Page 27

történést jelenít meg a darabban, mely két férfi kapcsolatát ábrázolja. Vagy egy férfi két énjét. Vagy (például szerintem) Kádár régi, letűnt, visszahozhatatlan korokat jelképező alakot formál, akit a „mai” Appelshoffer nem akar, nem bír elengedni, de hiába... Erre az értelmezésre leginkább a két táncos eltérő mozgásstílusából következtetek: míg Kádár nemes egyszerűséggel, nyers eleganciával jórészt autentikus néptáncnyelven fogalmaz, partnere mozdulatai és gesztusai szétszórtabbak, idegesebbek, figurája feldúlt, zaklatott és tanácstalan. Ágfalvi György és Lévay Andrea „Graviton” című, közösen koreografált és előadott kettőse (Csepp Táncműhely) az örök témáról, férfi és nő kapcsolatáról szól, és az eddig említett táncszínházi produkcióknál jóval bátrabb kísérletezést prezentál. A pár karcos Vivaldi-zenére folklór alapról elrugaszkodott mozgáskombinációkkal (például dobogásokkal) perlekedik. A téma és a tét nem kicsi: meg kell-e kóstolni a tudás fájának tiltott gyümölcsét? Mint tudjuk, bibliai ősanyánk az igenre voksolt, párja viszont (legalábbis a „Gravitonban”) a veszekedéseket leszámítva, jórészt a földön ülve tétlenkedik, míg az asszony végül – miután ő már belakott a gyümölcsből – a fejére nem ejt egy almát. Hogy anno, az Édenkertben hogy történt, azt pontosan nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a „Graviton” koreográfusai mai, hétköznapi emberpár kapcsolatára bontották le, és abban igyekeztek megmutatni az emberiség egyik nagy szakrális-filozofikus kérdését. Izgalmas, jó próbálkozás. Kísérletezés eredményeként létrejött műalkotásokban nem is az elkészült opus tökéletességét kell elvárni (furcsa is lenne, ha minden kísérlet elsőre makulátlan eredményt hozna), annál sokkal fontosabb a kísérletezés maga, az elkészült műhöz vezető út tanulságainak vizsgálata és annak nyilvánosságra hozatala. Fundák Kristóf „Egység-kétség” című darabja (Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes) azon ritka kivétel, amelyről elmondható: jóllehet bátor kísérletezés révén jött létre, az eredmény, a kész koreográfia mégis minden ízében, részletében jól sikerült, érett műalkotás képét mutatja. Fundák létrehozott egy határozottan magyar néptáncalapokon szerveződő elvont táncnyelvet, mely a sokszínű kortárs tánc különböző mozdulatnyelveire hasonlít, persze igazából egyikre sem (talán éppen a csak finoman észlelhető magyar jellege miatt), de úgy mindre, általában igen. E nyelven egy közösség elvont története jelenik meg a színpadon: izolált tagjai eleinte a többiekről tudomást sem véve róják útjukat, majd észreveszik egymást, kommunikálni kezdenek, összefognak, de végül – közösen átélt, felemelő pillanatok után – széthull a rövid ideig tartó egység. A koreográfus a mozgásnyelv mellett kitűnően és tudatosan alkalmazza a térformák üzenetét, a jelmezek szimbolikáját, az átszellemült színpadi jelenlét és a színészi játék kellően hatásos eszközeit, és végül, de nem utolsósorban Gera Gábor a koreográfiához komponált, leginkább sodró lendületű, de érzékenyen ellenpontozott, nagyszerű muzsikáját. Dacára annak, hogy az „Egység-kétség” nem autentikus folklór, hanem táncszínházi produkció, idén egyértelműen elvitte a (zalai) pálmát: alkotói kiemelt koreográfusi nívódíjat kaptak. (Ebben persze benne van a szintén kitűnő másik számuk, az autentikus „Bukovinai ballada” elismerése is), Gera Gábor zenei nívódíjat kapott, a Vadrózsa pedig mindehhez elnyerte a Folkpédia különdíját is. Folytassuk is az Angyalföldi Vadrózsa másik számával, amelynek koreográfusai Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili. Az együttes tagjai ebben a számban is bebizonyítják, hogy az autentikus folklór nyelvén készült koreográfiákban is elengedhetetlen az ihletett, művészi előadás. A „Bukovinai ballada” – a szép, korrekten bemutatott táncok és a mély átéléssel előadott dalok mellett – egy sor színházi eszközzel is operál: meg-megállított képekkel és erős, dinamikus táncokkal teremt kontrasztot, váltogatja az idősíkokat, szimbolikus tárgyakat használ. Mindezek révén igen hatásos, – túlzás és pátosz nélkül állítható – szívbe markoló az előadás.

A harmadik versenyprogramot leginkább a jó minőségű autentikus számok kiegyensúlyozott kínálata jellemezte, közülük számos díjat is kiérdemelt. Antal Áron és Delbó Eszter „Egy pár nóta Haranglábról” című koreográfiája (Rába Néptáncegyüttes) a Szászcsávás melletti településről származó anyagot mutatott be szép énekes keretben. A Zalai Táncegyüttes a népi játékokkal, humorral fűszerezett „Csíki táncokkal” jelentkezett, amelyet Horváth Gábor koreografált. Sokak szerint a verseny legszebb és szakmailag is a legszínvonalasabb autentikus száma a Deffend Irén koreografálta „Mezőbándi táncok” volt, a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes előadásában (el is nyerte az autentikus néptánc kategória koreográfusi nívódíjának első fokozatát). A zalaegerszegi Zörömbölők Táncegyüttes „Öttök – zalai cigánytánc” című, Varga János koreografálta jelenetében a régióban gyűjtött autentikus táncok mellett szerepelt sok-sok játék, tréfás szövegelés, ügyeskedés-zsonglőrködés. A Pál Lajos és ifj. Zsuráfszki Zoltán által jegyzett „Viski örökségben” a néptáncba keringő és tangó, a népdalok közé nosztalgikus slágerek vegyültek – meglepő és szokatlan módon. A versenyprogram egyetlen táncszínházi kategóriában indult számát szintén ifj. Zsuráfszki koreografálta „Jövő7” címmel, Csoóri Sándor „Sündi” zenéjére (Idéző Kamara Táncszínház). A nem egy részletében direkt provokatív előadás a zsűrit és a közönséget is megosztotta. Nehéz megmondani, hogy ez jó irány-e vajon. Az mindenesetre mellette szól, hogy erős, helyenként kőkemény táncanyagát virtuózan, hatalmas energiával táncolták a technikailag és művészileg is csakis elismerésre méltó teljesítményt nyújtó férfiak. A Zalai Kamaratánc Fesztivál idén is a műfaj aktuális helyzetének érzékeny keresztmetszetét adta. Megmutatkoztak a gondok, és látszódtak a derűlátásra okot adó folyamatok is. Változatlan az igény és a belső késztetés a hagyományok megőrzésére, de többen napirenden tartják a megújulás (lét)kérdését is. Kutszegi Csaba (www.tanckritika.hu)

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

folkMAGazin 2016/3  

A TARTALOMBÓL: Andrew Rouse: Simply English; Juhász Erika: Búcsú Joób Árpádtól; Táncház Napja 2016; Bolya Mátyás: Táncház? Találkozó!; Horsa...

Advertisement