{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 10

SZÉKI TÖRTÉNETEK

A

hagyatékából

A forrószegi táncon – I.

hol télen a fonó, ott a tánc is. Nyáron kinn a szabadban, az udvaron, a csűrben. Mi a fizetés? A legényeknek, akiknek van jármas marhájuk, fát visznek az erdőről szekérrel, vagy elmennek napszámra, s még fizetnek is. Ki van szabva egy bizonyos összeg. Ez a házbér. A zenész cigányokkal külen egyezkednek, mert a három utcán három táncház van. Így négy fiú összeszedi a többiektől a pénzt a cigány számára. Ezeket úgy hívják, hogy „cigányfogadók”. Ők intézkednek, hogy mikor lesz tánc. – Fizetsz vagy nem? Mert ha nem, lökünk ki a táncból! – ezt sokszor hallottam. Biza még haragudtak is a szülők. Minek a nyavalyának kell még hétköznap is táncot csinálni! Nem elég vasárnap? Minden fiúnak fizetni kell, aki már konfirmált, de volt egy-egy kisebb fiú, szép növésű, s még nem konfirmált, s úgy fel volt kaptatva, hogy minden párban táncolt. Na, még a csűrdöngölőt is járta. – Na, te is fizeted felét a cigánypénznek! – mondták a fiúk, akik cigányfogadók voltak. – Mert ha nem, lökünk ki! Nem ugrálsz itt minden párban ingyen! De mit adjanak el otthonról, kell a pénz. Voltak szülők, akik megértették, de voltak olyanok, akik még hallani sem akartak ilyesmiről... Pista gondolkozott, hogy kéne pénzt csináljon, mit kéne eladjon. Az anyja éppen mosott. Ki volt terítve az udvaron a spárgán a fehérnemű. Leakasztott egy szép fehéringet, amelyikkel járt a templomba, s még egy takaróruhát, hátha így elég lesz. Eladta a cigánynénak, s így lett egy kis pénze. Az anyja minden átkot reászórt: – A fekete fene egye meg, aki ellopta azt a szép inget! Meg meg is csináltatom, fekete misét szolgáltatok reá, hogy megdögöljön! – Édesanyám, ne, ne átkozzon keed, elmegyek szolgálni, s visszaveszem – mondta Pista. Elvittek otthonról, ki mit tudott, nem is volt ez lopás. Joguk volt egy-egy száj pálinkára, táncra egy héten egyszer vagy kétszer. De ki járt jól? Jó olcsóért megvették a fiúktól a gabonát, málét, ki kit tudott vinni, s nyáron kétszer annyiért eladták. S a szegény ember később vissza kellett vegye napszámért... Azonkívül még egy kis csúszópénz is kellene a cigány zenészeknek. Két hegedűs s egy gordonos. A hegedűs a kapott pénzt belehúzta a nyirentyűbe, ilyenkor még felállottak a padra, úgy húzták. Mindegyik fiúnak tudták a csárdást, még a lábukkal is dörömböltek, verték a taktust. Sorba voltunk állva vagy öt pár, s vártuk, hogy a cigány elé kerüljünk, s közben kereken, hátrébb forogtak, táncoltak a többiek. De észre lehetett venni, aki nem adott csúszópénzt, s éppen jól ne húzza. Mi már ezt tudtuk, megismertük: – Na, ez se adott csúszópénzt. Na ettől már kapott, milyen szépen húzza! Már minket kiabáltak be a fiúk egyenként: – Hej, Kocsis Rózsi, gyere be táncolni! – Hej! Vigh Zsuzsi! – Még ezelőtt négy évvel így kiabálták bé a leányokat. Most odajön hozzánk a fiú, máris nyújtja a kezét: – Forduljunk egyet? vagy: – Táncolunk egyet? – Hozzám is egészen közel jött egy vicces fiú: – Na, hát táncolunk, gyere, forduljunk egyet gerincre. – Na, éppen most akartam vinni Rózsit táncolni – szólt egy másik fiú. – De én hívtam hamarább. – A másik párba táncolunk? – Igen – mondtam én. Még úgy is volt, hogy hárman is hívtak egy leányt, de aki hamarább megszólalt, azzal kellett táncoljon a leány, ha tetszett, ha nem...

10

K ocsis R ózsi

Kezdődik egy másik pár, a cigány igazgatja a húrját, meg-meg pendít. Mi a csűr megett, hogy ne lássanak a fiúk, igazgatjuk a ruhánkat, megszorítjuk jobban a fersingünket, mert mindenünk jól szorosan hozzánk kell simuljon. Szorítja a lájbim a gyomrom száját, de nem baj, csak karcsú legyek. Most nem is tudom, melyik szorít: az alsószoknyám? A pendelyem? Vagy éppen a fersingem? Mind a három szorosan van megkötve a vékony derekamon. Reszket belé a gyomrom, de megszoktuk. Még megbuggyasítjuk a fehér ingünk ujját. – Gyertek hamar! Kezdődik a lassú tánc! – Ha négyessel végződött az előbbi pár, akkor lassú táncban ahhoz a fiúhoz kellett bemenni táncolni. A fiúk körbe álltak, s egy fiú annyit mondott: – Hej, leányok! – Pillanatok alatt benn voltunk, feltettük a kezünket a vállukra, s máris jártuk a lassút: kettőt erre, kettőt arra. A fiúk nekifogtak dúdalni, azokat a régi keserves lassúkat: Hej, édesanyám, ha meguntál tartani, Vigyél engem a vásárba eladni. S adjál oda a legelső kérőnek, Hej, ha nem adtál a régi szeretőmnek! Hej, búra, búra, búbánatra születtem, Hej, nem is édesanyám nevelt fel engem... Nem is édes, nem is egész mostoha, Hej, azt szeretettem, akit nem kellett volna. Ez az elnyújtott dallam s a muzsikaszó mitha ordítana a lelkemben. Úgy érzem, a kislábujjamtól fel-felfut a vér a fejemig, s onnét vissza, szaporábban ver a szívem. Jó érzés is, meg nem is. Úgy felmelegít. Ez a kurva muzsikaszó valahányszor megszólalt, ugyanúgy éreztem magam. A lassút csárdásra fordította a cigány. Aztán mi úgy nyüzsegtünk, mint a hangyaboly eső előtt. Mindegyikünk a cigány előtt akart volna forogni, táncolni. Egy-egy fiú belé-belé rivokált: – Hate-hate-hate, ha! Ha-ha-ha! – A másik fiú azt kiáltotta: – Húzzad, te kurva cigány, de húzd, hogy ordítson a muzsikád! – A másik fiú ezt fújta: Lábujjamon a köröm, Lábam közt az öröm, Csuhajja... Aki aztat tekeri, Azt a hideg nem leli, Csuhajja... Egy másik fiú: Málélisztből palacsinta, Ne búsulj, te Hákmán Pista! Pista a sarokból: Húzzad, Icsán, ne rángasd, Nem fáj nekem a lábam, Hate-ha, hate-ha!

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

folkMAGazin 2016/6  

A TARTALOMBÓL: Molnár Péter: „Górale, górale”...; Virágvölgyi Márta: Vonós népzenei hagyományaink IV.; Kocsis Rózsi: A forrószegi táncon; Sz...

Advertisement