Page 34

TALLÓZÓ

P. V as J ános

rovata

Küzdelem a tánc és a muzsika ellen – I. Írta: Takáts Sándor (1926) A XVI., XVII. és XVIII. századot a tánc és a vígan való lakás virágszakának mondhatjuk. Jámbor eleink azt tartották, hogy a tomboló (táncoló) víg párok szózati közt, a borospalackok mellett az ember hamarább elfelejti nyavalyás állapotját. És mulattak és táncoltak, búfelejtőnek használván a muzsikát, a táncot és az ivást. A tombolás (avagy újabb szóval a táncolás) azonban nemcsak nálunk járta nagy mértékben. A mi eleink igazában csak utánozták a nyugati népeket, meg Lengyelországot, ahol a nevezett századokban valóságos táncdüh uralkodott. Azok tehát, akik hazánkat táncos országnak hívták, nem ismerték vagy nem vették figyelembe más országoknak a téren dívó szokásait. Mivel a tombolás vagy táncolás nálunk is módnélkül elterjedt volt, írott emlékeink számtalanszor foglalkoznak vele, mint a kor egyik főbűnével. A papok, a megyék és a városok szigorú rendeletekkel igyekeztek elfojtani a táncszenvedélyt, de e nemű törekvésük nem volt sikeres. Minél jobban tiltogatták a táncot, az emberek annál inkább kaptak rajta. Igenis! Jámbor eleink táncoltak eleget úgy józan korukban, mint borittukban. Táncoltak a pilleszívű lányok (kiket pajkosoknak is hívtak) csakúgy, mint a jókorbeli jámbor asszonyok. Táncolt mindenki, aki a bánat békóját levetette lábáról. Még a betegek is megkívánták a hoptánc porát, hiszen a XVI. században mondogatták: „Kész a táncra, ha halálra beteg is.”. Még az is ropta a táncot, akit Isten a köszvénytől alighogy elszalasztott. Akik pediglen már nem tudták mozgatni a lábukat, toporzékoltak, tapsoltak s hangosan kiáltozták: hajrá, három a tánc! Úri házaknál a táncoló házban csakúgy folyt a tánc, mint a korcsmákban. A fonóházakban – amint Heltai Gáspár uram írva hagyta – az ifjak éjjelig tomboltak a lányokkal és csak hajnalsetétkor oldották el a kereket. A török betelepülése a táncszenvedélyt nem ültette el. A hajőszítő idők ugyanis nem sok embert tartottak vissza a tánctól. Batthyány Ferenc bán 1541. október 3-án ugyan imígyen írt unokaöccsének: „Tudod, hogy Budán vagyon az [török] császár, nem tombolhatunk mostan annyit, mint azelőtt.”. De azért ő is rabja maradt a táncnak, s mikor a köszvény miatt még megbólintani sem igen tudta magát, elkeseredetten írta volt a nádorispánnak, hogy szívesen adna kétszáz forintot, ha Mérey uram lányának lakodalmán táncolhatna. Amint a tombolás szó is mutatja, jámbor eleink a táncokat nemcsak „bús-lassú lépésekkel” ropták, hanem serény lábaik szapora lépteket is tettek. S ha jól vonták, oly féktelen dühvel szökdicséltek, dobbantottak, toporzékoltak, hogy csak úgy rengett bele a pádimentum. „Az ki effélét ezelőtt nem látott volt – írják 1582-ben – azt tudná, hogy mind megdühödtenek és megbolondultanak.” Tinódi szerint még muzsika sem kellett az efféle tánchoz, mert ha duda nem volt a kéznél, „két rossz tálat ők zörgetnek, tombolnak és szöknek”. Ha a gazda távozott hazulról, a cselédség mindjárt táncnak adta magát. Horváth István uram jelenti például Ro-

34

honc várából Batthyány Ádámnak: „Dudást vittenek s csaknem felfordították a házat a mosólányok, legények és inasok. Az Isten tudja mit nem csináltanak. Korbáccsal egyengettem volt őket.”. Aki ismeri a hódoltsági állapotokat, nem is csodálkozik azon, hogy az emberek annyira kaptak a mulatságon és a táncon. A szenvedő ott lop örömet, ahol tud. Aztán jámbor eleinknek a búskomorság ellen ez volt a recipéjük: „Hárfák pöngésétől, kobozok zörgésétől, hegedű hangjával, duda nótájával, hoptánc porából, Bacchus jó borából öt-hat pintet bevenni!”. De a mulatástól eltekintve, gyönyörködtek is a jó zenében és a szép táncokban. Zrínyi György írja például két muzsikás török rabjáról: „Rézmán az cigány-törökkel csoda, mely szép formán való táncokat járt, kinek nézésénél ugyan nem tudom, mi lehetne ékesebb s gyönyörűségesebb.”. A hódoltság idején nemcsak farsang idején, lakodalmakban és kézfogások alkalmával táncoltak. Ha valahol vígan lakás folyt és köszönő poharak jártak, a tánc el nem maradhatott. Aztán bevett szokás volt nálunk a karácsonyi és a húsvéti tánc is. A keresztelők pedig tánc nélkül sohsem estek meg. Csak például említjük Thököly fejedelem e följegyzését: „Az keresztelő is véghez menvén, késő éjszakáig tánccal és itallal töltöttük az időt.”. Megjegyzéseihez hozzá írja még ezt is: „másnap kornyadozás”. Károlyi Sándor generálisról a felesége írja, hogy a keresztelőn „az uram őkegyelme az özvegyeket is valóban megtáncoltatta”. A magyarság táncolási kedve a nálunk lakó idegeneket is elfogta. A török vitézek és urak – akik magukat török hívő magyaroknak is nevezték – városainkban és falvainkban együtt táncoltak a magyar lányokkal és menyecskékkel. A jámbor papok méltán írhatták tehát, hogy farkasok őrzik a bárányokat. A török táncosok nem nagyon tetszhettek a magyar ifjaknak. Innét van, hogy a magyar községek kérték a török hatóságokat, tiltanák meg a törököknek, hogy magyar lányokat és menyecskéket vigyenek táncba. Lehetséges, hogy a Magyar Pasztilla is erre céloz, mikor imígyen korholja a mieinket: „Az mostani ifjú népeknek idegenekkel való ihogása, vihogása, cédasága, sok táncbéli szemtelen tombolása lehetetlen, hogy az igaz szemérmetességnek kára nélkül volna.”. (1626.) Érdemes megemlítenünk, hogy a táncszenvedéllyel még a tisztek és a tisztviselők utasításaiban is találkozunk. Ezek az instrukciók ugyanis nem ritkán tiltják az illetőket a mértéktelen tánctól. Károlyi Sándor gróf például uradalmi tiszttartójának (Pápay Pálnak) az utasításában meghagyja: „Az embertelenséget, restséget, olykor a szokott hejehuját, hegedültetést elhagyd! Vonják a nótát a tavali instrukcióban, csak járjad. Bizony nemcsak három, hanem százhárom is a tánc!”. Tudott dolog, hogy a tánctól a papok sem vonták meg magukat. Richelieu bíbornok még vénkorában is kitűnő táncos hírében állott. Követői nálunk is akadtak. A papi

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

Advertisement