a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 14

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Egy könnycsepp... Ritkán szokott az én édesanyám karba tett kézzel üldögélni. Mindig sokat dolgozott, futott, de szürkülettájban mégis le-leült mellém a tornácba a kispadra. Ilyenkor jól hozzábújtam, vártam, hogy meséljen megtörtént szép dolgokról. Ő beszélt, és én néztem, hogy milyen lassan száll le a sötétség a falura. Milyen enyhén borítja be a házakat a fekete palástjával. S milyen egymás után gyúlnak meg a lámpák a nádfedeles, cserepes kicsi házakban. Anyám mesélt, mesélt, s én elmerengve gyönyörködtem a szelíd falusi estékben. Sokszor olyan közel ültem, hogy még igenis nekitámaszkodtam anyámnak. –  Jaj, leányom, nehéz vagy! Egész nap a kapát húztam. Még most is hallom ezt a felejthetetlen, drága hangot. Nagyon szépek voltak ezek az esték. De mit is mesélt ezelőtt ötven évvel? Oh, rég volt, de most is hallom! „Tudod, kicsi leányom, én még gyermek voltam, amikor kitört a háború. Vannak olyan félelmetes napjai az embernek, amikor örökre a szívébe vésődnek. Nem lehetne még késsel se kipiszkálni őket. A harangot félreverték, szóval megkondították kétszer, háromszor. Ez így szokás, ha tűz van a faluban. Már tudtuk, hogy nagy baj van. Hallottuk, hogy kitört a világháború. A dobos dobolt az utcán. Egy kicsit még pergette a dobot, mire mindenki kisietett a tornácba, udvarra vagy éppen az utcára. Volt, aki mind rohanva ment a dobos felé, hogy jobban halja, mit dobol. A dobos erős hangon kiabált: –  Mindenkinek tudtára adatik, hogy kitört a háború! Általános mozgósítás! Minden tizenhét évét betöltött legény egész ötven évig, jelentkezzen! Elvisszük katonának őket. Általános mozgósítás! Mindenki tudtára adatik! Na, aztán volt sírás, jajgatás. Egyik leány a vőlegényét siratta, a másik a szeretőjét. Sose volt, leányom, tökéletes boldogság! De aztán hangosan sírtak az asszonyok az utcán. Össze-összegyülekeztek, beszélgettek, sápítoztak, jajgattak: »Ez a háború, jaj, jaj!«, »Itt maradok négy gyermekemmel!«, »Édesanyám, nem látlak többet!«, »Drága uram!« – mind így sírtak. Apámat felkísértük a piacig. Felkapott az ölébe. –  Ügyelj, kicsi Rózsi, édesanyádra! Te már okos vagy, nem is vagy már olyan kicsi. Volt ordítás: –  Jaj, melyiket sirassam? A fiamat vagy az uramat? Volt, aki négy fiával ment a háborúba. Akkor még sok volt a gyermek. Minden háznál hét, nyolc gyermek volt.

14

Ahol csak négy, öt gyermek volt, nem is számított nagycsaládnak. Akadt olyan család is, ahol tíz, tizenkét gyermeket számláltak. Aztán apám elment a háborúba. Nem értettem, miért mondja anyám, hogy itt hagyott apám négy gyermeket. ’Sze mi nem voltunk csak hárman testvérek... Egy reggel anyám lassan járkál a házban, mondja, hogy nagyon beteg, de azért menjek, hajtsam ki a libákat legelni, s vigyem magammal a testvéremet is. Ilyen korán?! Na, de az idő eltelt, megéheztünk, hazafutottam. Anyám kenyeret nyomott a markomba, de ahogy kinyújtotta a karját az ajtón, rögtön be is tette az ajtót. Úgy kiáltotta ki nekem: –  Menjél el a szomszédba, ide Sári nénihez, s mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön ide! Sári néni már el volt menve a mezőre. A gyermekek itt is csak magukra voltak. Én még játszottam velük egy kicsit, s csak azután mentem haza, hogy mondjam meg, hogy Sári néni nincs otthon. A házból gyermeksírás hallatszik. Én megijedtem, és elfutottam. Tudtam, hogy ilyenkor nincs mit keressek otthon, ’sze ha otthon lennék, még akkor is elküldenének. Sári néni estefelé jött haza a mezőről, s én csak akkor mondtam meg neki, hogy menjen nálunk hamar, mert hívatja az anyám. Sári néni magához vitt, nem volt szabad hazamenni. Megetetett bennünket, és lefektetett. Reggel a kis pikóba font hajamba fekete galandot kötött. –  Kicsi Rózsi, meghalt édesanyád.”

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/2  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Novák Ferenc 85 éves; Fehér Anikó: Emlékezés Járdányi Pálra; Hont Angéla – Káplár Gréta: Gyergyói családi ka...

folkMAGazin 2016/2  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: Novák Ferenc 85 éves; Fehér Anikó: Emlékezés Járdányi Pálra; Hont Angéla – Káplár Gréta: Gyergyói családi ka...

Advertisement