Page 40

TÁR SIMÓ MÁRTON – SZÉKI SOÓS JÁNOS

„LÁTOM ÉLETEMET, NEM IGEN GYÖNYÖRŰ...” (Szék megközelítése – másodszor)

Az utazás a Népligetnél kezdődik. A Szamosújvárra és a Székre induló autóbuszok nem sorolnak be a buszpályaudvarra, csak félrehúznak az Üllői út és a Könyves Kálmán körút kereszteződése melletti parkolóba. Nincsenek benne a pályaudvar járat-kínálatában, és kimaradnak a székelyföldi cégek sorából is, amelyek újabban külön fiók-állomást működtetnek túloldalt, a Gyáli úti felüljáró Duna felőli részén. Manapság már egyáltalán nem jellemző, hogy sokan tolakodnának a járművek körül, sőt: a buszok is jóval kisebb méretűek, mint pár évvel ezelőtt; többnyire 9 és 17 személyes járművek róják ezt az útvonalat a Mezőség és Budapest között... Egy nappal az indulás előtt hívtuk fel a széki cég irodáját – mondhatnánk pestiesen, ami azonban csak azt jelenti, írjuk le erdélyiül, hogy megcsengettük a sofőrt –, s mindjárt kiderült, nem maradunk le semmiről, ha szombaton reggel háromnegyed kilenckor megjelenünk a helyszínen. * Teljesen eseménytelen odafelé az út. Itt-ott megáll a gépkocsi, hogy szükségleteiket végezhessék el az utasok. Kávét iszunk, van, aki almát, szendvicset majszol, aztán megyünk neki a határnak. Véget értek azok az idők, amikor a magyar oldalon még úgy álltunk meg, hogy mindenki bement a vendéglőbe, hogy még egyszer ehessen – stílusosan, Unicummal és Dreher-sörrel kerítve – valami jó magyar pörköltet. Inkább az a cél, hogy minél hamarabb odaérkezzünk a célállomásra, mert szombat lévén a legény-gyanús sofőrök valami ünnepségbe készülnek. Nem is nagyon érdemes várakozni, tölteni az időt és költeni a pénzt, mert nem úgy van, mint ezelőtt, nincsenek felkészülve a vendéglők az emberek etetésére. Ahogy alábbhanyatlott az érdeklődés, úgy maradt abba a kínálat is. Kelet-Magyarország ma nagyon üresnek és szegénynek mutatkozik, ahol nincsen semmi látnivaló, s ha pang a kocsma, akkor – bizony – pang ott egyéb is. Annyi elégtétel maradt még a közelmúltból, hogy tűrhető az út, a for-

40

galom is gyenge, úgyhogy lehet haladni. A határon immár könnyebben megyünk át, mint ahogyan Pesten vergődünk át a metrólejáróknál a BKV-cerberusain. Váradon csak átszaladunk. A Feketetó- és a Királyhágó-környéki vendéglők közül is csak egyiket – talán a legrosszabbat – látogatjuk meg egy negyedórára. Itt sokkal markánsabbak az életjelek, jobb a bútorzat, mint túl, kétnégyzetméteres plazma-tévéken riszálják magukat valami folklór-csatorna műparasztjai, és ételből még komoly felhozatal is lenne – úgy látszik, hogy a románok egy kicsit le vannak maradva, mert őket még nem csapta annyira nyakon a válság, de biztos, ami biztos, az üzemanyagok itt is jócskán átlépték a lélektaninak mondott 5 lejes határt, a nagyjából 1,20 eurót, ami nem a legdrágább, valahol az európai középmezőnyben rejtőzködik, nem úgy, mint a magyar árszint, amely úgy kiemelkedik, mintha ott valami hazudott eldorádó lenne, ahol szórni illik a könnyen szerzett vagyont –, szóval nem azok a betérők vagyunk ott sem, akiktől profit és némi borravaló származhat. Érintjük az új kolozsvári körgyűrűt, és pár perc múlva simán kanyarodunk rá a Szék felé vezető megyei útra, amely olyan, amilyen, toldozott-foltozott, nem hibátlan, de azért járható. Valami különlegesen otthoni érzés uralkodik el rajtunk, amikor meglátjuk az út fölé épített hatalmas székelykaput és a magyar feliratokat. Úgy érkezünk meg Székre, mint ahogyan a Székelyföldre szokás, hiszen ez egy kicsi, annál jóval kisebb és zártabb világ, de azért érezzük, hogy valamelyest azért még a miénk is. Talán nem is létezik magyar ember, aki ne tudná, hogy azok a piros-fekete népviseletben járó asszonyok, akik oly gyakran felvillannak a magyarországi városok hétköznapi forgatagában, piacokon, s a legkülönbözőbb helyeken, a tömegközlekedés járművein – még repülőn is találkozni vélük olykor a TGM-BUD1 viszonylatban –, mindannyian

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: Ha ő nem lett volna... (Kallós Zoltán 90 éves); P. Szabó Ernő: Kallós Zoltán világának gazdagsága; Hetényi Milán...

folkMAGazin 2016/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: Ha ő nem lett volna... (Kallós Zoltán 90 éves); P. Szabó Ernő: Kallós Zoltán világának gazdagsága; Hetényi Milán...

Advertisement