Page 8

„Véletlen embernek utolsó órája...” A XVII. századi egyházi népének kezdősorát idézve, nehéz szívvel tesszük közzé a folkMAGazin hasábjain a szomorú hírt: dr. Joób Árpád népzenekutató, a Nyíregyházi Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, a Délibáb népzenei együttes egykori vezetője, a Magyar Kodály Társaság Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tagcsoportjának vezetője, a Vass Lajos Népzenei Szövetség egyik szakmai vezetője életének hetvenedik évében váratlan hirtelenséggel itt hagyott bennünket. Végső búcsút 2016. május 27-én vettünk tőle.

E

cikk írója május 7-én még vele együtt vehetett részt a KÓTA által Abaújszántón megrendezett országos népzenei minősítőn, és véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy három nap múlva ezzel a megrázó hírrel kell majd szembesülnie. Árpád tele volt tervekkel. Arról beszélgettünk, hogy milyen fontos volna a népdalkörök szakmai támogatását Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is megszervezni. A helyi szervezőkkel már szinte a konkrét terveket körvonalaztuk. Olyan volt, mint amilyennek mindig is ismerhettük, energikus, segítőkész, támogató. A találkozó záróbeszédében – a humort sem nélkülözve – bölcsességgel, szeretettel biztatta a résztvevő csoportokat, szólistákat. Dr. Joób Árpád azok közé tartozott, akik csöndben, hírveréstől mentesen végezték az életük során rendre következő feladatokat. Hogy milyen sokrétű volt szakmai tevékenysége, azt mutatja a neve után sorakozó sokféle társadalmi tisztség, melyeket életében betöltött. Földi pályájának, sokrétű munkálkodásának felidézésével, tisztelettel és szeretettel adózunk emlékének. Nyíregyházán született 1946-ban. Zenei tanulmányait az általános iskola mellett kezdte. 1964-ben érettségizett a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola zongora tanszakán. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatán 1968-ban szerzett alsófokú szolfézs-zongoratanári és ének-zenetanári diplomát. 1969 és 1978 között a főiskolán kapott módszertan-tanársegédi állást. Ez idő alatt a Debreceni Kodály Kórus énekese volt, majd szólamvezetői és segédkarnagyi feladatokat is ellátott. A kórus neves karnagya – Gulyás György – irányítása mellett részt vállalt a kórus hivatásos együttessé válásának szervezésében. A későbbiekben, 1994-től tíz éven

keresztül a Kodály Kórus igazgatója volt. 1993 és ’97 között a Békés-Tarhosi Zenei Napok igazgatói feladatait is ellátta. A tanári és a kórus-munka mellett 1970től – részben az első Röpülj, páva! verseny lelkesítő hatásának is köszönhetően – elkezdett foglalkozni a hangszeres magyar népzene megismerésével, színpadi megszólaltatásának lehetőségeivel. Főiskolai hallgatók közreműködésével 1970-ben szervezte meg a debreceni Délibáb népzenei együttest, amely hamarosan hazai és külföldi pódiumokon egyaránt ismertté, népszerűvé vált. Az együttes elnyerte a Csokonai Művészeti Díjat, a Magyar Rádió Nívódíját és a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést. Társadalmi elismertségüket mutatja, hogy 1978ban a város vezetése hivatásos zenekarként függetlenítette az együttest. A koncertezés mellett megbízást kaptak Hajdú-Bihar megye népzenei mozgalmának szakmai irányítására, melynek keretében lehetőség nyílott a térség élő népzenei anyagának felgyűjtésé-

Dr. Joób Árpád kiadványai Rozmaring, citrusfa. Nyírségi népdalok. Etnofon, 2001. Tiszta forrás. Bartók és Kodály művek és magyar népzenei gyökereik. Hungaroton Classic, 2002. „Na Vágásskej Huce novina se stala…” – „Vágáshután új hír járja”. Vágáshuta, 2002. „Zörög az akácfalevél”. Népdalok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből. „Jelenti magát Jézus”. Válogatás a magyar népzene keresztény szellemiségű anyagából. Luther Kiadó, 2009. „Félre bánat, félre bú!”. Válogatás a magyar népzene vidám, mulattató anyagából. Luther Kiadó, 2014. „A fülöpi bíró háza”. Válogatás Gulyás Istvánné dalaiból. Debrecen, 2015.

8

re, rendszerezésére, valamint népzenei iskola alapítására. Az oktatáshoz kapcsolódóan tankönyv is készült „Hangról-hangra” címmel (1979), amely az énekes és hangszeres népzene-tanulás megalapozását volt hivatott segíteni. Tanítványaikból Tücsök néven alakult zenekar, amely később a Csobolyó nevet vette föl. Kálmán Péter „Cucás” hegedült, Gavallér Attila brácsázott és furulyázott, Sarkadi Zsolt bőgőzött, Vasvári Annamária citerázott és cimbalmon is játszott. Így emlékezett erre az időszakra egy 2010-ben vele készült interjúban: „Népzenei táborokat, úttörőtáborokat is szerveztünk, ahová a környék gyerekcsoportjainak a vezetőit, és gyerekcsoportokat hívtunk össze. De volt felnőtt táborunk is Hajdúszoboszlón, meg Püspökladányban: a Délibáb táborok.” . A térségben egyre népszerűbbé váló zenekar Debrecenben Szomszédolás néven szerevezett táncházakat. A sajátos megnevezés azt a szándékot igyekezett jelezni, hogy a hagyományt a maga komplexitásában jelenítsék meg az érdeklődő városi közönség előtt. Az interjúban így folytatta: „Tehát olyan alkalmakat kell szervezni, ahol nem csak zenélünk, nem csak táncolunk, szórakozunk, hanem ennek a kultúrának, illetve az abból átjövő vagy áttehető értékeknek az eredetére, környezetére is kell utalnunk. Azt hiszem, hogy nem létezik a népzene, a néptánc külön. Az egy kultúrának a része, kifejeződése. Hogyha nem ismerem a hátterét, a szándékát, a törekvését, értékeit, nehézségeit, szépségeit, akkor a levegőben lebeg a tánc. Tudom,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

Advertisement