Page 33

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Betyárok – II. Írta: Ivan Olbracht (1934) – fordította: Zádor András

D

e a betyárok garázdálkodása a Kárpátokban nem szűnt meg Dovbus halálával, a történeti források hosszú névsort közölnek róluk csaknem a XIX. század végéig. És az új betyárcsapatok egyre szervezettebbek. Ivan Bojcsuk, a jómódú paraszt, Dovbus és Bajurak hajdani társa például katonai mintára szervezte meg jól összekovácsolódott alakulatát, amelynek élén a vezéren kívül az elöljárók álltak, mindegyikük pontosan meghatározott funkciót töltött be, így biztosította a vezér a harcászati, az utánpótlási és a pénzügyi feladatok ellátását. Az egész legénységet érintő ügyekről szavazással döntöttek. Ez a csapatszervezés már meghaladta a közönséges betyárság közösségi formáit, és olyan fokot ért el, amelyen a vezér forradalmi vezetővé, a csapat pedig forradalmi szervezetté alakulhat át. Bojcsuk csapata nem gyilkolt pénzért, úri kastélyokat rohant le, idegen kereskedőket fosztott ki, és időnként egy-egy közösséget is megsarcolt. A Kárpátokban és a környező hegyekben zsidó betyárok is felléptek. 1837-ben elfogatási parancsot adtak ki a Schwärznernek vagy Puclíknak nevezett Reisner Mojse Jankl, továbbá Sor Szrul Mendl, Mendon Hers és a Levernek nevezett Levi Berl betyárvezérek és cimboráik ellen. De a szegény zsidók nemcsak velük, hanem a régi betyárvezérekkel is szövetkeztek (Dovbussal is), ők küldték gazdag hittestvéreik ellen a betyárokat, és ők készítették elő a rablást. A zsidó betyárokról szóló mondák máig is ismeretesek a hegyek mindkét oldalán. Talán érdemes még megemlékezni Dovbus társa, Vaszil Ba­ jurak haláláról. Franciszek Karpiński is ír róla, az a költő, akinek otthonát, közvetlenül születése után, Oleksza Dovbus felkereste. Karpiński a következőket írja életrajzában: „Az első kivégzés, amelyet abban az időben láttam, és amely rendkívüli módon hatott rám, Stanislauban folyt le. Egy Bajurak nevű betyárt végeztek ki, Dovbus tizenkét legényének egyikét, akit Dovbus halála után a csapat vezérévé választottak. Bajurak a vesztőhely felé menet furulyát kért, a kedvelt hegyi hangszert, és amikor megkapta, szomorú hegylakó-dalokat játszott rajta.”. Bajuraknak először könyökben levágták mindkét kezét, aztán ugyanazzal a fejszével lefejezték (nyilván annak az örmény kereskedőnek az emlékére, akivel Bajurak csapata ugyanezen a módon járt el). Holttestét felnégyelték, fejét és végtagjait akasztófára szegezték.

A nép szereti lovagjait. És a nép a Kárpátok mindkét oldalán még ma is emlékezetében őrzi a maga Dovbusát (így ejtik a nevét Kárpátalján). „Megbosszulta az emberi sérelmeket.” „Kegyetlen volt az urakhoz, kegyes szívű és nyájas az emberekhez.” „Megsarcolta a gazdagokat, megajándékozta a szegényeket.” „Amíg élt, az urak féltek tőle, jobbak lettek, és a szegény népnek jobb dolga volt.” „Meghalt, de új Dovbus jön majd a világra.” Ez már nem az igazi Oleksza Dovbus. Ez már legenda. Jobban mondva: sóhaj, amelyből a legenda születik. Dovbusról sok monda szól. Hegyeket, falvakat, kastélyokat, magányos fákat és sziklatömböket kapcsolnak össze a nevével. Megölte az ördögöt, mert káromolta az Úristent, ezért az Úristen olyan erővel áldotta meg, mint senki más emberfiát, és sebezhetetlenné tette. Megölni csak ezüst (vagy üveg) golyóval lehetett, de a golyót előbb tavaszi búzamag közé kellett rejteni, amelyet misézéskor a pap megszentel, és a golyót rejtő búzát tizenkét papnak tizenkét mise alkalmával kellett megszentelnie. Kastélyokat támadott meg, büntette a kegyetlen urakat, zsákszámra szórta a nép közé a dukátokat, visszaszerezte a szegény embereknek a zsidóknál elzálogosított dolgait, hadseregeket győzött le. Kőtrónja volt a Kedrovatýn, onnan parancsolt a népnek, és ott ásta el a kincset is, amely, ha felszínre kerülne, elkápráztatná a világot. A szeretője, Dzvinka árulta el (a legenda már elfelejtette, hogy a Dzvinka egy férfi vezetékneve volt), aki kilencszeres esküvéssel kicsalta belőle az ezüstgolyó titkát. Sírja ismeretlen helyen van elrejtve a Kedrovatý sziklái között, és amikor arra az árnyékos helyre behatol az első tavaszi napsugár, és megsimogatja Dovbus szívét, a világon húsvét vasárnapja virrad föl. De nemsokára eljön az új Dovbus. Oleksza halála előtt mélyen elásta a puskáját, a fegyver minden évben egy mákszemnyivel följebb emelkedik, és amikor egészen kiemelkedik a földből, akkor jön el az új Dovbus. [...] Alsókalocsán, amelynek életével a legtöbbet foglalkoztam, még két betyár emléke él, de nagyon bizonytalanul, úgyhogy sem az eseményeket, sem a neveket nem lehet már megbízhatóan felidézni, a korabeli adatokról nem is beszélve. A visszaemlékezések két személyre vonatkoznak: Cháim Pintyára, a zsidó betyárra, aki gazdag zsidókat rabolt ki, izzásig hevített húszfilléreseket rakva meztelen testükre, hogy elárulják, hol rejtegetik a pénzüket. A zsidók végül ráborították Pintyára a kalibáját,

33

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

Advertisement