a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 36

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K ocsis R ózsi

hagyatékából

Csak öli a táncot, gyilkolja Azt tartják szépnek a faluban, ha az a legény, leány szépen tud táncolni, mulatni, dudalni. –  Te, hát ez a Gyuri hogy tud táncolni! Olyan simán, szaporán járja a csárdást. A lány mellette olyan, mint egy pihe, mintha levegőbe szállna! –  Még jól esik vele táncolni  –  mondják rá a lányok. –  Én eljárnám Gyurival a csárdást reggeltől estig és nem fáradnék el. Úgy megyünk vele, mintha dróton járnánk. De a porka táncba’ is úgy visz simán, körbe, kereken. Ügyel az előtte táncolóra is, hogy meglegyen a távolság. De jól tud táncolni Márton, Minya, és a többiek. Ezek a szép, jótáncú fiúk. Úgy táncolunk velek, mintha levegőbe rebbenénk. Könnyen, simán, puhán. Te, de aki jól tud táncolni, az szípen tud dudalni is. Olyan igazi szépen fújják azokat a régi, szép, keserves dudakat. A cigány kisíri őket, de még a muzsika is sír, úgy a lelkünkbe tudnak markolni, úgy felrázza a szerelmi érzelmeket. Én azt szeretem, mikor tempóznak a legények. Az is szép, amikor a legények összefogózva, egymásra tett kézzel, szép nagy körben dudalásznak: Hej, kisangyalom, ha te tudnád, amit én, Milyen igaz, hű szerető vagyok én. Olyan igaz, mint a csillag az égen, Hej, kisangyalom, nagyon szeretlek téged. Hej, kisangyalom, ha meguntál szeretni, Szabad néked más szeretőt keresni. Adjon Isten szebbet, jobbat nálamnál, Hej, de nekem csak olyat, mint amilyen te voltál.

A legények is pont így beszélnek a jótáncú, jódudú leányokról: –  Azzal a leánnyal úgy táncolak, hogy nem is érzem, hogy forgak. Mintha a szél forgatna münket. Na, de még ott van Mari, Rózsi, Kati és a többi. Sok jótáncú, jódudú lány van a faluban, de van olyan is, aki nem tud helyből. Ott van például az a szép, jómódú Rózsi! Hogy az, hogy nem tud táncolni! Pedig megtanulhatott volna. Az nem szolgált, nem volt kimenve a faluból. Szép, kellemes leány. Elvittem táncolni, de azt hittem, hogy sose telik le az a csárdás. Mind a lábamon járta, összevissza rakta el a lábait, mint a kicsi borjú. Féltem, hogy elszakad a csizmám feje. De úgy ragaszkodott, úgy tapadt hozzám, de nekem biza’ nem kell. Egy ilyennel nem lehet elmenni egy mulatságba. Ez nem érzi, mi az. Dudalni sem tud. Ott aludna el egy sarokba’, s az emberek rálöknék a kék ujjasukat. Még megtörtént ez. Izélje meg a földjét, én csak olyan lányt veszek el feleségül, aki jól tud táncolni, dudalni. Azért él az ember, hogy mulasson. Igazam van, legénytestvéreim? Itt mindenki megtanulhatott volna táncolni, mert még gyermekkorunkban kezdtük el. –  Mit játszódjunk? –  Táncoljunk! Nem volt játékunk. Az óvodában az aprók táncán, az iskolában a szünetekben, jártuk, raktuk a csárdást. Tízéves

36

korban már jól jártuk a porkát, a négyes táncot is. De volt a fiúk között olyan is, aki sose tudta megtanulni. Mondták is rá, hogy az akarat megvan benne, de nincs meg a tehetség. Úgy ment, hogy nem is igen lehetett tudni, hogy jobbra forog vagy balra. Fáradtan táncolt, kissé nekihajolva, jól megizzadva. Még a szuszogása is hallatszott, úgy erőltette magát. Mondták is rá, hogy szegény Pista, csak öli a csárdást, csak gyilkolja. Szép, derék és gazdag fiú volt ez a Pista. Szeretett is egy szép, gazdag lányt, de az nem állott szóba vele: –  Nem kell nekem olyan fiú, aki nem táncos. Szeretem én Pistát, jóbeszédű, vicces, de olyan kibírhatatlanul szánalmas, amikor táncol. Azok a löcs lábak! Még kaszál velek, úgy kirúgja. Hogy lehet ilyen falábú ez a szép legény? Nem kell! –  Amelyik nap vasárnap jártuk a négyest – magyarázza tovább Sári – mind összevissza tapatatt. Mind kérte a bocsánatot, hogy „ne haragudj, kicsi Sári, jaj, újból megtapattalak, kicsi Sári, akárhogy ügyelek, csak tapatlak, kicsi Sári.” Most már a rafinált kicsi fiúk, ha elmennek mellette, odasúgják neki: –  Ne haragudj, kicsi Sári, hogy megtapattalak. Kicsi Sári, drága kicsi, kicsi Sári! Sárit most ezzel bosszantják. Pista most éppen a cigány előtt táncol, de csak kínozza a lányt is, meg a táncot is. Rózsi, a jótáncú lány könnyedén forogna, ha volna kivel. De nem Pistával! Jól ki van pirosodva, az izzadságot nem győzi törölni az orcájáról. A fiúk viccelnek: –  Pista, nem baj, hogy nem húzza a lábatok után ez a fekete cigány. Tük tudtok táncolni. Rózsi, fogózzál jól meg Pistába’, és oda lépjél pont, ahova ő lép! Hátul a sarokban a kicsi fiúk rázendítik: –  Dic, döc, dic, duc  –  csúfolódtak. Egy komolyabb nagy legény hátraszól: –  Hallgassatok el, mert ha nem, kilöklek a táncból, de úgy, hogy még a lábatok sem éri a földet! De hát úgy tartják, hogy fiatalság bolondság. –  Te, Pista, te  –  szól oda Márton,  –  meg kell mondani a cigánynak, hogy húzza a porkát, ’sze tük a porkára is tudtok csárdást járni. Egy fiú csak hátulról elkiáltja magát: –  Aki nem tud táncolni, agglegény lesz belőle! –  Álljon meg a cigány, ne muzsikáljon! Hogy mertek tük egy nagy legénnyel így bánni? Melyik volt? De jól tartja a közmondás: szarnak, kárnak nincs gazdája. Hat kisebb fiút löknek kifelé a táncból: –  Három hétig ne tegyétek ide be a lábatokat! –  Igazán, ne lökjetek ki!  –  kérlelik a nagy legényeket. Ezek olyan tizenkét-tizennégy éves fiúcskák, de már úgy táncolnak, ahogy kell. Még tempóznak is. Odajön Pista: –  Tá’ csak nem lökitek ki szegényeket azért, mert én nem tudak táncolni? Gyertek vissza, kicsi legények! –  Köszönjük, Pista bácsi! Én soha többet nem mondom még azt se, hogy dic-döc.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

Advertisement