Page 34

SZÉKI TÖRTÉNETEK

K OCSIS R ÓZSI

HAGYATÉKÁBÓL

Isten áldja a zsidókat! Úgy hallottam a faluban, hogy jó muzsikus csakis cigány lehet. Üzletember pedig csakis zsidó. A faluban négy üzlet volt, a három utcában és a piacon. A piacit jól ismertem, ide szoktam menni vásárolni. Singernek hívták az árust, Rózsika a felesége, három gyermeke: Sijele, Hitele, Perele. Lehet, hogy nem jól írom le őket, de mi így ejtettük ki a nevüket. Anyám hazajött a mezőről. Nagysietve kezembe nyomott egy tojást: – Siess, fuss fel a piacra, vegyél vele cukrat, angyalbügyürüt csinálok vacsorára! Öt szem kockacukorral futottam haza, de legtöbbször, mire hazaértem az egyik kockacukornak nem volt sarka. – Né, édesanyám, miszály volt hogy megkezdjem. Kívántam, de nem eszek többet belőle, félek, nem lesz elég, értem nem lesz ídes az angyalbügyürü. A szelíd anyám csak bólogatott, hogy így is elég lesz, s kivette a kezemből. Ha őt nem sajnáltam volna, én úgy bekappintom... Ezeket nem tudom elfelejteni még hatvanhárom évesen sem. Máskor az ecetet, gyufát is mind tojásért vásároltuk. János testvéremnek kék flánerposztót vettek. Csináltak belőle kék ujjast, lájbit. „Az én babám kík ujjasba’ Künn vár ingem a kapuba’, Piros alma a kezibe’, Nekem adja örömibe’.” (Dallamára a négyest jártuk.)

Fent a Felszegen volt Meier üzlete. Szemben a malma. Lehet ott mindent kapni, szép selyem rojtos kendőt kihímezve, gázsmérkendőket. Az asszonyok szaladgáltak, pláne akinek nagy leánya van. Egyik adta a másiknak hírül: – Na, hallottad? Szép szövetanyag jött. Zöld-fekete kockás. Jó menyasszonyi ruhának. – Na, komámasszony! Gyere, vegyünk! – Nincs pénzem, de már itt Felszegen el is fogyott. – Nem baj! Hozzad magaddal amennyi kicsi pénzed van, vagy tojásod. Mennyünk le Forrószegre vagy Csipkeszegre. Ott is adnak hitelbe. – Az a drága jó Isten áldja meg a zsidókat, másképp mi falusi szegény emberek nem tudnánk vásárolni! – Holnap megyek a szamosújvári piacra. Adak el gabonát. Kicsinálom az árát, csak éppen kapjunk menyasszonyi szoknyának valót. – Én be kell menjek Kolozsvárra, ahol szolgál a leányom. Elhozom a fizetésit. A szíki viselet mindig gond volt, mert ami kell nekem, az kell a másik leánynak is. Mindent beszereztek az üzletesek. Szebb, nekünk való ruhaneműk voltak Szíken, mint máshol, de meg is érdeklődték, hogy milyet szeretnénk – olyat hoztak. Voltak szatén fersingnek valók, csillagos szatén, macskanyomos,

34

napraforgós, bimbós szatén. Mind el voltak nevezve. Az alapja mindeniknek fekete volt. A gázsmér fersing is fekete, szelíd virágú zöld levelekkel. Ez minden lánynak meg kellett legyen. Evvel voltak nyuszülányok az esküvőkön, de evvel a gázsmérfersinggel mentek a temetési nyuszülányok is, – szóval nagyon ragaszkodtak az ősi viselethez. Meier üzletibe még vőlegény, vőfi bokrétábavalót is lehetett vásárolni – piros kis virágok közt három kicsi tükör, dróttal szépen ráragasztva. Csak zöld ruzmalintágok kellettek hozzá. – Írja ide a nevét, s a házszámát. Egy-két hét alatt hozza el a pénzt! – mondta az üzletes, de nem kellett féljen, mert a faluban mindenki mindenkit ismert, így mindenki jól járt. Még sakter is volt a faluban. Kisó néni egy szép nagy libát hoz. Le volt vágva. – Jaj, az Isten áldja meg üket! – lelkendezik. Hál’ Istennek nem volt kóser, s így szép libát eszik a szegény ember is. – Szinte ingyen adták nekem – kacag Kisó néni, majd magyaráz: – Amelyik libának nem folyik ki a vére, azt bűn megenni. Nem értem, de ha valami nem tetszett, nem akartam megenni, rögtön rávágtuk: „ez nem kóser!”. Apám jött haza a piacról: – Gyere kicsi leányom, menj fel a zsidó gyermekikhez. Az asszony, a Manyi néni, aki ügyelt reájuk, nem ment el. A szülők kell menjenek valahova, ne legyenek a gyermekik magukra. Apám kézen fogva vitt fel, ott laktak, ahol a suki asszonyok szőtték a szőnyeget. Az utca felől volt az üzlet. Bementünk. Nekem egy szem cukor, apámnak egy pohár pálinka.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

folkMAGazin 2015/4  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: Vásár a Körös partján; Kallós Zoltán: Balladás könyv; Kóka Rozália: Egy magyar hazafi Bécsben; Árendás Péter: N...

Advertisement