Page 40

TÁR SZÉKI SOÓS JÁNOS

A KERT

Ha füzettel, ceruzával a kezemben indultam ki a házból, anyám sohasem hagyta szó nélkül. „Ha írni akarsz, menj az első házba, én nem zavarlak, asztalnál ülve kényelmesebb!” Én mégis a megcsonkított telkünk végében zöldellő szilváskertet választottam. „A fák között legalább jár a levegő!” – szólt utánam, látván, hogy megint hajthatatlan vagyok. Aztán hallom puha, mezítlábas lépteit, jön utánam, ismerem, addig nincs nyugta, amíg ki nem puhatolja, hogy miről akarok írni. Gyermekkoromban mindig irigyeltem azokat, akiknek szép lapos, mély belső kertjük volt, s közepében, egy öreg diófa oltalma alatt mély kőkút állt, naphos�szat tudtam nézni a sötéten csillogó hűs víztükröt. Siránkoztam is apámnak eleget, hogy ne szőlőlugast telepítsen a kertünkben, inkább kutat ásson! Ma is emlékszem nyugtató szavaira: „Fiam, mi hegyen lakunk, a mi kutunkban örökké csak hideg kő lenne, a hegyről mindig a völgybe folyik a víz! Vigasztaljon az, hogy a mi kertünkből látszanak az erdők, és itt van a szemed előtt, Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg látképe is!”. Hogy apám szavai megnyugtattak-e akkor, nem tudom, de most hálás vagyok a sorsnak, hogy innen, a hegyről nézelődhetem. Még nem voltam megszületve, amikor apám utat vágott fel a hegyre, majd követ, téglát, faanyagot hordott fel azon, hogy két kezével felépíthesse jövendőbeli hajlékunkat. A negyedhektárnyi telket ötvenkilencben már nem is tábláztatta a nevére, hiszen küszöbön volt a kollektivizálás, amúgy is bekebelezte volna a téesz, akkor meg minek, hogy kuláklistára kerüljön? Apám sohasem rugaszkodott el a valóságtól, akkor is logikusan gondolkozott. Honnan 40

sejthette volna, hogy harminc év múlva a téesz a saját kezével megásott sírjába fog hullani és úgy temetik el, hogy senki sem ejt érte könnyet. Bizony ezt 1959-ben még senki nem jósolhatta meg! Apám sem. Sz. bácsi már régen a széki temetőben nyugszik, így, 1991 telén nem állíthatta meg mohó, földre kiéhezett fiát, aki leitatott földmérőkkel lepte el telkünket, hogy „örökségét,” ami nem létezett, hiszen az apja már harminc éve eladta apámnak, visszavegye. Békés természetű apám hiába teregette ki asztalunkra a megsárgult adásvételi szerződést, nem használt, a földtulajdoni lapon Sz. bácsi neve állt. Így vették el apámtól a harminc éve jogosan megvásárolt telkének háromnegyed részét. 2007-ben, apám halála után, anyám nekem adta a „dokumentumot”. Íme: ÖRÖK VÁSÁRLÁSI SZERZŐDÉS AZ ELADÓ ÉS VEVŐ KÖZÖTT Alulírott Soós János, született Széken, 1931, április 28-án. Mint vevő megvett Szováti Istvántól 15 ári helyet a Padúton, ami Vitus Mártonnal szomszédos, 1800 lejért, azaz ezernyolcszáz lejért 1959-ben, február 15-én, amit kifizetett Sípos János és Szabó József, mint jelenlévő tanúk előtt. Kelt Széken, 1959, február 15-én. Eladó és vevő tanúi: Sípos János, Szabó József (aláírások) Immár kilenc éve, apám is ott nyugszik a földvásárlási szerződésén tanúként szereplő néhai Sípos János, valamint Szabó József sírhalmától nem mes�sze. Igazságos, keményszavú emberek voltak a maguk idejében. Azóta az ifjabb Sz.-t is elragadta a halál. Határtalan kapzsiságával együtt zárták koporsó-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/4  

A TARTALOMBÓL: Szávai József: Bosnyákok; TÁNCHÁZAK, TANFOLYAMOK, FOLK-KLUBOK; A Népművészet Ifjú Mesterei 2016; A Népművészet Mesterei 2016;...

folkMAGazin 2016/4  

A TARTALOMBÓL: Szávai József: Bosnyákok; TÁNCHÁZAK, TANFOLYAMOK, FOLK-KLUBOK; A Népművészet Ifjú Mesterei 2016; A Népművészet Mesterei 2016;...

Advertisement