Page 30

Mesemondók emlékezete Bartus Józsefné Szandai Teréz (Herencsény, 1931. október 27. – 2015. május 1. ) Alig néhány héttel a tereskei dudás és tudós pásztor halálát követően a Palócföld egy másik kiemelkedő hagyományőrzővel is szegényebb lett. Sőt, a XX. századi folklórgyűjtések ismeretében talán az is kijelenthető, hogy a tereskei Pál Pista bácsi mellett a herencsényi Szandai Teréz volt a nógrádi tájakon a folklórkutatók leggazdagabb „kincsesbányája”, azon legutolsók egyike, akik a tradicionális népi tudást a maga teljességében ismerték és őrizték olyan koherens egészként, amelyben a szokásrend, a vallásosság és a népköltészeti hagyományok még valóban szerves egységet képeztek. Herencsényben, e Cserhát tövében megbúvó festői kis faluban – amely korántsem mellesleg két középkori templommal is büszkélkedhet – született 1931 őszén Szandai Teréz, aki évtizedeken át a helyi parasztasszonyok átlagos életét élte. Bár a falusi hagyományőrző kör tagjaként mint énekes már az 1960-as évek végétől szerepelt különféle kulturális rendezvényeken, mesemondói „felfedezése” csak az 1970es évek végén következett be. Gyűjtött tőle Nagy Zoltán, Bosnyák Sándor, utóbb mint a falu vallási életében is aktív szerepet játszó személytől – templomi előénekes, a helyi rózsafüzér-társulat tagja volt – elsősorban vallási néprajzi anyagot, népénekeket, az egyházi ünnepkör szokásait és a helyi búcsújáró hagyományokat Lengyel Ágnes és Limbacher Gábor is. Az ELTE néprajz szakos hallgatói Mohay Tamás vezetésével ugyancsak a szakrális néprajz helyi hagyományai felől tudakozódtak tőle, s volt, akinek a paraszti hiedelemvilág jó ismerőjeként állt a rendelkezésére. Kezdeményezésére a szülőházában néprajzi gyűjtemény létesült, amely máig a falu egyik fő idegenforgalmi büszkesége. Szövegfolklór-repertoárja ennek ellenére sokáig kiaknázatlan maradt, holott Szandai Teréz hagyományőrzőként leginkább mesemondó volt, mi több, jelentős nagyságú repertoárjával, színes és élvezetes előadásmódjával az utóbbi néhány évtizedben ő testesítette meg a „klasszikus” palócföldi mesemondást. A magyar folklórtörténet emblematikus alakjává a 2004ben, a Magyar Népköltészet Tára IV. köteteként napvilágot látott „A herencsényi mesemondó” című kötettel vált, amely prózaepikai tudásanyagának adja megközelítőleg teljes keresztmetszetét nép-

30

rajzi egyéniségmonográfia formájában. E rangos kivitelű kiadványban százhuszonöt olyan történet olvasható, amelyeket a 2010-es évek első felében mondott el otthonában e sorok írójának, és amely történetek a mese és a monda szinte teljes műfaji spektrumát felölelik. E repertoár a mesemondó mély vallásosságából adódóan bővelkedik vallásos témájú mondákban és legendamesékben, ugyanakkor viszont tréfás, helyenként pajzán mesék tucatjaiban is, amin legfeljebb az lepődik meg, aki Szandai Teréz mindenkor életvidám habitusát személyesen nem ismerhette meg. E harmonikus kettőség fémjelzi a Duna Televízió által 2004-ben róla forgatott, és azóta is gyakran műsorra tűzött portréfilmet. Szandai Teréz mesemondóként 2002ben részesült a Népművészet Mestere kitüntetésben. 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagjává, 2012-ben Herencsény díszpolgárává választották. Elhunytával folklorisztikai értelemben lezárult egy korszak, személyében az utolsó kiemelkedő tudású palóc mesemondó távozott el.

Irodalom: Nagy Zoltán: Pórul járt szerelmesek. Tréfás palócmesék. Salgótarján, 1987. Magyar Zoltán: A herencsényi mesemondó. Herencsényi mesék, mondák és tréfás népi elbeszélések Bartusné Szandai Teréz előadásában. Magyar Népköltészet Tára IV. Budapest, 2004. Balassi Kiadó. Tari János - Magyar Zoltán: A herencsényi mesemondó (Élő népi értékek – mesemondók 1.) Benedek Katalin - Nagy Zoltán: Fanyűvő

Jankó. Palócföld meséi és mondái. Magyar Népköltészet Tára X. Budapest, 2010.

* Géczi Hegedűs Sándor (Rév, 1935. szeptember 28. – 2015. június 30.) A 2010-es évek elejéig a Királyhágó alatt fekvő, Bihar megyei Rév elsősorban gyönyörű fekvéséről – a Sebes-Körös szurdokvölgyének torkában fekszik – és egyedülálló, mázatlan, fehér népi kerámiájáról volt nevezetes. A valaha nagy hírű révi fazekasságot mára mindössze ketten művelik e román-magyar, vegyes lakosságú községben, azonban a látenssé vált tárgyi kultúra elmúlását mintegy pótolta az utóbbi években egy helyi népi mesemondó előkerülése. E sorok írója a kistáji mondahagyomány feltárása keretében 2011 nyarán jutott el Révre, ahol a lehetséges helyi adatközlők közül az elsők között merült fel Géczi Hegedűs Sándor neve. A révi mesemondó felfedezése mégis valamiképpen véletlenszerű volt, hiszen csak a különféle mondatémák végigkérdezése közben derült ki, hogy nem csupán a helyi mondák kapcsán átlagon felüli a tudása, hanem kiváló elbeszélőkészséggel is bír, mi több, meséket is tud, azokat papírra is veti, sőt, aktív mesemondó. A 2011 nyarán még csak érintőlegesen megkezdett mesegyűjtés újabb révi kiszállások alkalmával vált teljessé, és szerkesztett formában 2012-ben látott napvilágot a „Mátyás király Körösréven. Géczi Hegedűs Sándor történetei” című gyűjteményben.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

Advertisement