__MAIN_TEXT__

Page 22

A Téka jubileuma A

Kitapodták az első negyven évet

műfaj kedvelőire természetesen jellemző, hogy számukra a népi kultúra mindennapi megélésén felül igencsak nagy eseménynek számít, amikor egy banda ünneplésre invitálja rokonlelkű kollégáit, rajongóit, ismerőseit, barátait. Így kerülhettem én is a Téka együttes Zeneakadémián megszervezett negyvenéves születésnapi koncertjére. A bejárathoz érve örömmel nyugtázhattam, hogy ezúttal képesek leszünk megtölteni a számunkra, népzenekedvelők számára is immáron szabadon hozzáférhető, 2013-ban igényesen felújított szecessziós zenepalotát, annak nagytermét. A fokozott érdeklődés amúgy minden ünneplő bandát természetesen megilletne, helytől függetlenül, hiszen egy család vagyunk, és ezt meg is kell tudnunk élni a maga hús-vér valóságában és méltó idején. Aki esetleg még kételkedne abban, hogy a magyar népzene az egyetemes emberi műveltség időtálló kincse, az rögtön meggyőződhetett erről a terem páratlan akusztikáját teljesen kihasználó nyitány során, a Magyar Tekerőzenekar és a Magyar Dudazenekar (amelyeknek alapítótagjai a Téka két „bombabiztosa”, Havasréti Pál, illetve Lányi György) kíséretében az együttest huszonöt éve kiegészítő Tárnoki Beatrix és a hozzá csatlakozó Csonka Boglárka, Juhász Erika, Juhász Katalin szelíden hívogató éneklését hallgatva. Vasváry Annamária családiasan lelkes konferálásával be is indult a banda. Elsőként a jelenlegi, „piszkosul” fiatal, de egyáltalán nem gyerekes, a felejthetetlen palatkai Kodoba Mártonra emlékeztető Kalász Máté prímás vezetésével, szováti, palatkai, széki, vagyis igazi falusi muzsikával. Még ki sem hűlt a megidézett falvak ritmusainak melege, ott állt a szigorú tekintetű, de annál játékosabb és precíz Vizeli Balázs, aki hegedűjével hömpölygette Sebestyén Márta szinte imába formált magyarszováti, széki dalaiból kiszabadult hangocskáit, hogy mindahányunkhoz elérjen, és kiemeljen az együgyű világunkból. No, kedves barátaim, ez az a csillag, amely nem a televíziók „X,Y-faktoraiból” sugárzik, hanem belülről, gyengéden felmelegítve segít megérkezni a jelenbe. Ahol Csoóri Sándor, Palcsi és Gyurkedli a nyirettyűjükkel visszavezettek az igazi bandamuzsika, az utánozhatatlan széki hármasfogathajtás világába. Sanyi „közérdekű közleményként” egy kis közös nótázásra is felkért. Annak ellenére, hogy talán a többség nemegyszer fújhatta torkaszakadtából a nótát, mégiscsak az a vadásatói kocsmába vagy a nagykállói táborban felállított csűrbe, mintsem a Zeneakadémia pazarul díszes palotatermébe való. Röviden: tud viselkedni azért a magyar! „A negyven évvel ezelőtt alapított Téka együttes a magyar népzenei kultúra és táncházmozgalom emblematikus formációja. Több is mint zenekar, már-már nemzeti intézmény, amelynek nevéről generációknak juthatnak eszükbe azok a nyári táborok, ahol a népi kultúrának minden ágával megismerkedhetnek a résztvevők, s a népzenét valóban úgy élhetik át, ahogyan az eredendően működött: az élet természetes részeként. A számos rangos díjjal kitüntetett együttes tagjai falun élő muzsikusoktól gyűjtöttek dallamokat és tanulták a zenélés csínját-bínját, hogy aztán négy földrész közönségével ismertessék meg az autentikus Kárpát-medencei népzenét. Táncházaik, ismeretterjesztő sorozataik, oktatói tevékenységük során rendkívüli hangsúlyt fektetnek arra, hogy tovább éltessék az ősi hagyományt, hogy – miként fogalmaznak – »ne engedjék kidőlni a fát, ami gyökérzet nélkül menthetetlenül elpusztul«. Legújabb, huszonhetedik lemezük egy mezőségi férfitánc nevét kölcsönvéve »Ritka magyar« címen jelent meg idén. A jubileumi koncerten persze nemcsak ennek anyagát fogják bemutatni, hanem felidézik ennek a csodálatos negyven évnek a legfontosabb epizódjait.” (Beharangozó a Zeneakadémia honlapjáról)

