Page 29

ós akadályok elhárultak, és könnyebbé vált az anyagi és szellemi kultúrjavak áramlása.4 Ha nem is minden elemében, de hasonló volt a helyzet a szűkebb értelemben vett Mátyusföldön, illetve a vele határos területeken. A XIX. század első felétől jól adatolhatóan kimutatható az ún. „cseregyerek-rendszer” intézménye. Lényege, hogy kisiskolás korú gyermekeket más nemzetiségű családokhoz küldték szüleik, elsősorban nyelvtanulás céljából.5 Ez a nyelvtanulási módszer egészen a XX. század közepéig megtalálható volt a történeti Gömör területén is, de Liszka József mátyusföldi példákat is gyakran említ.6 A cseregyerek-rendszernek egy igen fejlett formája alakult ki a csallóközi és mátyusföldi magyar falvak, illetve a pozsonyi és környékbeli német és az északi szlovák települések között. Danter Izabella szerint az ilyen jellegű kapcsolatok kialakulásában nagy szerepet játszott a két vagy több település között folytatott kereskedelem (pl. a mátyusföldi Nagyfödémes és Pozsonyszentgyörgy, vagy a Szenc és Galánta, illetve a Pozsony-környéki német és szlovák falvak többcélú kapcsolatai).7 A Vág és a Garam folyók fontos kereskedelmi útvonalként működtek, ez nemcsak a Jegyzetek 1. Varga Sándor kutatása. 2. Martin György és Takács András a mátyusföldi népi táncokról szóló kötetének alapját összesen három falu (az egymástól meglehetősen távol eső Martos, Kéménd és Tardoskedd) táncanyaga, valamint néhány szomszédos faluban történt rövid összehasonlító-kiegészítő jellegű gyűjtése jelentette. 3. Felföldi–Pesovár 1997. 219. o. 4. Liszka 2002. 114. o. 5. Liszka 2002. 114. o. 6. Liszka 2002. 118. o. 7. Liszka 2002. 119. o. 8. Liszka 2002. 121. o. 9. Felföldi–Pesovár 1997. 220. o. 10. Martin–Takács 1981. 6. o. 11. Felföldi–Pesovár 1997. 241. o. 12. Fügedi–Takács 2005. 10. o. Irodalomjegyzék FELFÖLDI LÁSZLÓ – PESOVÁR ERNŐ (szerk.): A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya. Planétás Kiadó, 1997, Bp. FÜGEDI JÁNOS – TAKÁCS ANDRÁS: A Bertóké és társai – Jóka falu tánchagyománya. Gyurcsó István Alapítványi Könyvek 33. Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya, MTA Zenetudományi Intézete, 2005, Dunaszerdahely LISZKA JÓZSEF: A szlovákiai magyarok néprajza. Osiris Kiadó, 2002, Bp. MARTIN GYÖRGY – TAKÁCS ANDRÁS: Mátyusföldi népi táncok. Madách Könyv- és Lapkiadó, 1981, Pozsony

gazdasági, de a kulturális-nyelvi kapcsolatok kiépítését és fenntartását is megkövetelte.8 Az itt élő magyarság és szlovákság táncai viszonylag egységes képet mutatnak, ugyanis a két népcsoport között táncbeli eltérések, markánsan elkülönülő vonások alig figyelhetők meg.9 Itt is – majdnem egytől-egyig – megfigyelhetők a nyugati táncdialektusra jellemző leánykörtáncok, eszközös és eszköz nélküli pásztortáncok, a verbunk, a csárdás és a polgári társastáncok. Martin György és Takács András összefoglalásukban ezeket a nagyobb csoportokat említik. Természetesen ezeket követik a terület speciális táncai, illetve a nagyobbak alcsoportjai.10 Érdemes még áttekinteni a polgári eredetű társastáncok elsajátításának módját. Hasonlóan a szatmári tánciskolákhoz, ezen a tájon is létrejöttek az iskolai rendszerben képzett táncoktatók által vezetett csoportok, vagy a cserkészmozgalom által felkarolt hagyományőrző népdaléneklő és tánccsoportok a XX. század első negyedétől.11 A hagyományőrző csoportok is kutatás alapját képezhetik ott, ahol a tánc egyfajta társadalmi funkcióváltáson esett át, vagyis a mindennapok gyakorlatából kilépve reprezentációs szerepet kapott. Erre példa Jóka falu. Az ott végzett kutatás kisebb-nagyobb megszakításokkal az 1970-es évektől 2002ig folyt.12 A témában írt összefoglaló munkák az e területen élő szlovákság és németség táncait nem, vagy igen kevés alkalommal említik, így több feltevés is akad arra nézve, hogy milyen lehetséges magyar-szlovák-német (hogy csak a legnagyobb nyelvi-etnikai csoportokat említsük) kölcsönhatások formálták a Mátyusföld tánckultúráját. Az interetnikus kapcsolatok feltárására tett kísérletek egyik lehetősége a reformkorban elterjedt polgári társastáncok divatjának vizsgálata lehet, melyek – divattánc-jellegüknél fogva – az egész terület lakosságát érintették, és közel azonos ütemben és intenzitással folklorizálódtak, ideértve a jellemző nép- és népies műdalokat is, melyek egy-egy táncfajtára kifejezetten jellemzőek voltak. E rövid összefoglaló célja csupán az, hogy bemutassa, mennyire hiányos képpel rendelkezünk a vizsgált területnek a XX. század első harmadára-közepére fokozatosan eltűnő, illetve erőteljesen átalakuló paraszti tánckultúrájáról. Az ezzel kapcsolatos tudás már csak a legidősebb generáció birtokában van meg, fontos és időszerű lenne tehát egy olyan vizsgálat, amely levéltári források, fotók, magángyűjteményekben megbújó film-vagy videofelvételek, és szóbeli adatok számbavételével, elemzésével gazdagíthatná ismereteinket. Takács Gergely – Varga Sándor

MEGJELENT! Szászcsávás Band CD-sorozat a Fonónál

1990 (FA 382-2) 3. (FA 383-2) Live in Chicago (FA 384-2) Transylvanian Folk Music (FA 385-2)

29

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

Advertisement