__MAIN_TEXT__

Page 18

Zerkula János a gyimesi lakodalomról Ez a beszélgetés 1986 augusztusában, egy patakvölgyben – „patakban” – zajlott, a főúttól messzebb. Azért mentünk oda, nehogy a „szeku”-besúgók meghallják, hogy itt magyar zenét zenélnek magyarországiaknak. Tilos volt a dallamok, táncok, egyéb „ilyenek” gyűjtése. Ha lebuktunk, a kazettákat elkobozták, a zenészeket, adatközlőket megbüntették. Zerkula hegedült, de a felesége, Regina nem hozta a gardont, mert annak messzire hallatszik a hangja. Volt velünk pár söröspalack, az egyiken játszotta a kíséretet a gardonverővel...

Fotó: Makhult Gabriella

– Jani bácsi, hogyan volt az, amikor lakodalomba ment, hogyan kezdődött az egész, mikor kellett először muzsikálni? – Hát, drága szívem, arról van szó, akkor én meg is mondom. Vasárnap reggel, úgy szokták csinálni régebb’ az ezelőttiek, az elődjeink, hogy reggel, kilenc órától. Ez attól függött, hogy milyen távolságra volt a legény háza, meg a leány háza. Ha messzire kellett menjünk, hogy kivegyük a leányt, akkor bizony nyolc órakor is nekifogtunk. A legény házához mentünk, ebédig muzsikáltunk. Ha ebédet nem adott a legény, hanem a násznagy, akkor a násznagyhoz mentünk, muzsikaszóval, a vendéggel együtt. [Vendég=násznép – a szerk.] Akkor a násznagyok adtak ebédet. Volt, hogy két násznagy volt, de a legtöbbször csak egy. Most már van négy násznagy, kettő a legénytől, kettő a leánytól. Násznagy keresztapák. Akkor onnan indultunk a vőlegény házától tizenegy vagy tíz órakor; ha távolabb laktak a násznagyok, akkor tízkor. Elindultunk zeneszóval s az egész vendéggel együtt. Szekeres volt a lakodalom abban az időben, szekerekkel mentünk, meg lovas lakodalom volt, akkor a lóháton a legények, s felvirágozva, feldíszítve a lovak. S akkor mentek szép sorba’. Elöl a legények felbokrétázva, utána ment a vőlegény a szekéren, s az egyik násznagy. Utána a másik násznagy,

18

s utána a násztársak, a vőlegénynek mondjuk a bátyja, meg a nénje, ezek mentek szekerekkel utánuk. Akkor elmentünk, a keresztapák ebédet adtak a vendégnek. Mikor megebédeltek, akkor húztunk egy-két nótát, táncoltak, de kulacsnyitás nem volt. Tetszik tudni, mi a kulacsnyitás? A kulacsokba pálinka dugva, tele volt, de nem nyitotta meg senki, mert nem volt szabad. Oda a kulacsba senki se ivott bele, amíg a leányt ki nem vették. Amit a násznagyok adtak, volt egy-két pohár pálinka, meg három is, meg négy is, en�nyit-annyit adtak, ki hogy akarta, úgy csinálta. A gazdától függött, a gazda parancsolt az egész lakodalom alatt a vendégnek. Nálunk így mondják, gazda, aki bemondja az ajándékot – mondjuk, Csíkban úgy mondják, hogy vőfő – de nálunk a gazda. – És mit húztak, amikor az úton voltak? – Azt is megmondom: marsot. Mikor mentünk a leány után, végig marsot húztunk, mikor mentünk a násznagy után, a násznagy házához ebédre. Aztán, hogy visszalépjek oda, hol voltam a beszédbe, a násznagyok enni adtak a vendégnek. Ott húztunk egy-két csárdást, utána indultunk a leány után, a leány házához. Ott aztán kivettük a leányt. Mikor oda bementek, akkor a gazdák összebeszélgettek – a leánygazda meg a vőlegény gazdája – és egy „deusz” perecet kikértek.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

Advertisement