Page 44

Találkozásom Tinkával Gondolatok a Kolozsvárt rendezett népzenei mesterkurzus kapcsán Az 1971-es év fordulópontot jelentett az életemben. Ekkor végeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Szakán mint hegedűtanár, s ez évben ismertem meg Virágvölgyi Bélát, későbbi férjemet. Az ő barátai és zenésztársai voltak Halmos Béla és Sebő Ferenc a Műszaki Egyetemen, illetve annak zenekarában. Timár Sándor ez időben keresett új zenekart a Bartók Együttesbe, hogy az eredeti tánchoz eredeti zene szóljon, így minden összejött, s októberben már a Bartókban találtam magam. Akkor kezdtem ismerkedni a magyar hangszeres népzenével, hiszen a Főiskolán csak népdalokat tanultunk. Halmos Béla ismertetett össze Martin Györggyel. 1973-ban alakítottuk meg a Virágvölgyi Együttest, s a következő évben volt az első, igazán nagy megmérettetés – ’74 augusztusában átvehettük a „Népzene Ifjú Mestere” kitüntető címet. „Tinkától” kaptuk a zenei anyagot, A Virágvölgyi együttes és Fekete Antal „Puma” (Táncház-tanfolyam, 1976) ezen kívül sok jó tanácsot, építő, szigorú kritiHarmincöt évvel Martin György „Tinka” halála után, 2015. mákát, s a végén – mint zsűrielnöktől – a bátorító elismerést. Kottaismerő lévén nemsokára a Zenetudományi Intézet szerződéses jus 16-án, Kolozsvárt népzenei mesterkurzust rendeztek. A törtémunkatársa lettem, ahol elsősorban lejegyzéseket készítettem. Először nelem fintora, hogy a kurzusra bennünket, két budapesti zenészt Dobos Károly, később Szabó István széki magyar prímások repertoár- és tanárt, Virágvölgyi Mártát és Fekete Antal „Pumát” hívták meg. jának feldolgozása, lejegyzése, gyűjtése lett a feladatom. Többször vol- Furcsa érzés volt Kolozsvárra utazni, hogy az ottani fiataloknak az tam gyűjteni Károly bácsinál és Pistánál egyaránt. Tinka íratott velem általunk egykor „náluk” megtanult zenét, kultúrát, viselkedésmóegy kérdőívet, amely az életrajztól kezdve a muzsikálási alkalmakig, dot „megmutassuk, visszatanítsuk”. Fantasztikus időutazás volt, ahogyan fölemlegettük az elmúlt néa táncrenden keresztül a muzsikálás mikéntjéig, mindenre kiterjedt. Ennek segítségével nem vesztem el már a harmadik kérdésnél a beszél- hány évtized eseményeit. Régen elfeledett, valamikor az életet meggetés labirintusában, hanem a mellékvágányokról mindig vissza tud- határozó eseményeket, személyeket, helyzeteket elevenítettünk föl, tam térni az eredeti témához. Ezek a módszertani tanácsok sokat segí- s a fiatalokban a saját fiatalságunkat éltük újra. Ezt szolgálták a vitettek a további gyűjtéseim során. Az anyag lejegyzésén túl tudományos deón lejátszott, újra végignézett hangosfilmek, amelyeket – többek elemzésre, dolgozatok írására is ösztönzött, ennek eredménye több ta- között – Kallós Zoltán, Martin György, Herbert Schneider „Kaknulmány lett, amelyek a Zenetudományi Dolgozatok ’81-, ’82-, ’83- tusz”, Fekete Antal „Puma”, Virágvölgyi Márta készítettek, készíés ’88-as számaiban jelentek meg. A dolgozatokat Tinka mindig ala- tettünk. A közvetlen, helyszíni észlelés, érzékelés és tanulás helyett posan átnézte és kijavította. Maximalista volt és a dicséreteket nem na- ma már ezek a filmek jelentik vagy jelenthetik a most tanuló fiagyon osztogatta. A nyomdakész iromány bemutatásakor jól esett volna talok számára a köldökzsinórt, ami a múlttal, a saját történelmüknéhány elismerő szó, ehelyett csak megkérdezte, mi lesz a következő cí- kel, népzenei identitásukkal összeköti őket, hiszen az apáról-fiúme. Nagyon sajnálom, hogy az azóta készült népzenei köteteket és ta- ra való öröklődés, a közvetlen továbbadás megszűnt, szakadék kenulmányokat nem láthatta már, remélem nem hoztam szégyent a fe- letkezett, más lett az élet, más lett az értékrend. És ezek nem nagy szavak! Sose látták, hallották élőben Moldován György „Ilka Gyujére, örült volna nekik. Nagyon büszke voltam, hogy a neki olyannyira fontos és kedves Mund- rit”, Dobos Károlyt, Kodoba Mártont és Bélát, Kozák Zsigát, Varga ruc-kötet (Mátyás István „Mundruc”. Egy kalotaszegi táncos egyéni- Emanuel „Móni” bácsit és a többi korszakalkotó nagy zenészt. Ez ségvizsgálata) zenei lejegyzéseit rám bízta. A legényeseknél nem a han- már a múlté. Rácsodálkoztak, hogy a nagyszerű Icsán-bandán kígok leírása, hanem a vonózás megfejtése okozott sok fejtörést, hiszen az vül ugyanabban az időszakban többen is muzsikáltak Széken, Lurerdélyi hangszeres népzenére oly jellemző hármas kötésnek nevezett vo- csi György „Gyurica”, Dobos Károly, Ferenczi Márton, és újdonnózási mód a klasszikus zenében ismeretlen. Korai halála megakadá- ság volt számukra, hogy Felszegen „Zsuki” Márton mellett Pusztai lyozta a munka befejezésében, a könyv csak húsz évvel később, 2004- Endre, bonchidai prímás is játszott a fiataloknak. ben jelenhetett meg nyomtatásban. A zenei rész nyomdára való előkéA délelőtt folyamán három széki magyart tanultunk meg az öszszítése Vavrinecz András és az én feladatom lett. Meg kellett fejteni a szegyűlt mintegy tíz zenésszel, akik nagy figyelemmel és lelkesedésTinka által írt emlékeztető cédulák, támlapok titkait, a néhol alig lát- sel muzsikáltak. ható kézírást, a rövidítéseket, bele kellett helyezkednünk a gondolatA hangszeres tanítás után Pávai István tartott előadást a Jagamas menetébe, vagyis be kellett fejezni a zenei elemzést, mintha Tinka ír- János, kolozsvári folklorista, zenetudós népzenei gyűjtéseit tartalta volna. Nagyon nagy öröm volt, amikor rájöttünk a megoldásra és mazó, most megjelent DVD-kiadványról. Ez a gyűjtemény több minden a helyére került. mint 2800 dallamot tartalmaz. Pávai sok érdekességet is elmesélt Halála elmondhatatlan űrt és hiányt hagyott bennünk. a Tanár Úrról, hiszen a növendéke volt, majd a jelenlévők kérésére csemegéztünk a ritka felvételek között. *

44

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

Advertisement