Page 36

Hagyományőrzés kicsit másképpen Néhány gondolat egy százhatvan éves fotográfiai eljárásról Sokfajta hagyományőrzés létezik: vannak régi huszárhagyományokat követő „katonai alakulatok”, aztán veterán járművekkel közlekedő társaságok, és ugye – többek között – vannak néptánc-csoportok, hagyományos népzenét játszó zenekarok, a régi falusi táncalkalmak, mulatságok mintájára újraélesztett táncházak, bálok, és általában az ezekhez kapcsolódó életérzés. Amiről most írni szeretnék, az teljesen hasonló dolog. Fotográfiáról, pontosabban egyfajta fényképészeti hagyományőrzésről lesz szó, amelyet kombinálni szeretnék a még élő népi kultúrával. 1

Első lépésként talán próbáljuk röviden és gyorsan – a teljesség igénye nélkül – áttekinteni a fényképészet hőskorát. A fény optikai és kémiai hatásait már jóval korábban ismerték, mint ahogyan ma gondolnánk. A fényképezőgép ősét – és mind a mai napig alapját –, a camera obscurát már Kr.u. 900 körül felfedezték, képzőművészek a XVII. század óta széles körben használták vázlatok készítésére. Az ezüstsók fényérzékenysége a XVIII. század elején derült ki J.H. Schulze német kémikus jóvoltából, de maradandó fényképet a XIX. századig senkinek sem sikerült készítenie. Az első fotográfia 1827-ben született. Készítője Joseph Nicéphore Niépce, aki Louis Daguerre-rel a dagerrotípia feltalálója is volt. A dagerrotípiát 1839. augusztus 19-én mutatták be, és ezt a dátumot tekintjük a fényképezés megszületésének. A nedves kollódiumos eljárást Gustave Le Gray kísérletei alapján Frederick Scott Archer publikálta 1851-ben, amely ezt követően, az 1880-as évekig az egész világon széles körben elterjedt és használt fotográfiai technikává vált. Erről az eljárásról lesz szó. Mai szemmel nézve viszonylag hosszadalmas és munkaigényes a folyamat. Annál is inkább, mert a fotográfus helyben készít el szinte mindent, a lemez fényérzékenyítését és előhívását is. Ebből következik, hogy a fényképezés helyszínén laborálásra alkalmas sötétkamrának is kell lennie. Ez a fajta fényképészet visszarepíti az embert a XIX. század derekára, mikor ez a szakma még kézművesség volt, a fényképész nem csak exponált, hanem maga készítette el és érzékenyítette a hordozó médiumot, keverte a vegyszereket, a kész képet maga lakkozta, keretezte, s készen tette le az asztalra.

36

2

A munkafolyamat nagyon röviden és leegyszerűsítve a következő. Az üveg- vagy fémlapot zsírtalanítjuk, utána kollódiummal vonjuk be. A kollódium alkohol, éter és lőgyapot keveréke, amelybe előbb bromid és jodid sókat keverünk. A lemezt egy speciális mozdulatsorral felöntjük, majd rövid szikkadás után ezüst-nitrát fürdőben érzékenyítjük. Érzékenyítés után rögtön, nedvesen a gépbe helyezzük és exponáljuk. Előhívás, rögzítés és mosás után a megszárított lemezt rétegoldalán lakkozzuk. Az elkészült kép fekete háttérrel pozitívnak látszik, szürke (szürke-fekete) tónusú, fehér szín nem található rajta. Az üvegre készített direktpozitív képet ambrotípiának, míg a fémlemezre készültet ferrotípiának nevezzük. Többször próbálkoztam ezzel a technikával fényképezni azokat az embereket, akik valamilyen módon kapcsolódnak az autentikus népi kultúrához. A módszer rugalmatlansága általában meghiúsította ezeket a kísérleteket. Gyakran lehetetlen volt megoldást találni a felmerülő problémákra, elsősorban a megfelelő megvilágítás és a laborálási feltételek biztosítására. 2015 őszén kiállításom nyílt a Fonó Budai Zeneházban, s ennek kapcsán merült fel egy kollódiumos műhely létrehozásának a lehetősé1. Csinos Molnár Imre, Hortobágy 2. Majer Tamás 3. Bastyúr „Káposzta” István, Szilice 4. Németi János, Balmazújváros 5. Bayer Péter 6. Ifj. Csoóri Sándor (ambrotípia, 18x24 cm üveg, fényképezte: Gyetvai Zoltán)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/4  

A TARTALOMBÓL: Szávai József: Bosnyákok; TÁNCHÁZAK, TANFOLYAMOK, FOLK-KLUBOK; A Népművészet Ifjú Mesterei 2016; A Népművészet Mesterei 2016;...

folkMAGazin 2016/4  

A TARTALOMBÓL: Szávai József: Bosnyákok; TÁNCHÁZAK, TANFOLYAMOK, FOLK-KLUBOK; A Népművészet Ifjú Mesterei 2016; A Népművészet Mesterei 2016;...

Advertisement