Page 9

folytán tehát a szabadságharc kezdete egybeesett a magyar szabadságot hirdető művem felvételével. Erre nem is én, hanem a zenekar tagjai gondoltak. Mikor ugyanis ½4 tájban, a felvétel szünetében jöttek az első hírek a tüntetésről, a zenekari tagok azt javasolták, hagyjuk abba a próbát, vonuljunk mi is a Bem szoborhoz és játsszuk el a Rákóczi-indulót és az én szimfóniámból a Harci dalt. Ez ugyan nem történt meg, de a felvételt nem lehetett folytatni, mindenki annyira izgatott volt!” 1959-ben koholt vádakkal elbocsátották szeretett munkahelyéről, felmentették a zeneakadémiai tanításból. Pedig tanítványai nagyon szerették. Nem csak szolfézst, zeneelméletet, de – Kodálytól mintegy megörökölve – népzenét is tanított, így aki abban a korban oda járt, szinte mind a tanítványa volt. Kodály maga állt ki mellette, Kádárnak írt szokott stílusában, minden mellébeszélést kerülve: „Eltávolítása a fiatalságra ellenkező hatást vált ki, mint amit vártak. Elsősorban azért, mert a főiskolai szakma süllyedését jelenti...”.

Mindezek az események, ha nem is közvetlenül, de bizonyára hozzájárultak betegségéhez és korai halálához. Mindössze negyvenhat évet élt... A tekintélyes, idősebb pályatárs, Kodály így búcsúztatta: „Erejének teljében hagyott itt bennünket. Talán gondban amiatt, hogy annyi mindent nem fejezhetett be. De nyugodtan, abban a tudatban, hogy ameddig dolgozhatott, egész odaadással és teljes sikerrel tette. Nem vesztette el életét, mert sohasem törődött azzal, hogy megtartsa.”. Emlékezni Járdányi Pálra úgy tudunk, hogy folytatjuk munkáját az őt megközelítő felkészültséggel és szeretettel. A népzenei rendszerezés ma is ad feladatot a tudomány művelőinek. Járdányi írásait érdemes megismerni, aztán továbbgondolni. Nélküle, az ő széles látókörű munkássága nélkül nem tartanánk ott, ahol ma tartunk. Szomorúan korai halálával hatalmas űrt hagyott maga után. Belegondolni sem lehet, mi mindent vitt magával... Fehér Anikó

ÉDESANYÁM SOK SZÉP SZAVA gyergyói családi kalandozások

Fotó: Dusa Gábor

Enyedi Ágnes különleges gyergyói műsort mutatott be március 16-án a Bethlen Téri Színházban zenésztársaival. A bemutató főszereplője, a Junior Prima-díjas és a Népművészet Ifjú Mestere népdalénekes a bevezető köszöntőjében saját szavaival mesélte el, hogyan született az ötlet és ebből a műsor. A koncert ugyanazt a címet viseli, mint az ihletet és a műsor gerincét adó gyergyói népdalgyűjtemény, Albert Ernő népköltészeti gyűjtő Ádám Joakimné Kurkó Juliannáról írt egyéniségmonográfiája. A szóban forgó kiadvány Ágnes és testvére, Tamás számára – aki nővére zenésztársaként szerepelt a színpadon – azért is különleges, mert anyai ágról való ük- és dédanyjuk dalait őrzi. A gyerekkorukból ismert kötet népdalai a tavalyi évben váltak Ági számára igazán elevenné, amikor a Hagyományok Háza jóvoltából hozzáju-

tott az anyag hangzó felvételeihez. Ezt a repertoárt bővítették azután Bartók Béla, Molnár Antal, Lajtha László korai felvételei mellett Kelemen László evidéki gyűjtéseivel is, aki nem pusztán az értékes népzenei hagyomány által kötődik Gyergyóhoz, hanem maga is gyergyóditrói születésű. Kelemen László vállalta el az est zenei szerkesztését is, több mint egy éven át dolgoztak Ágival a legjobban a műsorba illő dalok, szövegek, zenei anyagok kiválasztásán. A sokszínű válogatásban egymásba fűződő balladák, keservesek, lakodalmas, hangszeres és énekes táncdallamok, népénekek kerültek színpadra, a ma megszokott, „a közönség megértését segítő” feldolgozások helyett természetesen autentikus formában. Az előadás példát mutat arra, hogy a népzene a maga tökéletes egyszerűségében, letisztult formáiban megállja a helyét

a magasművészetben. A szerkesztés gondossága nemcsak a zenei harmóniában, összecsengésekben, vissza- és előremutató zenei utalásokban volt felfedezhető, hanem az egész műsor gerincét adó főszereplő életének felrajzolásában is. Ahogy az elején a vetítésben megjelenő ükanya képének éneklő kései leszármazott a közönség előtt a koncert folyamán szemünk láttára éli át mindazt, amit egykor gyergyói felmenői megéltek, szinte érezzük a színházban az ősök jelenlétét. Az asszonysorsok, az ünnepi és mindennapi mozzanatok felidézésével lassan már mi is eggyé válunk az egykori gyergyóiakkal, és egyre közelebb érezzük ezt a hajdani világot XXI. századi mindennapjainkhoz. Akarva-akaratlanul is párhuzamot találunk az örök érvényű népdalokban saját életünkkel, örömeinket és bánatainkat fedezzük fel bennük, és átadva magunkat a sodró érzelmeknek, együtt örülünk és sírunk a megidézett élet főszereplőjével. A gyergyói zenei világ magával ragadó megidézésében András Orsolya ütőgardonnal, a Junior Prima-díjas Mihó Attila hegedűn és brácsán, a szintén Junior Prima-díjas, a Népművészet Ifjú Mestere Salamon Soma furulyán és harmonikán, Enyedi Tamás cimbalomkíséretével volt Ágnes segítségére. Az est táncos előadói – olykor derűs, olykor pedig a zenét aláfestő lírai jelenetek finom felrajzolásával – Szabó Judit, valamint a Junior Prima-díjas, Örökös Aranysarkús táncos ifj. Zsuráfszki Zoltán voltak, utóbbi egyben a darab koreográfusaként is dolgozott. Hont Angéla – Káplár Gréta

9

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/2  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Novák Ferenc 85 éves; Fehér Anikó: Emlékezés Járdányi Pálra; Hont Angéla – Káplár Gréta: Gyergyói családi ka...

folkMAGazin 2016/2  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Novák Ferenc 85 éves; Fehér Anikó: Emlékezés Járdányi Pálra; Hont Angéla – Káplár Gréta: Gyergyói családi ka...

Advertisement