeum raktárában őrzött lemezek sajnos korábban nedves helyen voltak tárolva, így sokról helyenként levált az emulzió, de így is felsejlik a képeken az a régi világ, a boldog békeévek, amikor Magyarország az Osztrák Magyar Monarchia keretein belül töretlenül fejlődött és európai tényező volt. Az érsekújvári születésű Erdélyi Mór ebben a világban tette meg az első lépéseket a fotós pályán, a híres Ellinger Edénél tanult 1884-től hét éven át, majd 1891-ben már saját műtermet nyitott az Erzsébet téren. Mesterségét kezdetektől fogva olyan magas szinten művelte, hogy három év múlva megkapta az udvari fényképész titulust, és le is fotózhatta a királyi család tagjait Gödöllőn. Nagy lehetőséget nyújtottak számára a millenniumi események, és ezek dokumentálása után

24

is sok állami megbízást kapott még az 1900-as párizsi világkiállítás aranyérmének büszke birtokosaként. 1909-ben jelent meg az akkori Magyarországot bemutató, 680 fényképet tartalmazó albuma, és nagyon is valószínű, hogy az abban szereplő képek visszaköszönnek ránk a Fortepanra most felkerült anyagban is. A Földrajzi Múzeum csomagját most a weblap önkéntesei és felhasználói dolgozzák fel (ebbe a munkába a Fortepan Fórumán keresztül bárki bekapcsolódhat) – készülnek a képaláírások, és biztonsággal utazhatunk mi is a magyar nagyvárosoktól egészen a havasi pásztorszállásokig, esztenákig. Utunkat sziklás hegyek, folyók és várromok kísérik, a Kazán-szorosban még láthatjuk Trajánusz vésete mellett Széchenyi emléktábláját is. Ott lehetünk a fiumei kikötőben, vagy éppen a dalmáciai Zomanje/Zrmanja folyócska sziklás torkolatánál. Százötvenezer negatív maradt összesen Erdélyi Mór után, őriz belőlük a Kiscelli Múzeum és a Mezőgazdasági Múzeumok mellett a Szabó Ervin Könyvtár és a Képzőművészeti Egyetem is. A mostani „lelet” tájképek és emberábrázolások sorozataiból áll, emellett valamilyen oknál fogva Erdélyi lefényképezte, vagy segédeivel lefotóztatta korábbi nagyításait is. Ezekből is jócskán volt a dobozban, amelynek kincseit a későbbiekben is ajánlani fogjuk az olvasóink figyelmébe. Pálffy Lajos / MaNDA (mandarchiv.hu, 2015.09.17.)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

Advertisement