22

fotó: Pataky Zsolt

Aztán, ha már visszafogtuk magunkat, hátradőlve adtunk teret az élvezetnek. Sokunk kedvence, a korábbi „tékás”, Porteleki Zoltán cimbalomjátékával fűszerezett, sajói muzsikába csöppenhettünk. Igazi, könnyed, telt és játékos melódiákkal lopták be a szívünkbe a vidékre jellemző román harmóniákat, ritmusokat is. Ej, kedves románok, mikor jön el az idő, mikor a Bukaresti Zenepalotában felcsendülő magyar keservesre gyöngyözik a román szem? Így legyen! Mindenesetre a Muzsikás itt, a Téka vendégeként, színpadra pattant, és Kacsó Hanga Borbála, „Fölszállott a páva”-díjas énekessel adtak egy kis ízelítőt a kalotaszegi táncrendből. Az ízelítőkből nem volt hiány. Aki bulizott a híres táborokban, nosztalgiaként megkapta az „Ős-Téká”-t: Porteleki László vezetésével, Nagy Zoltán kontrás-cimbalmossal kiegészítve összeszedték a teliszájas nótákat, és finoman, enyhe, visszafogott hangosítással, karcmentesen hallgathattuk őket. Úgyszintén belehallgathattunk Szokolay Dongó Balázs és Kerényi Róbert, a mesélő furulyák mestereinek játékába, akik csak úgy, a fejek felett, hátak mögött ide-oda járkálva becsiripelték a szükséges magas hangokat. Ahol kellett, ott a fiatalságra is számítani lehetett. Porteleki Áron, kontrás énjét félretéve, bedobolta a kellő ritmust. Olyannyira, hogy az egész közönségnek sikerült összehangolódnia. Ráhangolódni a népzene varázslatos erejére, az „egyre”. A szív lüktetésére. Itt már csatlakozhattak hozzánk az örök életbe vonult bandák, és Halmos Béla karnagyuk súgó szavára, Fábián Évi a dalárdájával, Virágvölgyi Márta a tanári mozdulataival segítette az est összes fellépőjét a negyvenéves Téka együttes ünnepi koncertjén. Köszönöm, Téka, Isten éltessen Benneteket! * Utóirat Ahhoz, hogy egy ilyen telt, de cicomamentes, ünnepi műsornak részese lehettem, lehettünk, kellett a régi „tékás” tagok mellett Palcsi és Gyurkedli negyven évi összes verejtéke. Kellett és kell máig, hogy a mai közönséghajhász, sztárkeresős, hegyesorrú lakkcipős, öltönyös népzenész-korban még sziklaszilárdan kitartsanak, és szívükön viseljék a népzene falusi, egyszerű, józan parasztos mivoltát, ne szégyelljenek megmaradni a dúrnál, amikor dúrra van szükség, hogy a láb meginduljon és bepörgesse a társ szoknyáját, aki már milyen régóta is várja azt. A Téka bármely táncházában biztosíték erre maga a Téka! Szász József Árpád (Üsztürü)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: Ha ő nem lett volna... (Kallós Zoltán 90 éves); P. Szabó Ernő: Kallós Zoltán világának gazdagsága; Hetényi Milán...

folkMAGazin 2016/5  

A TARTALOMBÓL: Kiss Ferenc: Ha ő nem lett volna... (Kallós Zoltán 90 éves); P. Szabó Ernő: Kallós Zoltán világának gazdagsága; Hetényi Milán...

Advertisement