__MAIN_TEXT__

Page 16

Kedves Ferike! Kedves kollégája levelét, melyben Maga is írt, megkaptam. Válaszoltam a Buza úrnak gyorsan és most meg Magának válaszolok. A kistekerőt ellehet vinni, ez már rendben van, nagyjából be is van járatva. Szeretném, ha Maga is letudna jönni a Buza úrékkal. A szegedi produkciótól kissé félek, mert ilyen ólom fejjel nem könnyű már tanulni, de majd neki bátorodok. Kedves Ferike, ha érkezik szeretném ha a dallamot és a szöveget leküldené, hogy addig is ismerkednék vele. Indulás Kiskunfélegyházáról 17.41 óra, érkezés Szegedre: 18.49 óra. Újszegedre reménylem van vagy villamos, vagy buszjárat. Ezt már ott közösen majd megoldjuk. Addigra is kívánok jó egészséget Magának és a kedves szüleinek meg testvérének is. Válaszát várom, vagyok tisztelettel: Bársony Mihály. (1972. VI./23.) * Kedves Ferike! Bársony Mihály, Halmos Béla és Sebő Ferenc, Kecskemét, 1975. – fotó: Sági István Reménylem már kipihente a szegedi szereplés fáradalmait, amely elég jól végződött valamennyiünk részére, keztem, igaz Magával nem találkoztam, de nem akartam zavarmivel mint Pálffy Gyula írta, a második díjat nyerte az együttes. ni boldog álmát elindulásom előtt, mert sejtettem, hogy olyasféNagyon szép volt a mi együttesünk. Úgy látszik ami nekem tet- le erdőbeni csajozás után igen összezsugorodott az éjszakája. Most szik az rajtam kívül még sokaknak tetszik. Szerencsésen haza ér- áttérek egy más témára. Ugyanis elkészült a kis tekerő és amint

Bársony Mihály 1970 végén a 25. Színházban a „Tou-O igaztalan halála” című középkori kínai opera bemutatójára készültünk. Berek Kati fölkért, hogy írjak zenét a magyarra fordított darabhoz, de úgy, hogy aztán mindent nekem kell eljátszani is. Ez kemény megkötés volt, s bizony törtem a fejem, hogy milyen hangszerválasztással oldhatnám meg legjobban a feladatot. Arra gondoltam, hogy az ázsiai zene illúzióját valami dudaszerű, egyszólamú hangszerrel lehetne a leginkább megteremteni, de semmi ilyesmi nem állt rendelkezésemre. Ekkor a szerencse a segítségemre sietett. Zártkörű baráti találkozón egy belga tekerőlant-művész játékát hallgatva döbbentem rá, hogy épp az ő hangszerére lenne szükségem. Odamentem Claude Flagelhez, és tanácsot kértem tőle, hogyan juthatnék egy tekerőlanthoz. Mosolyogva közölte velem, hogy leginkább Magyarországon, hiszen itt él Bársony Mihály, aki ugyancsak ért hozzá. És megadta a Kecskemét környéki tanya címét: Istvánújfalu 41. Öröm és szégyenkezés fogott el egyidejűleg. Öröm, hogy van elérhető megoldás, és szégyen, hogy ennyire keveset tudok a magyar kultúráról tizenhét évi iskolázás után. Így jutottam el a Tiszaújfalu melletti kis tanyára és ismerkedtem meg Mihály bácsival. Az a romos, dilettáns építésű tekerő, amit javíttatás céljából vittem magammal, nemigen nyerte meg a bizalmát. Kedvetlenül méregette, kontár munkának tartotta, hozzá sem

16

akart nyúlni. Már kétségbeestem: hogy lesz így nekem hangszerem? Azt álmodni sem mertem volna, hogy ő majd nekiáll és csinál egy újat. A tanácstalankodást Mihály bácsi felesége, Rózsi néni törte meg, mondván: „Nem kell a békának azt mondani, hogy ugorjon a tóba! Meg kell rendelni.”. Így jutottam az első tekerőmhöz, amely azóta is hűséges társam. Nem csak én tekintem őt mesteremnek, hanem sokan azok közül, akik meglátogatták tanyáján. Zenészek több nemzedéke tartotta vele a kapcsolatot, Jeney Zoltán zeneszerzőtől kezdve a fiatal városi népzenészekig, akiknek pályafutását halála napjáig figyelemmel kísérte. Nemcsak a muzsikálásban talált követőkre, hanem a hangszerépítésben is: Nagy Balázs, Szerényi Béla méltó tanítványainak mutatkoztak ezen a téren. Tőle kapta első, meghatározó élményeit a hangszer folklorista kutatója, Hankóczi Gyula is. A tekerő kezelését, játéktechnikáját én is tőle tanultam el. Nem dugdosta tudományát, mint elődei, akikről egy filmforgatás alkalmával beszélt 1973-ban. Bársony Mihály igazi ezermester volt. „Nekem mindegy, hogy mit csinálok” – mondta. Gyerekkorában működő kis cséplőgépet szerkesztett, kis kocsikat fabrikált. Készített rokkát – amikor épp arra volt szükség –, később citerát, tekerőt. Vezetékes áram nélküli tanyáján még lábhajtós villanyborotvát is szerkesztett magának, mivel a bőre érzékeny volt a zsilettpengére. Mikor a szakmájáról kérdeztük, azt mondta, földműves. Apjától örökölt földön kezdett dolgozni. Később tsz-tagként építőbrigádban kezdte, majd bognárműhelyben folytatta, ahol

mindenféle más munka is adódott a bognárkodás mellett: asztalosság, üvegvágás, bútorjavítás, fűrészgép-kezelés – mikor mire volt szükség. Maga készítette hangszerén – bár klasszikus példányokról vette a mintát – sok reformot hajtott végre. Csökkentette a súlyát, kissé változtatott a formáján, a szerkezeten, ettől jóval zengőbb, erősebb hangja lett. A Claude­ Flagellel történt találkozás alkalmával kiderült számára, hogy a francia tekerőknek dupla dallamhúrja és még több zengőhúrja is van az alaphangon kívül. Ez nem hagyta nyugodni kreatív szellemét, és addig-addig mesterkedett, míg – mintapélda nélkül – saját elképzelése alapján létrehozta az öthúros tekerőt. Az éppen száz éve született Bársony Mihály sokat tett azért, hogy Tiszaalpáron fellendüljön a pávakör-mozgalom. Eljutottak az országos szemlékre, folklórfesztiválokra, népzenei találkozókra. Szerepeltek a rádióban, a televízióban. A pávakör citeráit természetesen ő készítette. Ezek nem csupán a tekerőkön is látható szép virágmintákkal tűntek ki, hanem telten zengő hangjukkal is. Jellemző volt rá a soha nem szűnő érdeklődés, és az is, hogy számon tartotta, megbecsülte generációnk fiatalos erőfeszítéseit, amellyel a népi kultúra megismertetésére törekedtünk. Ő tisztában volt azzal, hogy az a szájhagyományos műveltség, amelyet ő közvetít számunkra, fontos és értékes, mert hozzátartozik a magyar kultúra egészéhez. Sebő Ferenc

(Elhangzott 2015. szeptember 25-én, Tiszaalpáron)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

folkMAGazin 2015/6  

A TARTALOMBÓL: Grozdits Károly: „Eleink” – Szadai képek; Kóka Rozália: Találkozásaim Bereczky Ildikóval (I. rész); Szabó Zoltán: Kobzos Kiss...

Advertisement