{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 14

K eserédes

derű

K óka R ozália

rovata

Pétër László székely „panoptikuma” – V. Válogatás Pétër László: Kërësztapám nadrágja című kötetéből (Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, Zenta, 2011.) gatót. Mindeközben hangoskodtak, hetvenkedtek, beszélgettek mindenféléről. A kapatosabbja már danolgatni kezdett. Elészedték a halott kedvenc nótáját és a többi... De a pálinka gyengécske volt, s ezen össze is vitáztak. –  Ejj, szegény komám, elment hirtelenjibe’... –  Azétt valami jobb pálinkát es ihatnánk a lelki üdviétt! Az egyik nagyotmondó volt, s mindjárt kikerekítette a mondandót: –  Na, emberek, meglássátok, ha én meghalok, olyan temetést rendezek, hogy megemlegessük, amíg élünk!

Majd megmutatom, ha ingem temetnek... Haláleset történt a faluban: mégpedig életerős, családos ember szenderült át a másvilágra. Nagy tragédia volt ez a családnak meg a rokonságnak is, és a komácskák, sógorok, barátok nagyon sajnálták, hisz ők nem csak barátot, hanem ivócimborát és kártyás embert is veszítettek az elhunyt személyében. De mit volt mit tenni? A virrasztás alkalmával a rokonság megegyezett a pappal a halottbúcsúztatásról és a temetés dolgában, a többit pedig a család és az elhunythoz magukat közelinek érzők vállalták. Mivelhogy szegény embert temettek, egy kicsit foghíjas lett a szervezés, hiszen kevés pénzből kellett gazdálkodni... Régi szokás szerint a halottas háznál ülték a tort. Kiflivel, mákos kaláccsal, pálinkával adóztak az elhunyt lelki üdvének. Ezt a végső tiszteletet megadták minden temetésnél. A gazdagabb házaknál ilyenkor nemegyszer túlzásokba estek, a torban sokszor megrészegedtek, s olyan népi vigasságot csaptak, mintha lakodalmat vagy keresztelőt tartanának. A szegény elhunyt családja nem nagyon traktálta a gyászolókat, de azért az asszonyok szépen imádkoztak, szent énekeket énekelgettek az elhunyt lelki üdvéért, eszegették a kiflit, a mákos kalácsot, vagy éppen beszélgettek, pletykálkodtak. A férfiemberek a pálinkás évegvel okosan kihúzódtak az udvarra, ott illogatták a kerítésszag-

14

* A szabó koporsója A szabómester pedáns ember volt. Öregecske korára elkezdett foglalkozni a halál gondolatával s ebbe a témába aztán egyszeriben jól belémerült. Úgy szerette volna, hogyha netán meghal, a hozzátartozóinak ne okozzon nagy gondot. Elhatározta, hogy elrendezi ő a saját temetését. Rendelt hát az asztalosnál egy olyan koporsót, amilyenre vágyott. A szép koporsó nagyon tetszett neki! Amint elkészült, úgy, frissen pácolva s lakkozva, este hazavitte és felcipelte a padlásra! Ott aztán mindjárt ki is próbálta, hogy hogy esik benne a fekvés! Napokig s hetekig járt fel a padlásra. Nézegette, csodálgatta a koporsóját s egyszer-kétszer még belé is feküdt: jó kényelmes volt... Aztán eszibe jutott, hogy a szomszédot, legénykori jó barátját áthívja s megdicsekszik a szerzeményével. Fel is mentek a padlásra, de mikor az meglátta a meglepetésnek szánt koporsót a félhomályban, hirtelen úgy megirtózott, hogy olyan halovány lett, mint a holdvilág. –  Jézus, Mária!

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/5  

A TARTALOMBÓL: Pávai István: Találkozásom Magyarózd népzenéjével; Siklósi Krisztián: Húsz éves a Csurgó zenekar; Kóka Rozália: Beszélgetés B...

folkMAGazin 2015/5  

A TARTALOMBÓL: Pávai István: Találkozásom Magyarózd népzenéjével; Siklósi Krisztián: Húsz éves a Csurgó zenekar; Kóka Rozália: Beszélgetés B...

Advertisement