Page 42

TÁR

KACSIREK OTTÓ:

KRUMPLIPAPRIKÁS

M

ikor fagytól piros arccal, hóna alatt az ünnepre szánt fenyővel belépett a lépcsőház kopott ajtaján, rögtön megcsapta orrát a pesti bérházak falait átitató kelkáposzta szaga. Ugyan szívből gyűlölte ezt a nyomor védjegyeként terjengő illatot, most mégis megkordult tőle a gyomra. Aznap még nem evett semmit. Takarításokból, gyermekfelügyeletekből, alkalmi tevékenységekből származó szerény jövedelme éppen csak arra volt elég, hogy fiának, Jánoskának, a legfontosabb dolgokat megvehesse. Egy cipőt karácsonyra, néhány turkálóban összeszedett ruhadarabot a születés- és névnapokra, valamint ebből próbálta fedezni az iskolába járatáshoz elengedhetetlenül szükséges felszereléseket. Ruganyos léptekkel végigfutott a sötét lépcsőházon, fel a töredezett lépcsőfokokon, majd belépett a csupán egy szobából álló albérlet ajtaján. A fát az egyik sarokba támasztotta azzal a szándékkal, hogy később majd elrejti valahová, nehogy Jánoska még idő előtt felfedezze az angyalkák ajándékát. Hótól ázott kabátját a falba vert fogasként szolgáló szegek egyikére akasztotta száradni, majd dideregve hátára kerítette a konyhaasztal alá tolt szék támláján keresztülvetett barna szvettert. Sietve felnyalábolt néhány gyümölcsök szállítására szolgáló ládákból származó fadarabot, melyekhez a sarki zöldséges jóindulatából jutott, s a fűtésre és főzésre egyaránt szolgáló tűzhely mellé lépett velük. Újságpapírból laza gombócokat gyúrt, majd a véknyabb fadarabokkal együtt bedobálta a kályha nyitott ajtaján. A gyufát kezének reszketése miatt csak másodszorra sikerült meggyújtania és a papír egyik kilógó csücske alá tolnia. Hamarosan kesernyés füst szaga töltötte meg a szoba nyirkos levegőjét. Megvárta, míg a tűz erőre kap, aztán további darabokat tett a párát izzadó kupac tetejére. Rövidesen a kis alkalmatosság halk duruzsoló hangját hallgatva dörzsölgette vörösre fagyott kezeit a kályha apró pattogásokkal átmelegedő teteje fölött. Miután a szoba valamelyest langyossá vált, a konyha-

42

asztal melletti láda gyomrából hagymát, krumplit szedett elő, és egy kiterített reklámújság lapjain hámozni kezdte azokat. A falikútból vizet engedett egy sárga zománcú tálkába, és tisztára mosta a földtől szürke foltos gumókat. Mire Jánoska hazaér az iskolából, már melegen gőzölöghet a tányéron a jó paprikás krumpli – gondolta. Kolbász mostanság nem igazán jutott az amúgy igen nagy rendszerességgel készített ételbe, de hát van ez így olyankor, ha hiányzik a családból a kereső férfikéz. Persze, nem volt ez mindig így. Mikor még otthon lakott, abban a kis faluban a kanyargó hegyek és dombok ölelésében. Neveltek disznót, tyúkot, libát, és néhány nadrágszíjnyi földjük is volt hol búzával, hol meg kukoricával bevetve. A ház mögött is hatalmas kert terült el, megteremve mindent, ami egy család élelmezéséhez kell. De hát onnan jönni kellett, menekülnie szégyene elől. Nem feltétlenül ugyan, mindenki tudta, mi történt vele. Sajnálták is érte, de ő nem találta többé a helyét, s nem tudott többé az emberek szemébe nézni. Meleg nyári nap volt. Éppen hazafelé tartottak húgával a mezőről, ahova az aratóknak ebédet és friss vizet vittek, mikor egy Dacia fékezett le mellettük nagy porfelleget hagyva maga mögött. Alkoholmámoros hangon rikoltozva négy fiatal férfi ugrott ki belőle, és hamarjában körbevették a két lányt. Az, hogy mit akartak, hamar kiderült. Erzsinek akkor földbe gyökerezett a lába a rémülettől, csak húga, Ilka tudott valahogy kereket oldani a kukorica ritkás sorai között rejtőzve, hogy segítséget hozzon. Nem baj, hadd menjen, mondták akkor a férfiak egy olyan nyelven, melyen Erzsi éppen csak értett valamicskét, úgy is fiatalocska volt. Mire apja hátára tapadó inggel, villával a kezében megérkezett, már csak Erzsit találta a letaposott kukoricaszárak között zokogva. Szájában még ott volt az a színes, véres nyállal átitatott kendő, amellyel haját szokta összefogni, s amit most a négy férfi tömött bele, hogy megpróbálják elfojtani vele keserves sikoltásait.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

Advertisement