a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 37

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Vizes kendő, vizes lepedő – Gyere, kicsi lányom, fald be ezt a szem petróleumos kockacukrot! Na, vedd be, csak úgy kappintsd be! Ettől jobban leszel, nem fogsz köhögni, meggyógyul a torkod. Jól emlékszem, lázasan, reszketve álltam az ágyon, apám fogott. – Tartsd fel mind a két karod! Máris jött édesanyám a háziszőttes vizes kendővel. A szúrós, vastag kendőt a hónam alá, a derekamra csavarta. Borzasztó érzés volt. Egyből reszketni kezdtem. Úgy fáztam, hogy még a fogam is összekocogott. Rá egy kis időre arra ébredtem, hogy nagyon melegem van. De hiába rúgom le a pokrócot magamról, égek össze. Nagy, fekete fellegek vonulnak el mellettem. Egyik beleölel a sötétségbe, magával cipel. De ez nem igaz! – Édesanyám! – kiáltom. – Hallam – mondja, – itt vagyok. Egy cirógató kéz, de én mégis feketét ölelgetek. Lehet, ez az én anyám, de nem is tudom... Kinyitom a szemem, de minden tárgy mozog velem. Egy-egy nagykalapos, csúnya ember búvik elő minden tárgy mögül, a nagy tükör mögül, ami elöl van felakasztva a két ablak közti falra. De né’, kibúvik az a nagykalapos csúnya ember az ágy alól, a pad alól. Még az ivóvizes edényből, a vederből is kimászott, pedig az le van fedve egy lapítóval az asztal alatt. – Édesanyám, ölelek egy fekete alakot, de jó, mert bele tudok jól fogódzni és nem visznek el a nagykalaposok. Így viaskodom a lázzal. Újból az ágyon állok. Lehúztak rólam minden ruhát, lecsavargattál a vizes lepedőt, ami már meg volt száradva. – Tedd le a két kezed! Újból egy vizes lepedőbe csavartak bele, aztán egy szárazba. Úgy feküdtem vissza az ágyba. Újból kirázott a hideg, de nem bántam, tűrtem. Jó, hogy elmentek a nagykalaposok. Tisztán látom a szüleimet, itt vannak az ágyam mellett. Hallom, amint apám mondja: – Igen forró volt a háta, jaj, nehogy tüdőgyulladásba esne! – Jaj, Isten ments attól! – kulcsolja imára kezét anyám. – Jobban leszel, gyermekem. Reszkető kéz az arcomon, sápadt, sovány arcát az arcomhoz érinti, majd odasúgja: – Én imádkozom értetek, gyermekem, jobban leszel.

Olyan jól megnyugtattak ezek a szavak. Amit a szülő mond, az mind igaz. Bágyadtan, hosszan nézem mint ül anyám az ágyam szélén imára kulcsolt kézzel. Így gyógyítgatták a szülők a tüdőgyulladást, így harcoltak a láz ellen. Vizes kendő, vizes lepedő. Csak úgy seperte a gyermekeket a tüdőgyulladás. Ha kérdezted, hogy „mibe’ halt meg a gyermek?”, „hát, tüdőgyulladásban”, hangzott a felelet. Én négyszer estem át rajta. – Na, aztán ha kibírta ez a leányka négyszer a tüdőgyulladást, nem lesz beteges. Eléri az öregséget. Addig él, mint a kövek – hangzott a szólásmondás. Kocsis Rózsi Közreadja: Juhos Kiss Sándor és Juhos-Kiss János Grafika: Juhos Kiss Sándor

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2016/1  

A TARTALOMBÓL: Bata Tímea, Tasnádi Zsuzsanna: Egy százéves kutatói hagyaték; Szarvas István: „Ó, áldott Szűzanya!”; Sándor Klára: A soha meg...

folkMAGazin 2016/1  

A TARTALOMBÓL: Bata Tímea, Tasnádi Zsuzsanna: Egy százéves kutatói hagyaték; Szarvas István: „Ó, áldott Szűzanya!”; Sándor Klára: A soha meg...

Advertisement