Page 36

ÉTELEK – HAGYOMÁNYOK

Finnugor nyelvrokonaink ételei II.

Közösségi kása, avagy az Uraltól keletre élő finnugor népek kalendáris ünnepei Ez év augusztusában a finnországi Ouluban rendezett XII. Nemzetközi Finnugor Kongresszuson figyeltem fel a rokon népek érdekes étkezési szokásaira és ételeire. Az előző számban dr. Kerezsi Ágnessel, a Néprajzi Múzeum munkatársával, a finnugor népcsoportok egyik legavatottabb magyar kutatójával folytatott beszélgetésünk alapján már megismerkedhettünk néhány gasztronómiai sajátossággal. Folytatva beszélgetésünket, ezúttal egy szimbolikus jelentőségű ételféleséggel, az ünnepi kásával is megismerkedünk. Ezúttal kivételesen mellőzzük a recepteket, hiszen Ágnes szavai nyomán bárki könnyedén megpróbálkozhat a kása elkészítésével, azonban – kiragadva ezt az egyszerű ételt a maga szimbolikájából és a közösségi rítusból – valószínűleg nem találnánk túl ízletesnek. Ehelyett javasolhatom a közösségi összejövetelek alkalmával valamilyen számunkra kedves, egyszerű étel közös elkészítését és együttes elfogyasztását. A receptek helyett pedig ezúttal tekintsük meg a marikról és udmurtokról készült archív képeket. – A kongresszuson hallottam két francia kutató izgalmas előadását az udmurtok agrárrítusai közül kiemelkedő közösségi imaalkalmakról, amelyeknek elengedhetetlen és talán leglényegesebb eleme a közösség tagjai által összeadott alapanyagból együtt elkészített étel elfogyasztása. – Így van. Ehhez tudni kell, hogy ezeknél a népeknél ma is élnek a kereszténység előtti kultuszok, még akkor is, ha esetleg már megkeresztelkedettekről van szó. A természet változásának kiemelkedő jeles napjaihoz és a fontosabb mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódnak az ősi istenek és szellemek tiszteletére rendezett imaalkalmak. Különösen a tavaszi ünnepek jelentősek, amikor szántás után a Földanyát tisztelik meg, például a barázdába tett tojással vagy az ugyanide szórt aprópénzzel, amelyet aztán a gyerekek összegyűjtenek. Ugyancsak a Földanyának szánt áldozatként az ünnepre levágott áldozati állat vérét is ide locsolják. Vetés után, vagy a napfordulókon nemcsak a Földanyához, hanem a nap, a szél, az eső isteneihez is imádkoznak, s az ősökről is rendszeresen megemlékeznek, mert hitük szerint az ő közvetítésük is kell ahhoz, hogy imáik célba érjenek. Hasonló közösségi rítusok kísérik a halottak napjait is. – Ezekhez az alkalmakhoz tartozik ez a rituális kásafőzés is? – Igen. Az ételkészítés a szertartás egyik központi eleme, hiszen az áldozatbemutatáshoz kapcsolódik. A XVIII-XIX. századra sok pogány szertartás a keresztény ünnepekre tevődött át és a szentekhez is

36

kötődik, de az új „isteneknek” továbbra is a régi módon áldoztak. Hitük szerint ők is éppúgy megkövetelik az ételt és az italt, mint a saját régi isteneik, vagy az őseik, éppúgy árthatnak vagy segíthetnek embernek és a jószágnak. Így jóindulatuk elnyerése is hasonló módon, áldozat bemutatásával történik. A vetés utáni szertartás volt a legnagyobb, akár több napig is tarthatott, s ilyenkor több istennek is vágtak áldozati állatot. Mivel ez egy közösségi ünnep, többféle módon is kifejeződött az összetartozás. Például, közös pénzen vásárolták meg az áldozati állatokat. Az egész eseményt a tiszteletreméltó férfiakból álló „falu tanácsa” szervezi, választott vezetőjük – a mariknál a „kart” – irányításával. A szertartásvezető osztja ki a feladatokat, megszervezi az áldozati állatra való pénz összegyűjtését, kiválasztja, megvásárolja az állatot, összeszedi a további hozzávalókat, előkészíti a szertartás helyszínét, a szent ligetet, ahol minden istennek megvan a maga fája. A szent liget és a hozzá kapcsolódó szertartások egyaránt megvannak az udmurtoknál, mordvinoknál és a mariknál is, csak egyes részletek különböznek. – Milyen szempontok alapján választották ki az állatot? – Az erre kijelölt személy megnézi a birkákat, melyik a legegészségesebb, figyel rá, hogy fiatal állat legyen, minden egyéb jó tulajdonsággal rendelkezzen. De ez nem elég. Az állatnak még ki kell állnia az ilyenkor szokásos próbát: a fejétől a farka felé, egy nyírfaágon

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/5  

A TARTALOMBÓL: Pávai István: Találkozásom Magyarózd népzenéjével; Siklósi Krisztián: Húsz éves a Csurgó zenekar; Kóka Rozália: Beszélgetés B...

folkMAGazin 2015/5  

A TARTALOMBÓL: Pávai István: Találkozásom Magyarózd népzenéjével; Siklósi Krisztián: Húsz éves a Csurgó zenekar; Kóka Rozália: Beszélgetés B...

Advertisement