SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Zsuzsa nyolc hónapos volt Nem vén ember az, akinek kicsije lesz. Néténé! Az a bajszos Kocsis horgos bottal kéne járjon, de még feltartott fejjel, kidüllesztett mellel jár, szégyelli a kezébe venni a botot. Még elég büszkén megyen. Úgy képzelem, mint a vén marhát, amely a tilosba megy. Bapónak kicsije? Hát igen, fiatal a felesége, Márton bátyát pedig még ki-kirázza a hideg-meleg. Ott, ahol még kell, fiatal az öreg.

– Márton báty’, aztán egyik kezében tartja ke’ a horgos botot, másikba’ a gyermeket? – viccelődtek apámmal. De mivel ő is vicces ember volt, megfelelt: – Hát igen, nem minden öregember semmire se való vín ember. Amég az ember él, legyen ember! Na, ha az ember vénen fiatal, az is baj. A testvérem Mari is férjnél van, a másik két testvéremnek már nagy gyermekei vannak. Mari haragszik, és ezt meg is mondja:

15