Page 41

Fekete-piros tánc

köszöntöm.”. A megalkuvás és geLajtha László először 1940 decemrinctelenség magasiskolája! berében járt Széken, másodszor peA mennyországból bármikor ledig 1941. február elején, akkor kéhet pokol, de fordítva soha. S ha szítette a gramofonfelvételeket. Azt így van, akkor a pokolban kellett követően a felvételeken szereplő székicsi mennyország-szegleteket kikieket Budapestre is felvitte. Amire alakítani, és folyton őrizni, nehogy kipihenhették a gyűjtéssel egybeköszétrúgja valaki. A székieknek is tött vendégszereplés fáradalmait, a volt mennyország-szegletük, oda „magyar világnak” is vége szakadt. hordtak mindent, onnan merítetNem csak a ruhájuk maradt feketek erőt a megmaradáshoz. Az új te, több évszázados kultúrájukat is szelek idegen szelek voltak. Nem a sötét lepel alá akarták kényszeríte„megült” levegőt söpörték ki Székni az új hatalom hűséges kiszolgáről, hanem a fiatalokat. A lányok lói. Csakhogy a széki ember konok! kolozsvári magyar értelmiségi csaNem ismer lehetetlent, kitűzött célládokhoz álltak szolgálni, ahol férjjának elérésétől semmi sem tántohezmenetelükig mindent megtaríthatja el. Ha nem termett a szinultak, amire egy majdani családkes földje, akkor az erdőből hozott anyának szüksége lehet. Az anyák rá zsíros, fekete földet, amit vesszőmár a Széchenyi téri cselédpiacon kosárban hordott fel a kopár dombkikötötték, hogy lányaikat csak úgy oldalakra és ezt minden tavasszal szegődtetik el, ha minden csütörtök megtette. Amikor már nem bírta, és vasárnap délután kimenőt kapsegítettek neki az utcabeliek. Nem Boldizsár Marika és Soós Zsuzsa Kolozsváron, 1972-ben nak, s hozzá némi költőpénzt, amit hagyták egymást „lecsúszni.” a saját kezűleg hímzett zsebkendőjük csücskébe köthetnek. A vá1946-ban, Lajtha után öt évvel, négy marxista író – Nagy Istrosban sem keveredtek másokkal, egymás társaságát igényelték. ván, Asztalos István, Horváth István, Méliusz József – látoga„Kimenős” napokon a lányok már kora délutánra összegyűltek a tott Székre, hogy az „új idők” új szelével tisztítsák meg Szék Szamos-parti Posta-kertben. Egy kis séta és egymás szolgáló he„megült” levegőjét. A táncházba is elmentek, aggodalmukról lye iránt való érdeklődés után párba rendeződtek s táncolni kezdAsztalos István így tudósított: „.. mit csináljon a széki fiatalság, ték a csárdást, majd a magyart. Zenészük nem volt, nem is enmert a muzsikus cigányok úgy elkanászosodtak, hogy véka búgedték volna a mogorva milicisták, magyarul énekelni sem volt zákat és sok ezer lejeket kérnek a vasárnapi táncért. Tánc nélkül pedig ők bajosan tudnak élni. S bevallották őszintén, hogy van szabad nekik. Összeszorított szájjal zümmögték a széki tánclegény, akit már majd’ agyonvert az apja, mikor rajtakapta a bú- dallamokat. Feszesre húzták derekukat, arcuk rezzenéstelen mazás zsákoknál. (...) Nagy Pista előbb erősen meghökkent, de az- radt, csak forogtak körbe-körbe, olykor mintha a lábuk is elemeltán megválaszolta.”. A tudósítás szerint a széki fiatalság cigány kedett volna a földtől. Balladát táncoltak, a saját balladájukat. (zenész)-kérdésének Nagy István-féle megoldásából az hámoz- A fiúk sem simogatták sokáig otthon a lányoktól kapott hímzett ható ki, hogy a széki legények menesszék a „zsíros nyakú” kulák zsebkendőt, utánuk eredtek. Számukra többnyire a kolozsvári gazda magatartásának jegyeit hordozó cigányzenészeket és ta- hóstáti földészeknél akadt munka, akiktől becsületesen kitanulnuljanak meg zenélni. „Menjünk csak el egy fél év múlva Szék- ták az állattartás és növénytermesztés minden fortélyát. re, biztattak, akkorra már saját zenekarunk lesz...” Miközben e Kányádi Sándor költőt még véletlenül sem ihlette meg a pártház, sorokat írom megboldogult Ferenczi Márton „Zsuki” prímás Fekete-piros címen, a Kolozsváron szolgáló széki lányokról szerbizonyára többször is megfordul széki sírjában, vagy csak elmo- zett leíró költeményt 1972-ben. solyodik azon, hogy a hithű kommunista író elvtársak éppen őt „Fekete-piros csütörtök akarták elnémítani. Megnyugodhatsz Márton bácsi, téged csak és vasárnap délután akartak, de nem tudtak, muzsikádat ma is tanulják és tanítják, – amikor kimenős a lány –, őket később valóban indexre tették, a saját mocskuk szakadt ráfekete-piros fekete juk. Fejjel mentek a falnak s nagyot koppantak, mint Arany Játáncot jár nos éji bogara. A székiek azóta is táncolnak. Így megy ez. Szema járda szöglete. lér Ferenc költő sem járt különbül, hiába ihlette meg a pártközpont épülete. Mint versében írja, naponta ott jár el a ház előtt és Akár a kéz, ha ökölbe kékül. jártában mindennap köszönti: „... Az ormon / zászló lebeg időm Zeneszó, énekszó nélkül. bármely szakában. / Mindennap újból köszöntöm / friss vörösét, Egy pár lány, két pár lány amint kigyúl elém / és jelzi, hogy a párt van itt jelen, / munkálfekete-piros fekete kodik, gondolkodik, merész / álmokat mulat elméje – ilyen / jetáncot jár.” [...] leket int a lobogó amott fönn. / Napokig néha vihar dúl. Csikorgó / zajjal rázza a szél a karcsú árbóc / mentén szökellő zászlót... „Honnan e mozdulat-ország”? – kérdezi híres versében a költő. Minden / erőmmel óvnám őt evégből, ámde / nincs erre sem- Talán nem kizárt, hogy az örökké ostrom alatt tartott, de annál mi szüksége. Ha bármi / világtáj is ráküldené amennyi / vihara erősebben őrzött kicsi mennyország-szegletből... Széki Soós János van, neki még az sem árthat. / (...) Munkámból jövet mindennap

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

Advertisement